Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Történettudomány - Rövid közlemények

RÖVID KÖZLEMÉNYEK 287 AZ ELSŐ PÉCSI NYILVÁNOS GYÓGYSZERTÁR HELYE A 10/2. sz. volt „Szerecsen" gyógyszertár története (Acta Pharmaceutica Hungarica. 39. 1969.) című tanulmányában a következőket írta Salamon Béla: „Az első pécsi nyilvános gyógyszertárat Seitz (Zeit) János létesítette 1697-ben ... Korábban Zágrábban működött, ott is halt meg 1711-ben, ... A Fő tér (a mai Széchenyi tér) nyugati részén állította íel gyógyszertárát, Szerecsen elnevezéssel ... súlyos adósságokba keveredett ... a gyógyszertárat kb. 1711-ben íel kellett számolni ... Pécs azonban nem maradhatott nyilvános gyógyszertár nélkül, ezért a város maga állított íel 1712-ben egy gyógyszertárat, melyet bérbe adott. Ez hasonlóan a Fő, illetve a mai Széchenyi téren, valószínűleg a íelszámolt Seitzpatika helyén, talán a mai 10/2-es gyógyszertár helyén állt. A „Die Statliche Apodegge" első bérlője Grüber Mihály volt, ... A gyógyszertár azonban 1714-ben már magántulajdonba került: Malloth Frigyes vásárolta meg 400 íorintért ... 1718-ban eladta Laul Jánosnak (aki hol Paul, hol Pál néven is szerepel)." Sajnos, a fentiekben szereplő értékes adatok forrását a tanulmányból nem lehet megállapítani, pedig fontos lenne azoknak egybevetése újabban előkerült adatokkal. így az új adatok csak a Salamon-féle szöveggel hasonlíthatók össze. Salamon által fel nem használt adat egy oklevél, mely bizonyítja, hogy 1703-ban igenis volt Pécsett patikus. Erről részletesen szól Petrovich Edének Seborvos-képesítés Pécsett 1703-ban című tanulmánya, mely az Orvostörténeti Közleményekben jelent meg. Ez igen valószínűsíti Salamon közlését, de nem bizonyítja, mert az oklevél a patikus nevét nem említi. A Seitz-patika helyét a „Fő tér" nyugati részére helyezte. Ezt egy közlendő adat alátámasztja majd, mégis kételyek támadnak a forrás hitelességét illetően, mert a 18. században a mai Széchenyi tér mindig a Piac nevet viselte, a használt nyelvnek megfelelően Piartz, Forum, Blaz, Platz alakban. Csak az 1720-as években fordul elő néhány alkalommal a Szentháromság tér elnevezés, az akkor épült első Szentháromság oszlop tiszteletére. Ezeket pedig semmiképpen sem lehet Fő térnek fordítani. Hasonlóan kétely merül fel a megszűnés időpontját illetően is. Ugyanis a város által készített legrégibb — a Baranya megyei Levéltárban fentmaradt — összeírás, a Portionos hybernalis Repartitio et Exsolutio. Anno 1712. a 278 sz. tétel alatt sorol fel egy házat, melyben adófizetők laknak, „Domus olim Apothecaria." megjelöléssel. Ennek lakói (Inquilinus) : Gerdenicz Miklós csizmadia. Török János sírásó és Obernider András ács. A háznak az öszszeírásban elfoglalt helyéből az már megállapítható, hogy az valahol az ún. Elefántos tömbben van. A később közlendő Malloth-féle vásárlás adatai alapján már pontosan rögzíthető, hogy a kérdéses ház a mai Jókai tér 2. sz. telken állott, a Széchenyi tér és a Jókai tér sarkán. Ez igazolja Salamon közlését a gyógyszertár helyét illetően, de ugyanakkor megkérdőjelezi a Seitzféle patika megszűnésének időpontját, valamint azt, hogy a város 1712-ben itt városi gyógyszertárat létesített volna. A kimutatás minden házat a tulajdonos nevével jelöl meg. Ha a tulajdonos már elhunyt, azt a condam szóval jelezték. így ennek kellett volna jelentkeznie az 1711-ben elhunyt Seitz esetében is, ha ő lett volna a tulajdonos. Itt azonban tulajdonos nem szerepel, mert nyilván a városé a ház. Mégis össze kellett írni, mert a benne lakó bérlők portio fizetésére kötelezettek voltak. A város tulandonjogát támasztja alá az 1714. szeptember 15-i városi tanácsülés jegyzőkönyve, mely az eladást jogerőre emelte a következők szerint: „H(err) Simon Franz Malloth Erkhauít die al(l)da öedt gelegene Appodeggen am Blaz zwischen Mathiasen Zombori und dem Fliesserin Wittib gelegen Pr. 400 it." Itt sem szerepel az eladó neve, pedig az elengedhetetlen feltétele a tulajdonjog átírásának. Itt erre nem volt szükség, mert az érdekeltek számára nyilvánvaló volt a város tulajdonjoga. Mindezekből igen valószínűnek látszik, hogy a Seitz-patika is a város tulajdonában lévő házban volt. Nincs kizárva azonban annak a lehetősége sem, hogy Seitz örökösök nélkül halt meg és így, mint gazdátlan ingatlant a város vette birtokába az akkori jogszokásnak megfelelően. Külön fel kell figyelni az 1712-es kimutatásban szereplő „olim" szóra is. Ez nem jelent szigorúan régmúltat, mint a magyar megfelelője, az egykor. A tapasztalat azt mutatta, hogy alkalmazták több esztendős távlatban is. De semmi esetben sem jelenthet egy-két évet. Ez esetben az „antea" lehetett volna megfelelő. Ha pedig így van, akkor a Seitz-patikának régebben kellett megszűnnie, mint 1711-ben. Az 1704. évi rácdúlás igen valószínű időpontnak látszik, annál is inkább, mert kizártnak tartható, hogy az ismert dúlás és fosztogatás mellett, amikor szemben a városháza és környéke teljesen elpusztult, a patika épségben maradt volna. Ha a patika épülete nem is, de berendezése, felszerelése, raktára bizonyára tönkrement, eltűnt. Ez is lehetett oka annak, hogy Seitz anyagilag lehetetlenült és kénytelen volt Zágrábba visszamenni. Az 1712-ben létesített városi patika és annak első bérlőjével kapcsolatban semmiféle adat nem került elő az újabb kutatások közben. De a fent elmondottak ezeket cáfolni látszanak. így az, hogy