Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Történettudomány - Rövid közlemények

RÖVID KÖZLEMÉNYEK ADALÉKOK AZ 1686-BAN FELSZABADULT PÉCS TÖRTÉNETÉHEZ Várostörténeti kutatásunk során gyakran kerültek a kezünkbe annak a nagy és közel háromnegyed évszázadon át folyó pernek az aktái, amelyek a püspök és a káptalan, valamint a város között folytak különböző földesúri jogok elsőbbségének biztosításáért. Ugyanakkor több tucat per aktái várnak kutatókra, akik a város topográfia története szempontjából fogják majd hasznosítani. Nemcsak a földesúri jogok, hanem a város határának, vagy belsőségének, telkeinek birtoklásáért is hosszantartó pereket ismerünk. Ezekben a kor perrendtartása szerint mindig jelentős számú tanúvallomás történt, mivel a jogbiztosító hiteles okmányok rendszerint már sem a felperes, sem az alperes rendelkezésére nem álltak. Pécs város levéltárát a Rákóczi szabadságharc idején elpusztították. A polgárság igen nehéz helyzetben volt és rendszerint a tanúságtevés aktusában bízhatott, no és a pénztárcájában. A város belsőségeinek, telkeinek birtoklásáért folyó egyik per tanúvallomásának jegyzőkönyvéből az alábbiakban olyan részleteket tennék közzé, amelyek egy-két mozzanatot tisztázhatnak Pécs belváros történetéhez. 1749-ben lefolyt inquisitios eljárás során Mesterházy Pál királyi ítélő bíró és jegyző, Pécs 1686. évi ostroma alkalmával leégett épületek és telek problematikáját igyekezett tisztázni a per során.

1 Domsics Mátyás kanonok a püspökség részére gazdasági épületeket kívánt a vár tövében, a falak mentén húzódó telekre építeni. Azonban a korábbi tulajdonos tiltakozott, állítva, hogy saját, már a török alatt is bírt telke volt, amely a város tulajdona. Az első tanú Nagy István, pécsi polgár, 73 éves. Vallomásának érdekesebb részletei : „ ... nem tudja a tanú, hogy a quastionált helyen házok lettek volna, hanem midőn Pécsen Lakozó Pogánság látta volna a Kereszténységet Pécs Várossá állá nyomakodni, akkoron ő is a Városiakat S. consecquenter a Tanú Atyát is a Várban bé haitotta, látta a Tanú, hogy mind a megégettettek, s tsak a hellyé tüstölgött kérdésben vett hellyen s körülötte levő házok is. Török kimenetele után pedig nem tapasztalta, hogy egyéb házak íelépétettek volna, hanem a Várhoz közel a Bástya tövében egykorban valamely János Nevő Ember épétett egy kis házacskát, azt tudja, hogy a Városhoz contribuait, és adózott tőle ..." Arra a kérdésre, hogy a vár alatti telek városi tulajdon volt-e, a következőket felelték. Nagy István szerint: „ . . . Mindenkor a Város részére birattatottnak lenni tudja a Tanú, mivel soha Pécsi Pap Urak közül sem boldog emlékezetű Püspök Úr Pécsi Magistratust annak Szabad usussában nem háborgatták, mind addig míglen Fő Tisztelendő Domsics Mátyás Canonok Úr építeni nem szándékozott. Sőt inkáb Városbéliek, úgy mint valamely Bula Aszonyok, kik Török kimenetele után itt maradván, megkeresztelkedtek s az egyik is Pécsi Szabó Mesterhez íérjhez ment, fő Tisztelendő Domsics Mátyás Urat, midőn egy korban Fonyó Uram Ö Nagysága Háza ellenében Pinczét kezdet ássatni, annak építésében turbálták, amint hogy mái napig is csak a Puszta hellyé Látzattik." (A második tanú Szakács György, 83 éves pécsi polgár, aki maga lovas szolgálatokat tett a pécsi főtörőknek, azt vallotta, hogy a vár alatt házak voltak, amelyeket a török gyújtott fel a szövetséges keresztény hadak benyomulásakor. A harmadik tanú az elsőhöz hasonlóan vallott.) A negyedik tanú a rác Gyantalia Trumo, 100 éves körül. Vallomása szintén érdekes utalásokat tartalmaz a város történetére: „. . . Pécsnek Töröktől való meg vételekor mint haidu jelen lévén, akór látta, hogy házok voltának Quastionált helyen és körülölte, melyeket még a Török le égetett, de azolta jóllehet mind addig míglen a Ráczok Pécs Városából ki nem üzettettek, állandóan Pécset lakott, nem tapasztata, hogy fel épültek volna... Nem tapasztalta soha, hogy a Pécsi Pap Uraknak a Pécsi Püspökség Residenciája előtt lévő puszta plágához jussok lett volna..." Az ötödik tanú Böröc Valentin 81 éves lakos, szintén a város török uránál teljesített lovas szollanus Pannonius Múzeum Evkönyve (1978.) 23, p. 245—267. Pécs (Hungária), 1979.