Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Régészet - Maráz, Borbála: Zur Frühhallstattzeit in Süd-Pannonien

ZUR FRÜHHALLSTATTZEIT IN SÜD-PANNONIEN 155 Dél-Pannonia korai Hallstatt-korához MARÁZ BORBÁLA A Kárpát-medencei vaskor kutatásának legfontosabb feladatai közé tartozik azoknak a történelmi folyamatoknak a felderítése és vizsgálata, melyek a vastárgyak széles körű elterjedéséhez, az urnamezős kultúra és a későbronzkori fémművesség megszűnéséhez, valamint a Hallstattkultúra megjelenéséhez, a vaskor kialakulásához vezettek. E kérdések vizsgálatához alapvetően fontosnak ítéltük a már korábban ismert dél-pannoniai lelőhely, a Pécs melletti Jakabhegy (1. kép) további kutatását, feltárását. Pécstől északnyugatra mintegy б—7 km távolságra emelkedik a Nyugati-Mecsek legmagasabb csúcsa, a Jakabhegy 602 m tszf. magassággal (2. kép). Régészeti lelőhelyként 1871 óta ismeretes.

1,3 Az első régészeti kutatásokat a Jakabhegyen Török Gyula végezte 1947—48-ban: az itteni halomsírok közül kilencet tárt fel.

2 1976-ban lehetővé vált az ásatások folytatása és 1976—78-ban további 23 tumulus feltárására került sor.

4 A nagyobbrészt perm-kori vöröshomokkőből álló és ÉNy-DK irányban hosszan elnyúló Jakabhegy minden oldalról meredek lejtőkkel csatlakozik a Nyugati-Mecsek mély völgyeihez, sőt a déli és a délnyugati oldalon szakadékos sziklafalak teszik szinte megközelíthetetlenné. Magas fennsíkjának nagyjából a középső részén találtuk meg az itteni legkorábbi leletanyagot: az urnamezős kultúra településének nyomait; a telep a lapos hegytető vonalát követi (2. kép). A település centruma a később létesült földvártól nyugatra lehetett, ahol а На С időszak halomsírjait is találjuk. Minden halom földjében és a feltöltés alatti rétegben is megtaláltuk ennek a későbronzkori telepnek a leleteit és objektumait. A Jakabhegy ezen legkorábbi, erődítés nélküli települése az urnamezős kultúra régebbi szakaszához köthető és a Ha A periódus első felére keltezhető.

5 Szintén az urnamezős kultúrához kapcsolható az a bronz kincslelet, amely a telep szélén, a koravaskori halomsírmezőtől északra került elő 1976-ban.

6 1. A korai Hallstatt-kultúra erődített települése: a földvár Az urnamezős kultúra településének pusztulása után, részben annak területén épült a korai vaskorban a sáncokkal övezett földvár a Jakabhegy fennsíkjának legmagasabb részén. A magas, kiváló stratégiai helyzetű lapos hegytető rendkívül alkalmas lehetett erődített település építésére; a sánc különböző pontjairól nyugat, dél és délkelet felé messzi áttekinthető a vidék. Maga a földvár két részből áll: a nagyobbik vár kb. 800 m hosszú és 500 m széles területen fekszik. Ehhez délkeletről egy patkó alakú sánc csatlakozik, amely egy magas sziklacsúcsot vesz körül. Ennek a kisebbik várnak, az ún. fellegvárnak a mérete 550x250 m (2. kép). A földvár építésének és használatának idejét nem ismerjük pontosan, mivel a sáncok átvágása és a település részleteinek feltárása még nem történt meg. A sáncban található későbronzkori cserepek tanúsága szerint az erődítés valamikor az urnamezős kultúra településének megszűnése után létesülhetett és első építési periódusa a halomsírok keletkezésének idejével lehet egykorú. A földvár keleti feíében és a fellegvár területén gyűjthető nagyszámú edénytöredék azt bizonyítja, hogy az erődítményt a LT С—D periódusok idején a kelták is megszállták, • de emlékanyaguk és az esetleg általuk épített erődítések feltárása még nem történt meg; ez szintén a további kutatások feladata lesz. 2. A korai Hallstatt-kultúra halomsírjai A földvártól nyugatra 100—150 m távolságra kezdődik a kb. 300 tumulusból álló halomsírmező; a halmok két nagy csoportban helyezkednek el. Az eddig feltárt 32 halomsír közül ötöt ismertetünk röviden jelen tanulmányunkban. A temetkezések jellemzőit a következőképpen foglalhatjuk össze: Mindegyik halomsír egyetlen hamvasztásos temetkezést tartalmazott. A sírgödröt kőgyűrű vette körül, amely néha csak az egykori járószintre helyezett egy sor kőből, máskor széles és magas kőrakásból állt, vagy pedig fél méter magas, szárazon egymásra rakott kövekből álló fal alkotta a kőkoszorút.

9 A sír fölött egyes esetekben kőből épült kamra vagy kőpakolás volt; fából készült sírkamrának egyetlen egyszer sem találtuk nyomát. A kőkoszorúk átmérője 8—12 m között váltakozik (a halmok magasságától függően). A mellékletek közt nagyon kevés a fém: ún. thrák-kimmer-típusú bronz lószerszámveretek, ívelthátú kis vaskések, vasgyöngyök, sima bronzkarperecek, néhány vasbetéttel díszített bronztű, sötétkék színű üveggyöngyök és apró aranygyöngyök fordulnak elő általában a sírokban. Az edénymellékletek száma 2—6 között váltakozik.