Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)
Régészet - Maráz, Borbála: Zur Frühhallstattzeit in Süd-Pannonien
156 BORBÁLA MARÁZ A kronológia kérdése A jakabhegyi halomsírok kerámiaanyaga a keleti korai Hallstatt-kultúra hagyatékának tekinthető, de nem hasonlít sem a Martijanecen, 10 sem a Szalacskán, 11 Vaszaron 12 vagy a Sopron—Burgstallon 13 és Nővé Kosariskán 14 előkerült leletekhez. Ugyancsak nem mutat hasonlóságot a délkelet-alpi, szlovéniai területek Szalacskával és Sopron— Burgstall-lal nagyjából egyező korú, Este-típusú kerámiájával 15-17 sem. A Jakabhegyen talált kerámia igen sok archaikus, az urnamezős kultúra formakincsére jellemző vonást mutat; a vörös festés, grafitozás, a plasztikus vagy besimított meander- és spirálmotívumok, figurális ábrázolások, valamint az állatfej-plasztika teljességgel hiányoznak belőle. Jellegzetes, gyakran előforduló díszítések a turbántekercs és a függőleges kannelura, valamint a bögrék és tálak belsejében lévő besimítás, melyek az urnamezős kultúra tradícióinak tekinthetők néhány edényformával (behúzott peremű és talpas tálak, fülesbögrék, csészék) együtt. A késői urnamezős kultúra formakincsétől elütő új, már a keletalpi Hallstatt-kultúrára valló urnaformák is nagy számban kerültek elő a jakabhegyi tumulus-temetkezésekből. Ezek az urnák feketén fényezett felületűek és általában függőleges kannelura, néha pedig bütykök díszítik őket (VI. tábla 4, б—8; 6. kép 1—2). Legkorábbi párhuzamaik az urnamezős kultúra maria rasti vagy az ún. Dobova— Ruse csoportjában (a dobovai temető legkésőbbi sírjaiban 18 ), valamint a jugoszláviai baranyai területeket is magába foglaló, ugyancsak késői urnamezős dalji csoportban 19 tűnnek fel. A délkelet-alpi területeken (Krajna, Szlovénia) a Dobova— Ruse csoport vége időben nagyjából egybeesik a Podzemelj-fázis első felével. Ez az időszak a közép-európai urnamezős kultúra végét és a korai vaskor kezdetét foglalja magába: relatív kronológiailag nagyjából a Ha B 3 periódus idejével és а На С kezdetével jelöli és az ie. 750 ±50 körüli időponttal azonosítja a kutatás. 20 Az ún. thrák-kimmer-típusú lószerszámveretek középeurópai megjelenésének és elterjedésének időpontját vizsgálva is hasonló, de tágabb időrendi adatokat kapunk a jakabhegyi tumulus-temetkezések korára vonatkozóan: ezek a lószerszámok és fegyverek már az urnamezős kultúra idejében megjelennek Közép-Európában és egyes típusaik még a Hallstatt-kultúra kalenderbergi csoportjának idejében is használatban vannak. 21-30 A Pécs-Jakabhegyen feltárt tumulusokat a délkelet-alpi területekre megállapított Podzemelj-fázis első felével párhuzamosíthatjuk és a Ha C^ periódus idejére, az ie. 750—650 közti időszakra keltezhetjük, kulturálisan pedig a keleti korai Hallstatt-kultúrához sorolhatjuk őket. Néhány történeti probléma A leletanyag alapján úgy tűnik, hogy a jakabhegyi tumulusokba temetkező népesség vetett véget a Dunántúlon az urnamezős kultúra életének (magába olvasztva e kultúra népességének egy részét) és virágzó fémművességének а На В periódus végén, ie. 750 körül. A nagy számú bronzdepot alapján (még a jakabhegyi tumulus-temetkezések feltárása előtt) már Gallus Sándor feltételezte egy hódító nép betörését a Kárpát-medencébe а На С időszak kezdetén, amelynek támadása elől az urnamezős kultúra népessége tömegesen menekült el. A füzesabonyi sírok és a Kiskőszeg — Dállya — Stillfried — jellegű (kimmer eredetű lószerszámokat is tartalmazó) leletanyag alapján Gallus S. ezt a hódító népet egy lovasnomád preszkita néppel azonosította. 32 Ilyen preszkita vagy más néven thrák-kimmertípusú leletek (elsősorban lószerszám tartozékai) a jakabhegyi tumulusokból is ismertek; ennek ellenére úgy véljük, hogy a Hallstatt-kor kezdetén Pannoniában megjelenő hódítók nem tartoztak sztyeppéi eredetű preszkita törzsekhez. A jakabhegyi lelőhely minden eddig ismert jellegzetessége ugyanis a keleti Hallstatt-kultúrára, nem pedig lovasnomád preszkita népre vall. A keleti Hallstatt-kultúra népességének a megjelenése jelenti Pannónia területén a későbronzkor és а На В periódus záródását, valamint a korai vaskor kezdetét. Az ezután bekövetkező békés, konszolidált időszak teremt csak lehetőséget (nagyjából az ie. 7. század közepére) az etruszk és főleg az Adria-vidéki, vénét területekről jövő kultúrhatások, a situla-művészet egyes elemeinek elterjedésére. 37 Az agyagsitulák, valamint a déli eredetű díszítőmotívumok és -technika a Dunántúlon először a Ha C 2-kori Sopron— Burgstall legkorábbi halomsírjaiban (83/1971. és a Bella L. ásatása során feltárt 71. és 139. halmok) jelentkeznek olyan edényekkel együtt, melyek a Jakabhegyen talált kerámiára hasonlítanak. 38 A Sopron—burgstalli tumulusok zöme és a szalacskai halmok a jakabhegyi halomsírok keletkezése utáni időből származhatnak.
