Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Régészet - Kárpáti Gábor: Középkori kutak Pécsett I.

168 KÁRPÁTI GÁBOR miatt csak a kútban végezhettük el, de az akna mélyítésével a ciszternából is nyertünk leletanyagot. A kút köpenye a felső 40 cm-en meszes habarccsal rakott, zsaluzott hatású erős fal, alatta kötőanyag nélküli falazás van, amely a ciszterna aljának szintjén (a kút szájától számítva 205 cm mélységben) megszűnik, és az akna falazat nélkül mélyül tovább a vízzáró rétegig (440 cm a kút szájától). A kúthoz épített víztározó szintén kör keresztmetszetű volt. A kút alján 40 cm vastag sötétbarna átázott, finom iszapos réteg volt, a belőle származó leletanyag hasonló összetételű, mint a középkori járószinté. Az alsó rétegtől nem válik el élesen a kút száját is túlhaladó bontási törmeléket tartalmazó tömedékelési réteg alja. A benne talált leletek a kút megszűnésének idejét jelzik. (2. kép) Leletek: I. kerámia

7 XII.—XIII. század: Előkerülési helyük a középkori járószint, a kút és a ciszterna alsó, az elsődleges felhasználáshoz kapcsolódó rétegei. 1. Kézzel formált, feketésbarna, öblös testű, széles, rövidnyakú fazék. Egyenesen levágott pereme tölcsérszerűen hajlik ki. A perem alsó részén vízszintes sorban pontszerű bekarcolások vannak. Díszítése : vállán kétsoros csigavonalban haladó szabálytalan hullámvonal alatt kétsoros csigavonalban haladó vízszintes bekarcolás. Felülete a lesimítás után is egyenlőtlen. M: 15,4 cm, F. Á: 7,9 cm, P. Á: 15,1 cm. (I. tábla 1). LTsz.: 77.2.2 2. Kézikorongon készült feketésszürke durva felületű, zömök, szélesnyakú bögre. Egyenesen le7 A kerámia meghatározásában a következő műveket vettem alapul — mivel pécsi vagy baranyai analógiák nincsenek : Parádi Nándor: Magyarországi pénzleletes középkori cserépedények (XVI—

XVII. század) Aroh. Ért. 1963. 205—248. H oil Imre: Középkori cserépedények a budai Várpalotából (XIII—XV. század) BpR. XX 1963. 335—382. Holl Imre: Mittelalterliche Funde aus einem Brunnen von Buda Stud. Arch. IV. 1966. Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon (XIII —XVI. század) BpR. XVI. 1955. 147—197. Gerevich László: A budai vár feltárása. Parádi Nándor: Középkori cserépfedők FA X. 1958. 155—160. Holl Imre: Adatok a középkori magyar fazekasság munkamódszereihez BpR. XVII. 1956. 177—196. V. Nekuda—K. Reicher tóvá: Stfedovéká keramika v Cechách a na Moravé, Brno 1968. Irena Pavlû: Prazská keramika 12. a 13. stoleti — Praehistorica IV. Praha 1971. P. Radomèrsky—

M. Richter: Koipus ceské stfedovëké keramiky datované mincemi Sbor. Nár. Muz. Praha — História XXVIII. 58—159. Holl Imre: Sopron középkori városfalai I—

III. (Arch. Ért. 1967, 68) IV. Arch. Ért. Parádi Nándor: Technikai vizsgálatok népvándorláskori és Árpád-kori edényeken. Rég. Füz. 12. 1954. vágott pereme kettősen tagolt. Belső felületén barna boltok vannak. M: 12 cm, F. Á. 8,6 cm, P. Á: 12,6 cm. Ltsz.: 77.2.1. (I. tábla 2). 3. Kézikorongon készült nagyobb szürke fazék, széles, rövid nyakkal. Kónikusan kihajló, egyenesen levágott pereme alsó kitüremlésével kettősen tagolt hatású. Az edény vállán és hasán szimmetrikusan négy sorban elhelyezett fogaskerekes bekarcolás van. Alján körbe foglalt kereszt alakú fenékbélyeg van. M: 21,3 cm, F. A: 10,7 cm, P. A: 18,8 cm. Ltsz.: 77.2.67 (I. tábla 3). 4. Kézikorongon készített feketésszürke, tojás alakú fazék alacsony, széles nyakkal, kónikusan kihajló pereme belül feltüremlik. Lesimított felülete szemcsés. A fazék fenekén kereszt alakú kidomborodó fenékbélyeg van. M: 16 cm, F. Á: 10,7 cm, P. A.: 18,8 cm. Ltsz.: 77.2.3 (12. kép 1). A lelőhelyről származó korai, kézben, vagy kézikorongon készült, öblös, zömök felépítésű főzőedényekre a széles rövid nyak felett többnyire kónikusan kihajló, némely esetben kettősen tagolt, vagy a kettős tagolás felé irányuló peremkialakítás jellemző. Az edények vagy jól iszapolt, de szerves anyagot tartalmazó agyagból, vagy apró homokszemekkel soványított agyagból készültek. Díszítésük lesimítás, csigavonalban haladó bekarcolt hullámvonal — egyenes kombináció, valamint fogaskerékkel benyomott díszítés. Gyakori a fenékbélyeg. XIII—XIV. század: Kézikorongon és gyorskorongon készített főzőedények töredékei. A konyhakerámiára jellemző a nagyobb kvarcszemekkel soványított agyagból szürkére, feketés szürkére kiégetett, lesimított felületű egységesen kettős peremkiképzésű fazekak túlsúlya. Valamennyi rétegben előfordultak, — bár a kút tömedékelési rétegében igen elenyésző menynyiségben. (II. tábla). A XIV. század végére jellemző változatos, hornyolatokkal, kitüremlésekkel kialakított kettős peremkiképzésű edények töredékei elenyésző számban a kút és a ciszterna aljáról kerültek elő. (III. tábla 1—4). A XIV. század végén és a XV. században is gyakori jellemző, fejlett korongtechnikával kialakított edények elsősorban a ciszterna alján voltak, de egy vörös füles bögre a kút aljáról is előkerült. 1. Vörös, fejlett korongtechnikával felhúzott vékonyfalu bögre, felületén égésnyomokkal. Pereme kónikusan kihajló, enyhén megerősített, legömbölyített, vállán sekély bordázás van. M: 13 cm, F. A.: 6,9 cm, P. Á.: 11,9 cm. Ltsz.: 77.3.2. (13. kép 3). 2. Sárga, gyorskorongon felhúzott fazék, felületén égésnyomokkal. Gyengén galléros pereme kissé betüremlik. Vállán és a legnagyobb domború-