Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)
Néprajztudomány - L. Imre Mária: Adatok a mecseknádasd–óbányai fazekassághoz II. (Edénykészlet, értékesítés, piackörzet)
298 L. IMRE MARIA III. Egyéb cserépholmi Általánosan ismert két-három méretben a mázatlan csibeitató (Kluckre, Hünchenlränke, 'Gluckrer') 0: 18, 20, 22 cm. Virágcserepet (Buschenkscher , Buschengeschirr') régen csak mázatlanul készítették, s a csibeitatókkal együtt csak egyszer égették. 0 : 8, 10, 12, 14, 16, 18, 20, 22, 25, 28, 30, 35 cm. A hosszúhetényi búcsú kedvelt ajándékai közé tartoztak Friedsamék szenteltvízlartói. Máza katolikusai és a vasasi Szt. Borbála-napi búcsús sokadalom szívesen vásárolt belőle. Ugyancsak búcsúra, Szt. István-napra, Martonfára vittek nagyobb mennyiségben. Friedsamék közeli rokona, a Tolna megyei németkéri plébános, minden évben egyszer meghívta őket az augusztusi búcsúra, ilyenkor ebből, valamint virágcserepekből volt nagy a kereslet. A szenteltvíztartók fehér alapszínén mindig zölddel írókázták, a félköríves hátlap díszítményét, a tulipánt és a hullámvonalat. Ez fogta közre a domborított feszületet. Néha a keretdíszt kifaragták stilizált fenyőgallyas füzérré. Emlékezik még olyan darabra is, melyen „a kereszt mellett állt Mária és Magdolna." 13 Schifíler János is szerette az ilyen aprólékos munkákat. Ő sárga és barna színben, de formára hasonlóképpen oldotta meg. Tintatartót (Tintenbehälter) id. Kovács János, Schifíler János készített. A jellegzetesen faragott darabok geometrikus díszítésű barna és sárga színűek. Óbányán azt tartják, hogy a két háború között még Müller (Secler) János remekelte legszebbre ezeket a tárgyakat. A későbbiekben főleg megrendelésre készítettek a fentiek különböző állatfigurákat, kutyát, malacos perselyt (Spaarkasse). Ezek a folyatott díszű, mázas felületű cserépfigurák is jellegzetes óbányai színeket viselnek. Egyedi megrendelésre fűszertartót, fali fiókos szekrénykét is szállítottak. Schifíler és a nádasdi Packer Ádám családja csupán egy-egy szép darabra emlékezett, ami konyhájukban függött, de eltörött, s így kidobták. Fehér mázas gyertyatartót és mécsest Pacher korongozott. Általánosan ismert, százával készült hordóra a cserép kotyogó. A 30-as évek második felétől vált elsődlegessé a dísztányér készítése. Az áttérést díszedények készítésére több tényező magyarázza. A főzőedényt lassan kiszorította a zománc és porcelán holmi, de kiemelném mindenekelőtt azt, hogy a kereskedők 13 Friedsam János közlése alapján díszítményeiben Mágocs és Kisvaszar hatását is felismertem. egyre több díszes tárgyat rendeltek, mely például Óbánya esetében számottevő mennyiségű volt. 14 A főzőedény háttérbe szorulásával ellentétben viszonylag hosszú ideig megmarad a környéken a tárolóedények szerepe. S mert a háti szállítás is eltűnőben volt, sokan megkeresték — még az 50-es években is — az óbányaiakat vásáron, kuglófsütőért és lekvárosfazékért. Értékesítés, piackörzet A döntően terménycseréért való és ritkábban pénzre irányuló értékesítést a környező táji munkamegosztás is befolyásolta. A szászvári völgyben húzódó települések. Váralja, Máza, Szászvár, Vékény, Kárász, Magyaregregy gyümölcstermelő vidéke nagyobb mennyiségben igényelte a tárolólekvárfőző edényt. Kisújbánya, Pécsvárad, Ófalu, Véménd, Palotabozsok pedig a tejesedényeket. Bátaszékről sokan szegődtek mezőgazdasági munkára, ahol mezei szabadtűzhelyen a hegyesfenekű tűzálló fazekat használták. 15 A szállítás kétféle módon történt: a szomszédos községekbe háton, „krakszlival" iG , rendszerint férjfeleség kelt útra. A gyalogosan érkező fazekas először a szélső házaknál vagy a kocsmában pihent meg — mindig ugyanott —, edénnyel viszonozva a szívességet. Csere esetén, az edény nagyságától függően, a mázast kétszer, néha háromszor, a mázatlan edényt egyszer töltötték tele búzával, árpával, rozzsal, babbal, kukoricával. A háti szállítás néha viszontagságos volt. „Kárászon egyszer a haranglábbal szemben pakoltunk le, ott lakott mellette egy fiatalasszony, aki összeválogatott tőlünk egy jó csomó edényt, de hozta a búzát is. Kimértük, s jó két zsák jött össze. Közben hazajött a férje a szántásból, meglátta a sok edényt, azonnal nagy dühösen lesöpörte az asztalról. Elment hazulról, de utána jött ám újra az asszony, újra bevásárolt, de mi aztán gyorsan elmentünk, nem mertük megvárni a férfi haza jöttét . . ."17 A házalás végcéljai gyűrűszerűén övezték Nádasdot és Óbányát: Hidas, Ófalu, Cikó, Pécsvárad, Apátvarasd, Zengővárkony, Kisújbánya, Vasas, Máza, Császta, Szászvár, Váralja. E helyeken sokszor hetipiacon is árultak. A soproni iparkama14 Összegezésemben nem térek ki a 30-as évektől hangsúlyozottabbá vált díszedénykészításre. A tárolóedény és díszedény közötti átmenet ízlésformáló szerepére mutat rá ANDRASFALVY B. A hetvehelyi fazekasműhelyről írott tanulmányában (1972) 61—64. 15 Adatközlők alapján. A baranyai táji munkamegosztás kérdéskörének részletes vizsgálatát ld. ANDRASFALVY В.: (1972) Néprajzi jellegzetességek... с tanulmánya 145—146. 16 Mogyoróvesszőből font hátikosár. Kisebb-nagyobb változatától függően 25—30 kg edény fért el benne. 17 Kovács János közlése.
