Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22 (1977) (Pécs, 1978)

Régészet - Ecsedy István: Adatok a Somogyvár – Vinkovci kultúra kérdéséhez

ADATOK A SOMOGYVAR-VINKOVCI KULTÚRA KÉRDÉSÉHEZ ECSEDY ISTVÁN 1975-ben kisebb leletmentő ásatást, majd 1976 tavaszán próbaásatást végeztünk a Pécstől délre fekvő dombvidék területén. Szava lelőhelyen. A lelőhely egy patakvölgy mellett húzódó dombtetőn van. Néhány újkőkori gödörtől eltekintve a Somogyvár—Vinkovci kultúra egyrétegű telepének egy részét tártuk fel. Kizárólag hulladékgödrök kerültek elő; néhány gödörben tüzelőhely nyomait találtuk. A feltárt terület mindössze 600 m

2 kiterjedésű. Az egész település minimum 15 000 m

2 nagyságú volt. Harmincöt hulladékgödör került elő, ezek közül 12 gödörben találtunk jelentősebb mennyiségű, jól értékelhető korabronzkori leletanyagot. Ezek mindegyike bolygatatlan volt. A leletanyag egyik legfontosabb jellemzője, hogy a fejlett Somogyvár — Vinkovci típusok mellett, azonos objektumokból olyan töredékek kerültek elő, melyek a késői Vuéedol — Zók, helyesebben szólva a Makó —• Kosihy — Caka típusokat reprezentálják. A telep leletanyagának összetételét a 19. gödörből előkerült típusok bemutatásával illusztráljuk. A gödörből előkerült töredékek alapján ' a következő edényeket lehetett rekonstruálni: a) Egyfülű korsók. (I. tábla 1—3.) Csonkakúpos aljú, ívelt felsőrészű, hengeres nyakú edények. Szalagfulük az enyhén kihajló peremből indul és a hasvonal fölött csatlakozik az edény falához. Ezek a korsók gyakran vízszintesen körbefutó kannelurákkal és az ezeket összekötő ferde besimításokkal vannak díszítve. Az edénytípus szinte minden Somogyvár — Vinkovci

1 típusú együttesben előfordul, 1 A Somogyvár—Vinkovci kultúra fogalmat használjuk annak az emlékanyagnak a jelölésére, melyet Bóna „Somogyvár csoport", Dimitrijevic pedig „Vinkovci kultúra" néven foglal össze. (Bóna 1965, Dimitrijevic 1966) N. Tasiő hangsúlyozza ugyan a „Somogyvár csoport" és az új kultúraként tárgyalt „Vinkovci csoport" azonos eredetét, összefüggő elterjedési területét és az eddig ismeretes típusok teljes azonosságát, ezt azonban az általa választott elnevezés figyelmen kívül hagyja (Tasic 1968). Véleményünk szerint a kutatás eddigi eredményei megengedik, hogy az eddig más-más néven csoportként említett leletanyagot Somogyvár—Vinkovci kultúra elnevezéssel foglaljuk össze. A kultúra megjelölése azért látszik indokoltnak, mert egészében önálló, sajátos formakincset alkotó leletanyagról beszélhetünk, mely a korai bronzkorban, a vucedoli kultúrát követően alakult vezértípusként tarthatjuk számon. Fontos megjegyezni, hogy a forma ismeretlen a klasszikus vucedoli anyagban, a vele kapcsolatba hozható egyfülű korsók csak a késővucedoli korú együttesekben (lg I)

2

, a közvetlen analógiák a nyilvánvalóan postvucedol korú anyagban (Glina III, Schneckenberg В)

3 fordulnak elő. b) Hengeres testű palack töredéke (I. tábla 4). A Somogy vár — Vinkovci kultúrára jellemző ismert típus

7

' általában egyenes, vagy alig megvastagodó peremű és két kisméretű, a peremből induló szalagfüllel van ellátva. c) Alacsony csőtalpon álló, karcolt díszítésű, belső oldalukon is díszített tálak töredékei (I. tábla 5—6.). A részben a késői vucedoli, részben a postvucedoli időszakkal párhuzamosítható együttesekre jellemző/

3 a tipikus vucedoli tálaktól eltérő díszítésű és felületesebb kivitelezésű tálforma

6

. Főleg Makó ki és a Szávától északra Szlavónia nagy részén, a Szerémség egész területén, valamint a Dél-Dunántúlon azonos időszakban terjedt el. Ez a leletanyag nem tekinthető más régészeti kultúra egyik csoportjának, ezért a Somogyvár—Vinkovci kultúra összefoglaló elnevezés használatát javasoljuk (V. ö. : Bóna 1972.12.; Machnik 1973. 127.). Ez az elnevezés lehetőséget ad arra, hogy a kultúra alaposabb megismerésével párhuzamosan elvégezhető topográfiai és kronológiai tagolás során kibontakozó kisebb egységekre vonatkozóan egyértelmű terminológia alakuljon ki. 2 Az lg I. anyagból ismert példányok teste kettőskúpos, nyakuk hengeres, és hasonlóak a Stari Jankovci és Sotin lelőhelyekről közölt „Henkelkannen". (P. Korosec—J. Korosec 1969. T. 17—19.; Dimitrijevic 1956. 51. T. V. 31—33, T. III. 21—22.) 3 Bóna 1965. 53. V. ö.: Roman 1967. Abb. 4./3—10.; Prox 1941. T. XXIV. 5. 4 Bóna 1965. 48.; Dimitrijevic 1966. 76. A formát jóval korábbi előzmények alapján Bóna égéi eredetűnek tartja, helyi előzménye sem a Vucedol, sem az. ezt megelőző kultúrákból nem ismert. Az eddig ismert adatok arra mutatnak, hogy az említett egyfülű korsókkal együtt sajátosan jellemzi a Somogyvár—, Vinkovci kultúrát. így a Glina III. (Ostrovul Corbului) és a Harangedény—Csepel együttesekben megjelenő; példányok jó támpontokat adnak a relatív kronológiához. V. ö. : Kalicz—

Schreiber 1975. 291.; Roman 1977. 5 Dimitrijevic 1966. 75—76.; Kalicz 1968. 82., TaL CXXVI. 1. 0 V. ö.: Török 1942. Taf. IV. .;, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1977) 22, p. 185—194. Pécs (Hungária), 1978.