Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)
Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya községeinek pecsétkatasztere (I. rész: A–Cs)
BARANYA KÖZSÉGEINEK PECSÉTKATASZTERE I. 197 Vizsgáljuk meg ezeket részletesen: 1. a) Szerszámok: taligás eke, ekevas, csoroszlya, csép, sarló, kasza, kapa, szőlőmetsző kés, gereblye, borona. b) gabona: búza-, zab-, rozskalász, vagy kéve. c) kultúrnövények: dohány, napraforgó, répa, komló. d) gyümölcsök: gyümölcsfák, szőlőtő vagy szőlőfürt. e) munkafolyamatok: szántás, boronálás, aratás. 2. Az erdőirtásra utalhat: egy vagy több fa, fejsze, fejszével fát vágó ember, kivágott rönk. 3. Különleges adottságok: fürdő (Kistapolca), halászat (Kölked), révátkelő csónak, gabonaszállító hajó. 4. Ipar: bognárszerszámok, korsó. 5. Vár (Dunaszekcső, Sellye), épületek, templom, ritkább esetben a falukép (Baranyabán, Dunaszekcső), vagy egyéb építmény (Szentkút). 6. Beszélő pecsétek: madár: varjú — Varjas, ló — Oroszló, szakállas alak — Mecsekszakái. 7. A baranyai községi pecsétekben előforduló heraldikai jelek: címerpajzs, oroszlán, griff, vadember (Komló), bástya, nap, hold, csillagok, egyszarvú, pelikán. 8. Állatábrázolások: ló, ökör, madár, hal. 9. Emberábrázolások: magyaros nemesi, jobbágy, német-ruhában, páncélban. 10. Elsősorban szenteket ábrázolták szívesen, természetesen főleg a falu névadó szentjét (pl. Szentkatalin, Szentlőrinc, Mindszent, Mecsekjánosi — Szt. János). 11. Díszítő elemek: pálmalevél, babérlevél, rózsa. A pecséteken gyakran találhatók helykitöltő és egyéb díszítések is. A szövegszavakat gyakran ponttal, csillagokkal választották el. Gyakoriak a barokkos indadíszítések, pálmalevelek, borostyánágak. A két utóbbi általában a pecsétrajzolatot fogja körül koszorúszerűen. A pecsétek készítésére jóformán semmi adatunk sincs. A legvalószínűbb az, hogy a helybeli vagy az uradalmi kovácsmesterek készítették a pecsétlenyomók véseteit. Nem lehetetlen az sem, hogy vándorló kovácsokkal is dolgoztattak a falvak.. Elenyészően kevés azoknak a településeknek a száma, (Baranyabán, Szászvár) kik hivatásos vésnökkel készíttették el a typariumot. A kovácsok különböző felkészültséggel rendelkeztek. Volt aki írni sem tudott, s betűje szinte kibogozhatatlan jelnek tűnik. Mások azzal sem voltak tisztában, hogy a feliratot a tükörírásnak megfelelően kell elkészíteni, ellenkező esetben a nyomatra fordítva kerül a szöveg. A mesterek különböző technikai felkészültsége is jól szemmel kísérhető a veséteken. Egész aprólékos, finom kidolgozások mellett az elnehezült kézre valló darabos, szinte ákom-bákom-szerű vesétekig minden megtalálható. A pecsétek használatáról A községi pecsétek a magyar közigazgatás legalsó szintjén álló falusi elöljáróság hivatalos hatalmának jelvényei voltak. Használatukról a bíró és az esküdtek feleltek a földesúr, vagy megye, valamint az őket megválasztó lakosság előtt. Ezt a pecséthasználatot azonban nem szabályozta semmilyen rendelet sem, a szokás alakította ki s évek során vált hivatalossá, bizonyító erejűvé. A falusi közösség és a hatalom birtokosai között vált nélkülözhetetlenné. A bíró személyének a megtestesítője volt, azé a bíróé, kit a földesúr jelölt s a közösség választott, ki minden hivatalos, gyakran vitás helyzetben a kapcsolatot tartotta a két fél között. Mivel a bíró csak akkor tudta hivatását betölteni, ha mindkét fél bizalmát élvezte, korlátozott hatalmát jelképező pecsétet mind a két oldalról el kellett fogadni. A falusi elöljáróság hivatalos tevékenysége során ritkán állított ki hivatalos írásokat, adminisztrációja minimális volt. Egyes esetekben azonban nem térhetett ki az írásbeliség elől. Ilyenkor a hitelességet az aláírása, illetve gyakran kézjele mellett a pecséttel is igazolta. Melyek a leggyakoribb esetek: bírói számadások, contractusok, vizsgálatok jegyzőkönyvei, beadványok, hivatalos levelek, passzusok, s egyéb igazolások, testamentumok, szerződések (pl. házassági). A leggyakrabban a hivatalos szövegben is szerepel a pecsét megjelölése: „ ... bizonyítjuk, melynek is nagyobb elhitelére adjuk ezen hiteles Bizonyság Levelünket, Helységünk élő Petsétjével erősítve." (Kisbodolya, 1791.) Vagy a pecsét hiányát is közölték az iraton: „ . . . melynek nagyobb bizonyságára írást nem tudván, s pöcsétünk sem lévén kezünk kereszt vonyásával megh erősített ezen levelünket ki adjuk . . ." (1774, Martonfa) Néhány szó a pecsétkataszter kezeléséről A községi pecséteket a feudális korban használták, e történelmi korszak lezárulása után a közigazgatás nagy arányú átszervezése során újak készültek már az új községi közigazgatás követelményeinek megfelelően egységesek. Egy ideig még használták ideiglenesen a régit is 8 , kezdetben vi8 Bár még 1853-ban is készíttetett Typariumot. Komló 1950-ig használta a régi pecsétnyomó rajzolatát. Az 1930-ban alakult Mecsekalja község hivatalos pecsétje is rajzos.
