Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Néprajztudomány - L. Imre Mária: Adatok a mecseknádasd–óbányai fazekassághoz II. (Edénykészlet, értékesítés, piackörzet)

A MECSEKNÂDASD—ÓBÁNYAI FAZEKASSÁG II. 297 Ilyenkor az első darab égetése és szárítása után búzával, vízzel pontosították az űrmértéket.

7 Teimelék és Kovácsék mindig rajzoltak keresztet a tejesfazék oldalára. „Ez távoltartja a rontást ... ha valaki tehenet vett és először fejte meg, így mondta: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében távozzon el tőled a boszorkány és a rontás."

8 A tejesedények családjában, főleg Nádasdon készült a keskenyfenekú, hasas tejesfazék, melynek füle felül félkörben íveli át a peremet. A faragott díszű fehér engob-ot kívül-belül mázzal borították. Ezt csak tejszálításra használták. Neve: Milchtroger, Milchträger, 0: 20, 24 cm. m: 30, 32 cm.

9 Igen kedvelték a környéken a cserépből készült 5—6 literes, gombfedeles ún. túróérlelő fazekat (Raumhaofe, Rahmhafen). Alul lúdtollszár nyúlt ki belőle a savó leengedésére.

10 Szintén folyóedényként készült a tejfeles bögre {Raumkätlich, Rahmhäferl). 4—5 méretben, i

/

2 litertől 3 literig. 0: 8, 10 cm. m: 10, 12 cm. Kívülbelül jobbára fehér, vagy sárga, barna színnel mázasán készült. Külön igényre vittek Zengővárkonyba és Váraljára csészéket paradicsommártásnak, kívül-belül mázas, vésett díszű, öblös, rendszerint fehér-barna mázas edényeket, sz 0: 9 cm. m : 8 cm. A zsírosbödön (Schmalzhaofe, Schmalzhafen) 4— 5 méretben, kívül-belül mázas, rendszerint zöld színnel készült. A Nádasdon fellelt. Packer által korongozott darabok, bár általánosabb formát mutatnak, mégis egyénítettek hordóabroncsot idéző csíkozásukkal. Ezt a formát Kovács rendszerint fehér. Friedsam sárga. Schiffler és Teimel barna színben készítette. 0: 15, 17, 19, 21, 23 cm. m: 19, 21, 23, 25, 27 cm. Idényedényként százával készült, 4 méretben a lekvárosfazék (itt tárolóedény. Lekvár enhaoíe, Marmeladenhaf

en). sz 0: 10, 12, 14, 16 cm. m: 16, 18, 20, 22 cm (hengeres alakú), belül erősebben, kívül alig díszített, vagy díszítetlen változata egyaránt ismert. A széles fenekű fazék mellett főleg Komló és Váralja környékén kedvelték a keskeny fenekű, öblösebb, ún. gombocás fazekat. 0: 16 cm. m: 22 cm. Igen szép gombos, fogantyús vajköpülőt korongoztak (Butterfass) főleg a nádasdi Pacherék. Általában zöld színben ismeretes. Némelyiken kívül írókával díszített hullámvonalas vagy fenyőágas motívum és évszám látható, sz. 0: 13, 15 cm. m: 36, 40 cm. f0: 15, 18 cm. 7 Teimel István és Kovács János közlése. 8 GUNDA В.: A kereszt mint mágikus jel az agyagedényeken, Ethnografia 1941. LII. 66—67. 9 Ma már csak emlékezetből rekonstruálhattam, tk. a rötyke alakjával azonos. 10 Ezt az edényt helyi speciális megjelenési formának tekinthetjük. II. Korsóféle Kiöntőcsöves edény, széles szájú kanta (Essichkrug, Essigkrug) ecet erjesztésére szolgált: — általában 3—4 méretben 3—8 literes űrtartalommal készült. Szélesebb száján keskeny rámás ajak, ebből eredő fül, változatos alakú kiöntőcső jellemzi. Óbányán Schiffler János, Müller (Max) János, Nádasdon néhai Kolbert János, Ébert Mihály készített nagyobb számban ilyen kiöntőcsöves edényeket. Kb. az 1920-as évekig szállították vásárra és házhoz. A nádasd-óbányai cserépholmit a fazekasok Váraljára vitték legszívesebben, ahol a sárközi néprajzi csoporthoz közelálló, azzal kapcsolatot tartó, pompaszerető református magyarok laktak. Forma és díszítmény tekintetében fazekasaink legszebb anyaga innét került elő. Váralján is általánosan használatos a kiöntőcsöves korsó változata, a kanta (Essichkrug, 'Essigkrug') sz és f 0: 5, 9, 10. m: 30, 38, 40. Domanovszky György tanulmányában ezt az edénytípust balkáni eredetűnek ítéli. Előfordulási területként Nádasd és О bánya piackörzetét is ide kell kapcsolnunk.

11 Kisebb mennyiségben korongoztak ún. mezei korsót (Krug) — Három-négy méretben ismert 6—10 literig. Magassága: 25—50 cm, száj 0: 3—4 cm. Nyakát belülről szűrőrostéllyal látták el. Kis agyaggolyót tettek bele, hogy szépen csörögjön és tisztítsa a lerakódást. Amikor elszegődtek részesaratónak, a főzőfazék mellé mindig elvitték magukkal. Néha írókával díszes, folyatott, márványozott,

12 részben vagy egészen mázas. Asztali, illetve szőlőbeli vizes és boroskancsó (Wasser-Weinkrug) is ritkább edénynek számított. Egy és másfél literes, jellegzetes alakú, zöld vagy barna színű, általánosan ismert forma. Az utóbbit jellegzetes folyatott és márványozott díszítéssel Nádasdon Pacher, Óbányán Friedsam és Teimel is készítette. Tökmagolaj tárolására inkább a környező falvakba szállítottak hosszú hengeres korsókat (palackot) (Ölskrug, Ölkrug) Bayler és Müller (Sedier) hosszanti irányba csíkozta gurgulyával. Kovács csak simán barnán, mázasán égette. „Inkább én is így csináltam" — emlékezik Teimel. 11 DOMANOVSZKY Gy.: Kiöntőcsöves edények és; magyarországi elterjedésük. Ethnografia LI. 1940. 217, 219, 222. — A váraljai és ófalui darabok barna mázasok. Mindegyiket nádasdi és óbányai eredetűnek ismerik. 12 Helye mindig a pad vagy az asztal alatt volt. — Hasonlóan a mezőgazdasági munkára szegődött mezőkövesdi summásoknál. MORVAY Judit: A cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájában. NÉ 1955. XXXVII. 57.