Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Művészettörténet - Aknai Tamás: A képző- és építőművészeti szintézis problémája III.

344 AKNAI TAMÁS rült-e — nemcsak a fotoművészetnek, hanem a vizuális művészetek valamelyikének is — úgy belenőni a mába, hogy forradalmian új módszerek mámorát, etikai és intellektuális magasrendűségét fenntartották, a forradalmi magatartás aktuális igazságát és izgalmát megőrizték volna? Melyek azok az elégséges alapok, melyek nyomán állítani és elhinni lehet, hogy korunk művészeti „teremtéseinek" javát, a korszakot meghatározó intencionális összetételeket nem inkább az avantgárdé szellemisége, mint az akadémikus kozmopolitizmus vagy az akadémizmussal színezett és felhígított pszeudoavantgarde jelenti „képzeletbeli múzeumunkban?"

72 Mi az az új művészeti minőség ma, mely mellett eltörpülne a forradalmi avantgárdé tartalma, tanulsága? Hol, mikor, milyen mozzanataiban haladta meg a világ művészete, s benne Közép-Európáé a forradalmi avantgárdé morális elkötelezettségét és mindenvállaló tisztaság-vágyát, hol, mikor bizonyítható a lealacsonyító történeti erőkkel is szembeszegülő művészet feladata, ha nem a példátlan együttesben egymást átszövő ideológia, szándék, tett, közösségi cél avantgárdjában? Hogy formális módszerei, egyéni megoldásai elavultak volna? Meglehet. De nem avulhatott-e el ugyanúgy az unalomig megemésztett impresszionista manír, hangulati kedvezményeivel együtt, vagy — amibe mindenütt beleütközünk — a romantika-szecesszió-konstruktivizmus tételes egymás mellé rendeléséből kialakított ál-szintetizmus? Az ember technikai látását és ezt az alapközeget értékelő új emocionalitást valamilyen vizuális konvenciónak kellett kialakítania. S ezeket a vizuális konvenciókat is folyamatszerűségükben kell elképzelnünk. Ha ezt megtesszük, akkor a „képzeleti kísérlet" kezdőpontjában alighanem ott lesz a Moholy-Nagy kialakította vizuális nyelv is.

73 1933ban így ír Sybil Moholy-Nagy. „... Fanatikusan akarta, hogy konstruktívan építsen és ujjongva alkosson. Új dimenziónknak, a konstruktivizmusnak nincs más célja, mint, hogy résztvegyen az életben. Alapvetően azonos ez az evolúció szellemével, mely megteremtette a tudományt, a civilizációt és a társadalmi életet ma irányító rendszereket. Ezekhez hasonlóan a konstruktivista művészet örökre nyitva van valamennyi irányban. Az ember megfigyelőképességének, érzelmi reagálásának és logikus gondolkodásának építője." (Experiment in Totality.)

7

^ 72 A. Malraux: Musée Imaginaire, Paris, 1965. 73 Fülep Lajos i. m. 50. 1. 74 Működésének összefoglalását adja a Vision in Motion utolsó mondatában : „... he would translate Utopia into action", i. m. 361. 1.