Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Művészettörténet - Aknai Tamás: A képző- és építőművészeti szintézis problémája III.

334 AKNAI TAMÁS tivista, neoplaszticista, vagy akár szürrealista tendenciái is találkoztak, s amelyből a majdani elanyagtalanítással, virtuális tömeggel, fény-, idő-, és térdinamikai problémákkal foglalkozó törekvések is merítenek. A fotogram tökéletesítése közben Moholy-Nagy megkísérli a fénysugár manipulálására szolgáló eszközöket is bevezetni, tükrökkel és lencsékkel tereli a fényt, s ha kamerát használ, egészen speciális dramaturgiával szabja meg a gép működési paramétereit. Ennek következménye minden esetben valamilyen vizuális jelentéstöbblet. Következtetéseit azonnal leírja és ha lehetőség van rá, át is adja, mindent megtesz tehát annak érdekében, hogy gondjainak jogosságát senki ne vonhassa kétségbe, s ne avantgárdé gagnek tekintsék esetenként érthetetlen eredményeit. Munkásságában, művészi szemléletében egyként helyet biztosít a szaktudományos analízis általánosításainak, a mikrofotográfia vagy a röntgensugár lehetőségeinek és a csillagvilágot szervező erők elemzésének, az égitestek mozgását kísérő eljárásoknak és ezek dokumentációjának.

46 E problémák mélyén ott rejtőzik egy új, az alkotás szempontjából is lényeges adottság: a mozgásnak, mint olyannak a vizuális közlések nyelvében való kiemelési lehetősége, utalások a mozgófilm más dimenziókban már beváltott hasznú felhasználására.

47 Különösebb bizonyítást aligha igényel a racionális képi analízisnek, mint elvi kritériumnak és valamely alakítási szisztémának az összefüggése. Az esetrendszerek logikai képét az esetek atomi méretű tartalmának felfedezéséig Moholy-Nagy számára a vizualitás és láthatóvá tevés tartományaiban csak konstruktív módszerek közvetíthették. Kemény Alfréddal írt manifesztumában nem véletlenül adott kifejezést a konstruktív és dinamikus rendszerek iránti elkötelezettségének. Joost Schmidt és Viking Eggeling kísérleti filmjei a konstruktív alakítási szisztéma film-vetületei. Moholy-Nagy oldottabb formában, a formális realitás-elemekhez jobban kötődő módon alkotja meg filmjeit, közelebb áll a Vertov-féle ars poétikához,

48 csak azért, hogy a tiszta racionális szerkesztés és a „realitás" között lévő gondolati fesztáv azonos közegben a lehető legszélesebb legyen. Dinamizmus elméletében ezért helyet szorít a hétköznapi értelemben vett dramatikus vagy epikus elemeknek is, kíváncsisága nemcsak az anyag belső szerveződése, hanem e belső rend külső keretei, „a mozgás számtalan variációjának dinamikája, az em46 G. Crowther: An Outline of the Universe című könyvének borítójához 1937-ben elmozduló csillagképekből készített fotomontázst. 47 Ebből a szempontból a Lichtspiel schwarz-weissgrau, 1930., és a Tönende ABC 1932., című filmek említhetők. 48 Dzsiga Vertov: Ember kamerával, című 1929-es filmjében számos, Moholy-Nagy emlegette fényképezési fogást is alkalmazott. (Szimultán mozgások, szuperplánok, faktúra játékok, tükröződések stb.). béri mozgások, állatok, a város stb. felé" irányul „annak megfigyelése felé, hogy miképpen funkcionálnak különféle dolgok, különféle kémiai folyamatok stb."

49 A mozgás efféle felfogása „magához vonzza a dolgok kifejlesztésének mindahány lehetőségét" — írja Caroline Fawkes egyik cikkében.

50 Franz Roh 1930-ban megjelentetett könyve MoholyNagy legteljesebb alkotói periódusát foglalja össze.. Anyagát az a sokirányú tevékenység adja, amit Moholy-Nagy a fotográfiában megvalósított. Roh előszava szerint a „realitás-fotó" Moholy-Nagy számára az a televény, mely az ismeretlen összefüggések felé elviszi. Már amikor új objektumokat rajzol egy magateremtette téri rögzületbe, már akkor látta ezt az új utat, melyet később annyi irányba el-elhagyott, a mélyebb plaszticitás, a fények és árnyékok, a világos és sötét, az árnyalatok fokozatainak új átalakítása felé, és mindenekfelett a perspektívának újszerű felfogása felé, mely egyszersmind a kor gondolati és emocionális viszonyainak adekvát összegzése.

51 Roh ennek az új perspektívarendnek forrásaként a horizontális és; vertikális felfogásának reneszánsz tradíciókban feltáruló, századokon át kondicionált tartalmát jelöli meg, és ez levezethető a Moholy-Nagy-iéle új gravitációs térből, de fordítva már ez a levezetési kísérlet érvényét veszítené.

52 Bár a Bauhaus fototevékenységében nemcsak Moholy-Nagy primátusa volt a meghatározó, mégis az ő tevékenységén keresztül értékelhető a Bauhaus-tradíció egyik véglete, a befejezetlen, a nyitott, a szellemi vagy metafizikai szféra felé vonzódás. Ez ugyanakkor nem jelenti, hogy a Gropius-féle „új egységgel" konfliktusa támadt volna, hiszen az új tér megfogaljnazásához eszközök és tárgyak szükségeltettek, ezeket pedig a Bauhaus-gyakorlat bőven szolgáltatott, s ezeket a lehetőségeket egyik fotóval foglalkozó „bauhausler" sem vonta meg magától. Moholy-Nagy fotóiban Roh szerint egy asztronómiai perspektíva jelenik meg, melynek egyes pontjai a Föld imaginativ középpontja felé vezető sugarakon helyezkednek el. A fotomontázsokon bőven van alkalmunk ennek a problémának mélyére nézni, de éppígy számos lehetőséget kínál az új térbe-ágyazottság vizsgálatára néhány — látszólag egzakt — íotográfia is.

53 Roh a fotogram és a fotómontázs meghatározásában alárendelte magát Moholy-Nagy intenciói49 Experiment in Totality, i. m. 27. 1. 50 I. m. 25. 1. 51 Franz Roh: Moholy-Nagy 60 Fotos. Klinghardt und Biermann, Berlin, 1930. 5. 1. 52 Hasonló felismerésekkel szolgál pl. Newton és Heisenberg tanításának összehasonlítása. Newtonból alig érthető meg Heisenberg, de fordítva tökéletesen. 53 Főleg azok a fotók, melyeken építészeti részletek vannak. Ezek direkt hatásaikkal vezetik a szemet. Egy elvont térképzet kialakításának igényéről árulkodik pl. a Majakovszkij-portré is. Megjelent: Ország-Világ. 1957. okt. 15.