Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Történettudomány - Frankovics György: Általános politikai sztrájk a szerb–antant hadsereg által megszállt Pécsett és Baranyában 1919 februárjában–márciusában

POLITIKAI SZTRÁJK PÉCSETT ÉS BARANYÁBAN, 1919 243 lommal felruházott magas rangú tisztet küldjenek/

16 Az Állami Vasutak igazgatósága értesítette a szávai hadosztály parancsnokát: „10 nap alatt öszszesen 26 vagon szenet kaptunk" és kérte, hogy „naponta 10 vagon szenet küldjenek, ugyanis e mennyiség nélkül kénytelenek leszünk a vasúti forgalmat beszüntetni"/*

7 Misié vajda, vezérkari főnök március 8-án elrendelte Hajdú Gyula szabadon bocsátását. A megszállt területen a közlekedés megbénulása fenyegetett. A közlekedési miniszter kéri Misicet, hogy szüntessék meg a magyar vasutaknak a pécsi szén kiadását és azt csak az SHS vasútjain használják. Zivojin Misié vezérkari főnök válasza: „A pécsi szénbányák a demarkációs vonalon túl helyezkednek el és mi még erőszakkal tartjuk, e cselekedetünket azzal magyarázva, hogy a bányák szene a megszállt területek (Bánát, Bácska, Baranya) vasútjainak szükségletét elégíti ki, ahol mint önnek is ismert, különleges rezsim van uralmon, a békekötés értelmében a vasúti és a civil hivatalok a magyarok kezében kell, hogy legyenek, ami részben úgy is van, főleg a vasút tekintetében. Az egyezmény érvényre juttatása továbbra is a franciák kezében maradt, akik azon voltak, hogy a pécsi bányák széntermeléséből juttatni kell a magyaroknak is, ezt sokszor követelte a magyar kormány, amíg az SHS állam részéről ezeket a követeléseket elutasítottuk hivatkozva arra, hogy a szenet egyedül csak a megszállt területen használjuk fel a közlekedésben, az iparban és a hajózásban stb. Amennyiben a sztrájk folytatódik, a megszállt területen leáll minden forgalom ... Egyetlen szénforrásunk a pécsi bányák, szene. . . Delegációnk a béketárgyaláson a pécsi bányákat nem kérte, ezért máshol kell szenet beszereznünk. Ezekben a bányákban a bányászok és a vezetőség magyarokból tevődik össze, rájuk nem számíthatunk. A sztrájk javában folyik . . ."

/l8 Misié vajda a francia keleti hadsereg parancsnokának azt javasolta, hogy a munkásokkal erőszakkal is, de fel kell vetetni a munkát, s kérte szükség esetén — esetleges magyar támadáskor — segítségét, mert a sztrájk pesti parancsra tört ki. A kevés szén a közlekedés megbénulását idézhette volna elő/

19 A Népszava állandó rovata „A pécsi sztrájk tovább tart" címmel március 6-i számában olvashatjuk: „Hiába zúdítják a szerbek kopóikat a párt és a vasutasság vezetőire, a sztrájkot letörni nem tudják." A következő napokon arról értesíti olvasóit, hogy: „A szerbek éjszakánként rengeteg élelmi46 AVIL Pop. 3, k. 177, f. 12, br. 18

/25. 47 AVIL Pop. 7, k. 96, br. 3

/l. 48 AVIL Pop. 3, k. 173, f. 4, br. 5

/14. 49 AVIL Pop. 3, k. 173. br. 5. szert, gyári felszerelést, üzleti cikkeket szállítanak Pécsről. Beásták magukat, mert támadástól tartanak. Harminctagú járőrök cirkálnak a városban és a Mecseken. A városba bejutni, vagy onnan kijutni, szinte lehetetlenség. De van már egy nagyon biztató híradás is: A szerbiai szocialisták vagy 20 népgyűlésen tiltakoztak a pécsvidéki sztrájkolok elleni akciók miatt."

50 Március 11-én a Népszava tudósítója sötét képet fest a napokról: „Az erőszakosságok továbbfolynak. A tisztek kijelentették, ha ki kell vonulniuk, nem vállalnak felelősséget a katonák cselekedeteiért . .." Misié vajda március 11-én az I. területi katonai parancsnoknak ezt írta: „A pécsi bányákba nem kell a mi bányászainkat küldeni, hanem meg kell találni a módját annak, hogy a mostani magyar bányászokkal megszerettessük a munkát, ugyanis a szén számunkra nagyon fontos." A Népszava jelentése: „A legkülönbözőbb kényszereszközök dacára sem akadt egyetlen sztrájktörő sem. A vasutasoknak és bányászoknak, akiknek nem sikerült elmenekülniük és ott rekedtek, a legrettenetesebb terrort kellett elszenvedniök."

51 Egyben ez volt a sztrájk utolsó napja. Időközben a helyőrség létszáma 5214 közlegényre és 164 tisztre nőtt. A főparancsnok elrendelte, hogy a Sremska Mitrovicába internált pécsi szocialistákat azonnali hatállyal szabadon kell bocsátani, mert a sztrájk ezen a napon megszűnt.

52 A Pécsett megjelenő Dunántúl című újságból idézünk: „Tizennyolc nap komor feszültsége engedett fel ma a tavaszi nap verőfényében. Ez a tizennyolc nap tele volt lázzal, izgalommal, várakozással és semmittevéssel. A sztrájk lavinája megindult és magával ragadott mindenkit. Mint egymásba karolt láncszemek megtörhetetlen láncként gyűrűzték be az egész várost. A súlyuk rettenetes volt... Egy emberként lélegzett fel az egész város a sztrájk megszüntetésének mai örömhírére .. . Tehát véget ért a sztrájk. Felesleges mérleget csinálnunk. Elégedettek vagyunk .. ,"

53 „Miért sztrájkoltunk?" tette föl a kérdést a pécsi Munkás újság. „Erre a kérdésre egyszerű a felelet, sőt felelet sem igen kellene rá, hiszen minden munkásnak a tudatában él, a bőrén ég és létét a legközelebbről érintik azok a súlyos gazdasági és politikai tények, amelyek megnehezítették megélhetésünket, megraboltak bennünket mozgási és egyéni szabadságunk legelemibb feltételeiben is .. ."

54 50 Népszava, 1919. március 8. 51 Népszava, 1919. március 12. 52 AVIL Pop. 7, k. 96, br. Ц\; Pop. 7, k. 98, f. 16, br. 21

/20. 53 Dunántúl, 1919. március 13. 54 Munkás, 1919. március 15.