Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Művészettörténet - Aknai Tamás: A képző- és építőművészeti szintézis problémája III.

KÉPZŐ- ÉS ÉPlTÖMÜVÉSZETI SZINTÉZIS III. 335 nak, csak azt teszi hozzá, hogy a fotogram legalább olyan múltra tekinthet vissza, mint maga a fotografálás, és ha bizonyítékokat nem is említ. Man Ray és Moholy-Nagy kísérleteit, majd érett műveiket egy műfaj megalapozásaként tekinti,

54 és a fotomontázsokat sem aplikált fotóknak tekinti, melyeknek irodalmi utalásaiban van jelentésük, szatirikus és jövőbelátó hangvételük tekinti újszerűeknek. Moholy-Nagy azt írta Beaumont Newhallnak 1937. április 7-én kelt levelében (Newhall volt, aki ekkor jelentette meg Photography 1839—1937 című könyvét.) „azt hiszem, hogy a fotogram jobb elnevezés, mint az árnyékrajz (shadowgraph), mert — legutóbbi kísérleteimben — nemcsak átlátszó tárgyak, átvilágítható anyagok árnyékait használtam, vagy kíséreltem meg használni, hanem magukat a valóságos fényeffektusokat, lencséket, folyadékokat, kristályokat és így tovább . .. Másodszor : első fotogramjaimat 1922-ben készítettem, ezek közül néhányat még ebben az évben elküldtem a BROOM kiadójának ... Mr. L. és M. J., azért látogattak meg, mert T. Tzarától hallották, hogy fotogramokat készítek. Ekkor én még semmit sem tudtam W. H. F. Talbot árnyékhatás-fotóiról, és Man Ray rayográfjairól sem."

55 Moholy-Nagy sohasem szűnt meg a félreértéseket elűzni, elméleti munkássága során a fotogram megjelenésétől voltaképpen mindigis önönmaga pontos értése-megértetése érdekében emelt szót. Ezért írta 1936-ban a brnoi TELEHOR számára a „Látás új szerkezete" című cikkeket.

56 Ebben még egyszer összefoglalja az 1922-es „Produkció-Reprodukció" leglényegesebb mondanivalóját, amint meghatározza a fotográfia specifikus minőségét, „ez a legteljesebb dematerializált médium, mely az új „víziót" meghatározza." Melyek ennek az új optikai minőségnek a jellemzői, milyen szerepe van ebben a technikai finomságoknak, hol haladható meg az az esztétikai-filozófiai koncepció, mely a fotóra is a festészet megalapozta ítéleteket vetíti? A fotónak lényegbeli tulajdonsága, hogy az azonosítás és verizmus elvi kritériumaihoz — az aranykorban felismert kritériumokhoz — kötődik, de fokozható benne a feljegyzés spontaneitása, „csinált" vagy „nem csinált" jellege. Politikai karakterű fotóknál, mint pl. a szociófotó (talán nem önkényesen számítjuk ide Moholy-Nagy berlini külvárosokban készített cigány témájú filmjét, fotóit) közvetlenül is megfigyelhető valamilyen cselekvési mobilitás.

57 Moholy-Nagy gondolatmenetében — érintse akár a fotogram, akár a fény-modulátorok problémáját — a fényképezésnek, mint eszköznek a valóságra utaló természetét egy magasabb minő54 Experiment in Totality, i. m. 27. 1. 55 Kostelanetz i. m. 57. 1. 56 A Telehor 1936-ban Moholy-Nagy számot adott ki. 57 Ide számíthatjuk a Berliner StiŰében, 1926., a Marseille Vieux Port, 1929., a Zigeuner, 1932. című filmeket is. I- ségú tükrözési folyamat részeként helyezi el. TÖbba szőr hivatkozik arra, hogy ennek az összetett vat, lóságszegmentumnak a szerepe magának a valótt sághoz kötő kapcsolatnak a feltételét is létrehozza >4 akkor, amikor ez az eszköz a mindennapiban kei, resgélők számára nyújt alkalmat (a véletlennel 4, karöltve) új kommunikációs helyzet létrehozására. ï- Fotóiba a valóság ismert vagy sajátosan átalakított l- alakzatai épülnek be, „üzenetének" megértését, „vét, telét" evidens jellegüknél fogva semmi sem zavar 7 ja, ugyanakkor segítséget nyújtanak a hétköznapi b imaginativ megértésében is, a szokásosból a sze*i mantikailag szokatlanba átszármaztatott megértéséó ben.

58 Távoli általánosításként talán megkockáztatl- hatjuk állítani, hogy Moholy-Nagy tevékenysége a i- művészeti professzionalizmus és az eszközök szei- rinti, vagy kultivált műfajok szerinti specializálódás ': eltüntetésében, ennek konzekvenciáival pedig egy i- széles körű, demokratikus művészetteremtés lehea tőségének felvillantásában játszott óriási szerepet. L- Maga is tudta, hogy a művészeti demokratizmus i- elképzelése többnyire egy adott műfaj, formai lerí hetőség öröksége alapján keletkezett, így erőszas kos alkalmazóinak és prókátorainak ambícióit szük- ségszerűen belülről rombolta szét a kereskedelem:i re való beállítódás. a IX. a Moholy-Nagy és Bauhaus experimentális törek!- véseit értelmező közelítések nyomán néhány lényeges ponton korrekcióra kínálkozik lehetőség. Számos cikk, elméleti munka nyomán állíthatjuk, hogy például a Bauhaus mindenben megjelenő pontosságigénye csak részben magyarázza a fotónak a felhasználását és inkább amellett a vélemény mellett vagyunk, hogy a techniai fejlődés adott szintjén egyszerűen nem lehetett kihagyni a Bauhaus tájékozódásától és eredendő programjától igazából kissé távoleső terület lehetőségeit.

59 Ezek a lehetőségek nem a gépek és tektonika, nem a három die menzióba kényszerített utilitarizmus felé terelgették a gondolatot. Szinte lehetetlennek látszik elgondolni, hogy Itten fény-metafizikája, Albers színi dinamikai paradoxonai, Feininger architektúrája, ne teremtette volna meg az elégséges alapokat egy ) adekvát közegben való realizálásra. Lehet-e állíi tani, miképpen Mezei Ottó teszi Bauhaus könyvében —• hogy Moholy-Nagy a fotográfia eszközével <Í „lerövidíti a megismerő tevékenység" útját? Nems csak a McLuhan-féle „az eszköz is üzenet" értelmében látszik felületesnek ez a megállapítás, de a 58 Vera Horvát Pintaric Az Audiovisuelle Botschaften, Graz, 1973. „Trigon" kiállítás katalógusában ezekről a szemantikai problémákról írt a videomozgalom ürügyén. 59 Ezt a tényt bizonyítja az önálló foto-műhely viszonylag kései alapítása is.