Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Művészettörténet - Tóth Antal: Nagy István képek a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében

360 TÓTH ANTAL dúlt és hosszas szenvedés után elragadta őt a halál 1937. február 13-án. Marcsa néni egyedül maradt kisfiával, Pistával. Sok-sok anyagi gondjával, a temetés költségeivel. Ekkor kért meg engem Hódsági Bélával együtt, hogy fennmaradt műveiből a Nemzeti Szálló nagytermében, ahol a kiállításokat szokták rendezni, rendezzük meg „hagyatéki kiállítását". Készséggel voltam az özvegy segítségére. A katalógust Hódsági Béla állította össze. A kiállítás valóban sikerült, néhány kép eladásával Marcsa néni helyzete is jobbra fordult."

16 Az elmondottak alapján aligha feltételezhetjük, hogy Nagy István művészetének a bajai társadalom általi megbecsülése, értékelése az említett kevés kivételtől eltekintve — elérte volna azt a kívánt szintet, amely alapja lehetett volna a művész és közönsége, a művész és vásárlói méltó és kölcsönösen hasznos kapcsolata megteremtődésének, a mecenatúra jellegű viszony kialakulásának. Ez a helyzetkép elég rossz fényt vet arra, hogy hogyan jöhet létre mégis több száz Nagy István képet magába foglaló gyűjtemény, vagy éppen magyarázattal szolgálnak arra, hogy csak így alakulhatott ki monstre-gyűjtemény. Bőkezűség vagy éppen az ellenkezője: a művész és később özvegye anyagi-társadalmi kiszolgáltatottságával való visszaélés, tisztes áron vagy áron aluli vásárlás segített néhány gyűjtőt az igen nagy mértékű képhalmozáshoz. Elgondolkoztató kérdés. Megválaszolására azonban nincs kellő számú és teljesen megbízható adatunk, ezért a kérdésfeltevésen túl nem tudjuk és nem is kívánjuk dolgozatunkat ebbe az irányba továbbvinni. Inkább arra utalunk, azzal a pozitív ítélettel zárjuk a kérdést, hogy az utókor szerencséjére, az ilyen, tulajdonképpen esztétikai kvalitatív szempontból válogatatlan vagy kevésbé válogatott felhalmozó gyűjtéssel létrehozott gyűjteményben sok olyan kép megőrződött, amely egyébként elkallódott volna. A Janus Pannonius Múzeumba a már ismertetett módon bekerült Nagy István-képek éppen egy bajai nagy gyűjteményből származnak, az egykori teljes gyűjtemény egy szelvényének tekinthetők, ennélfogva érzékeltetik, közvetítik annak eredetére és állagára jellemző vonásait. Ezek után rátérünk a képek és a hozzájuk fűzhető problémák rövid bemutatására és ismertetésére. Azzal a megszorítással, hogy nem szólunk külön-külön minden egyes képről. Mivel az anyag, a teljes gyűjtemény nem teszi lehetővé, s a dolgozat terjedelmét is korlátok közé kell szorítani, az életmű összefüggő és összefoglaló bemutatása, a képek 16 Aszalós Endre i. m. 45. 1. Miskolczy Ferenc i. m. 19. 1. komplett esztétikai és történeti elemzése és értékelése helyett csupán kisebb részkérdéseket érintünk olyan képek apropóján, amelyek megítélésünk szerint bővítik, vagy új szempontokkal gyarapítják Nagy Istvánról szerzett ismereteinket.

17 Nagy István művészpályájának kezdete meglehetősen rejtve maradt a kutatók előtt. Nem ismerjük, milyen rajzaira figyelt fel Kelety Gusztáv, semmi nem őrződött meg a Mintarajziskolában készített tanulmányaiból, és alig tudunk valamit felmutatni önálló művészi tevékenysége első éveiből. Az utóbbi évek szerencsés véletlenjei folytán azonban több külföldi akadémiai tanulmánya került elő. Nagy István is a századforduló magyar ifjúságának menetrendje szerint Budapest után Münchenben, majd Párizsban folytatta tanulmányait. Párizsi idejéből dr. Solymár István fedezett fel három rajzot a csíkszeredai múzeumban: „Paris 1899", „1900. február" és „1900. február 5." datáló feliratokkal.

18 Ezek sora bővült a Janus Pannonius Múzeum raktárában a 65.70-es leltári számon őrzött „Tanya fákkal" című szénrajzzal, amelynek hátoldalán csípőre tett kezű férfiakt hiányossá kurtított tanulmánya látható. A „tanulmányrajz" (Műtárgyjegyzék 1. sz.), ez az eddig lappangó rajz, alighanem megelőzi a párizsiakat, valószínűleg még Münchenben készült. Nagy István első sikerének tekinthetjük, hogy a Lyka Károly-féle Művészet 1904-ben egyik kislány portréjának reprodukcióját közölte. A portré műfaj elég rendszeres művelését kell Nagy István e kezdő éveiben feltételeznünk, egyenes folytatásaként akadémiai gyakorlatának, hírből ismert sikereinek. A „Cvikkeres férfi mellképe" (2. sz.) a művész azon jó karakterérzékét tanúsítja, melyre Franz von Lenbach is felfigyelt, egyben az akadémiai tanultság árulkodó jeleit viseli magán.

19 Bár Nagy István nem hajlott az életkép festésre, oeuvre-ében elő-elő bukkannak olyan képek, melyeket az életkép kategóriába kell sorolni. Ilyen 17 Ha a műtárgy jegyzékben nem tüntetjük fel, hogy a kép kitől származott át a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményébe, akkor a Kürtös-gyűjteményből ered. Egyéb úton szerzett képeknél külön jelöljük a gyűjtőt, ill. a megszerzés módját. A műtárgyjegyzékben szereplő rövidítések: p.: papír; p.: pasztell; sz.: szén; cer.: ceruza; o.: olaj; v.: vászon; J.: jelezve; j.: jobbra; b.: balra; п.: nincs; Ltsz.: leltári szám. 18 Dr. Solymár István: Nagy István és Erdély. Nagy István művészete. Az 19773. október 18-án megtartott tudományos tanácskozás előadásai, Baja 1975; 13. 1., 14. 1. 19 Általában Nagy István technikai készültségén, de különösképpen a portréinál figyelhető meg a müncheni akadémia hatása. Dr. Solymár István 18. sz. alatt idézett műve, 13. 1. Hans Loew: Nagy István festészetének kezdetei. Korunk, 1958. február. 227 .1. Pap Gábor: Nagy István, Budapest, 1965. Surányi Milliós: Nagy István, Budapest, 1923. Lembach-kal történt találkozását színes anekdotában mondja el.