Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Néprajztudomány - L. Imre Mária: Adatok a mecseknádasd–óbányai fazekassághoz II. (Edénykészlet, értékesítés, piackörzet)

296 L. IMRE MÁRIA csonyra sütöttek benne kalácsot, túrós, mákos töl­telékkel és üresen egyaránt. A cserép lábasserpenyőt (Kochkroppe, Dreifüs­sige, Bratpfanne) a 20-as években már kiszorítja a vas-háromláb. „ .. . Gyermekkoromban emlék­szem, nagyapám készítette, de sokat vesződött vele . .. bajos volt égetni meg szállítani is, úgy kötöz­tük a krakszli tetejére, hogy fölfelé álltak a lá­bai ..." — emlékezett vissza Teimel István. Tejforraló lábas (Milchhaofe — Milchhafen) Az előző típus láb nélküli változata. Oldalfala ma­gasabb, belül vastagabb mázzal, kívül alig mázas, vagy mázatlanul, piros földből készült, 3—4 méret­ben, másféltől 4 literig. 3 Ennek nagyobb változata a lekváríözö lábas (Lek­varenhaofe — Hafen) 10—20 literig. 0: 38, 40, 42 cm. m: 14, 16 cm. Keskeny szélén kiöntőperem, füle nyakból ered. A századfordulón még százával vitték a magyar­egregyi, császtai és szászvári gyümölcstermelőkhöz. Folyóedényként Friedsamék készítették. Kuglóísütő (Kuchlupísmodel, Gugelhupfmodel) Méretei: 0: 20, 22, 24 cm. m: 13, 16, 18 cm. Oldalfala hullámosra hajtogatott. Alapszíne barna, kívül-belül mázas, néha írókával díszített. „Lakodalomkor 30—35 db is kellett be­lőle. Ilyen sokat nem rendeltek soha, inkább köl­csön kértek." 4 Pecsenyesütő (Pratschier, Bratgeschirr) Két méretben készült; Kacsasütő: h: 37 cm sz: 20 cm. Lúdsütő: h : 43 cm sz: 22 cm. Mindkettő félbevágott korsóformából alakított, kí­vül-belül mázas, vörösesbarna színű, peremén ujj­benyomásos abroncs. Tojássütő, tarkedlisütő, íánksütő (Kropfenge­schier, Krafengeschirr) Három- és négymélyedéses változata ismert. Ki­sebb méretre ilyen alakban készült a íürjtojássütő is, 0: 14 cm. Tésztaszűrő (Nudlseiher, Nudelseiher) vékony peremmel, fehér és zöld színben készült. Jellegze­tes szép darabjai sodrott vízszintes füllel, pöttyös és csíkozott írókás díszítéssel. 0: 26, 28 cm. m: 12, 14 cm. Nádasdon és Óbányán különösen a gombos fe­dőket kedvelték. Packer Ádám a barna alapmázas fedőket sárga színű hullám- és csigavonallal dí­szítette írókával. Ez jellegzetesen eltér a sima mázas zöld és egyszínű barna óbányai fedőtípus­tól. „Apám mindig mesélte, hogy legénykorában, otthon nagyapjánál, Gyulajon a fedőt még csak megkorongozta, de gombot már sehogyse tudott ráragasztani, ezért mindig akkora pofont kapott, hogy mérgében abbahagyta a mesterséget" — me­séli a gyulaji származású Kovács János. 3 Bischofné Pacher Margit közlése. 4 Régebbi változata szélesebb, alacsonyabb. B) Fennálló ö b 1 ö s e d é ny I. Fazékféle Fennálló főző-tároló edényt viszonylag hosszú ideig, az 1930-as évekig készítették rendszeresen. A soproni iparkamarai jelentés már 1889—90-ben így panaszkodik: „Fazekasaink helyzete az egyre nagyobbodó cseh import következtében egyre ked­vezőtlenebb lesz. Azelőtt voltak itt edénykereske­dők, akik a fazekasoktól a készletet megvették s a megvett árukat messze vitték vásárokba és keres­kedésekbe. Ezen edénykereskedők ma már nem keresik fel fazekasainkat, hanem a cseh porczellán­gyárakból olcsón összevásárolják a kiselejtezett árukat s azokkal elárasztják az itteni piacokat. A nép inkább ezen tetszetős külsejű s elég olcsó cseh gyártmányoknak ad elsőbbséget." 5 Főzőíazék (Kochhaofe, Kochhafen) 1—10 literes; 1—3 literig egyfüles, 4—10 literig kétfüles. Szájátmérője: 18—30 cm, fenékátmérője: 19—20 cm, magassága: 20—60 cm. Tulajdonképpen hegyesfenekű fazék (Spitzbodige­häfe, Spitzbodeniger Hafen). Kisebb változatát kí­vül-belül, a nagyobbat csak belül és szájperemén mázazták. Mezőn aratáskor szabadtűzhelyen főtt benne a bableves, krumpli, lakodalomkor káposzta. Néhol ezért Krauthaofe, Krauthafen elnevezéssel különböztették meg. Nagyobb kézügyességet igény­lő korongolása három fázisban történt. A felső füle­zett részt követte a has, majd a fenék, melyet a ko­rongon hagyva tapasztottak össze a két előzővel. Az illesztés mentén újjbenyomásos abroncs szilár­dította a felületet. Az óbányaiak ritkán készítettek nagyobb főző­fazekakat. Pl. Friedsamék általában csak 1—5 li­terest — 10 literest csupán mutatóba néha. Fried­sam Fülöp a legutolsó cserépedényt 1944-ben ko­rongozta. Ez a keskenyfenekű, abroncsos fazék volt élete legnagyobb edénye ugyancsak 3 részből. „ .. . amikor összeállította, anyám hajtotta lassan a korongot, hogy az edény össze ne essen" — me­séli Friedsam János óbányai fazekas. Ebbe a kívül­belül mázas nagyfazékba télen mészvízbe rakták el a tojásokat Friedsamék. Kovácsék rendszerint 2 darabból ragasztották össze a nagyfazekat. „Mi az abroncsot csak dísz­nek tettük rá, s füle alá 4 mélyedést nyomtunk mutatóujjal, így csinálta még nagyapám is." 6 V2 litertől 2 literig négy méretben készült a tejes fazék (Michhaofe, Mílchhafen) 0: 9, 10 cm. m: 20, 30 cm. Fületlen és füles változata egyaránt ismert. A fü­les kívül-belül mázas, a fületlen csak belül. Egy­egy alkalommal nagy mennyiségben korongozták. 5 A Soproni Iparkamara 1889—90. évi statisztikai jelentése. Sopron 1891. 61. 6 Kovács János közlése.

Next

/
Thumbnails
Contents