Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Szakály Ferenc: Schreiber Farkas pécsi bíró (1527–1542)

94 SZAKÁLY FERENC deti — német nyelvű — szövegben. Takáts Sán­dor azonban — aki egy más forrás, De Wyss portai orátor jelentése alapján szintén megemlé­kezik Krusics és titkára szabadon bocsátásáról — Schreiber Farkast ir 12!) , amiből alighanem teljes joggal következtethetünk arra, hogy az eredeti­ben „Woügangus Schreibert" vagy „Wolfgang Schreibert" olvasott. Természetesen nagyon is elsietett lenne azt állí­tani, hogy a „mi" Schreiber Farkasunk és az 1565­ben említett Wolí titkár, illetve Schreiber Farkas egy és ugyanazon személy, hiszen a Wolfgang név éppen nem mondható ritkának, a „Schreiber" szó pedig — mint fentebb említettük — lehet a szóban forgó személy tanultságára utaló, minő­sítő jelző is. Néhány logikai érv azonban kétség­kívül az azonosság mellett szól. Egyrészt az, hogy — mint láthattuk — a pécsi Schreiber Farkas a korábbi években nem egyszer töltött már be hasonló hivatalt katonai parancsnokok mellett, s így éppen nem elképzelhetetlen, hogy az 1560-as években Krusics titkáraként szolgált. (Természe­tesen nem „magyar tolmácsként", hiszen Krusics­nak ilyenre nem volt szüksége.) Másrészt a Konstantinápolyban raboskodó Wolínak, illetve Schreiber Farkasnak közismert és számon tartott személyiségnek kellett lennie, ha a naplóíró ér­demesnek tartotta nevét megjegyezni, De Wyss orátor pedig Krusiccsal együtt történt megszaba­dulását az udvarnak jelenteni. Mindezek a meggondolások, persze, még egyál­talán nem bizonyítják az általunk 1562-ig nyo­mon követett, illetve az 1565-ben Konstantiná­polyban felbukkant Schreiber Farkas azonossá­gát, mindössze éppen csak nem zárják ki annak lehetőségét. E ponton azonban segítségünkre sie­tett a véletlen, mint nem ritkán, ezúttal Takáts Sándor közismert pongyolasága formájában. Hi­daiet agának, a budai basa tolmácsának és egy­ben vejének életútját ismertetve — ezt írja: „Egyik csatában elfogta őt Sárközy Mihály s el­adta Bebek Györgynek. Mikor Bebek 1562-ben maga is török fogságba esett, hogy a sorsán len­dítsen, Hidaiet agát szabadon bocsátotta. Ettől kezdve Hidaiet aga gyakran kimutatta nemzeté­hez való vonzalmát. Kitűnő szolgálatokat e tett a mieinknek titkos jelentéseivel és sok magyar ra­bot szabadított ki. Pécsi Farkas és Krusics János [kiemelés tőlem — Sz. F.], a korponai kapitány neki köszönheti szabadulásukat" 1 ' 0 . Majd egy má­sik tanulmányában így ír erről: „Az 1561. év tá­ján elfogta őt Sárközy és Bebek Györgynek aján­dékozta. Mikor Bebek 1562-ben török rabbá esett, Hidaiet agát szabadon bocsátotta. Hidaiet aga hozta haza később a portán raboskodó Krusith Já­m Takáts S. (1915) 178. 1. 130 I. m. 76. 1. nőst és Pécsy Farkast fkiemelés tőlem — Sz. F.]" 131 . Az, hogy a Seuper által Wolfnak, Takáts által másutt Schreiber Farkasnak írt, itt pedig Pé­csi Farkasnak nevezett rao egy és ugyanazon sze­mély, nem lehet kétséges. Bár Takáts itt nem je­löli meg az általa használt forráshelyet, kétség­telen az is, hogy a Pécsi Farkas névváltozatot csakis valamelyik portai jelentésben vagy egyéb Turcicában olvashatta, hiszen ő nem tudhatta azt, amit mi is csak Nádasdy Tamás egyik elejtett le­veléből tudunk, hogy Schreiber Farkas és Pécsi Farkas azonos személy, s így tolla véletlenül alig­ha botolhatott meg a név leírásakor. Mindennek alapján alighanem teljes joggal bizonyosnak vehet­jük, hogy az egykori pécsi bíró volt Krusics János korponai kapitány titkára és az 1565-ös határozottan állítja azt, hogy alighanem úgyszintén el kell hin­nünk: Krusiccsal együtt Schreiber is megszabadult a rabságból 1565 őszén. (Ebben, persze, Hidaietnek legfeljebb csak része lehetett, hiszen ő 1565 ta­vaszától kezdve Bécsben tárgyalt a béke meg­hosszabbításáról, s csak Krusics visszaindulása után érkezett meg Konstantinápolyba, ahol a szul­tán mint árulót legott elfogatta és kivégeztette 132 .) Krusics kapitány — s vele együtt nyilvánvalóan titkára is — 1562 márciusának végén esett tö­rök fogságba, amikor Balassa János Szécsényt ost­romló csapatait Hasszán füleki bég felmentő se­rege szétverte 133 . Amikor tehát Schreiber Farkas 1562 márciusában levelet intézett Nádasdy Ta­máshoz vagy Zrínyi Miklóshoz, Krusics szolgála­tában állott. (A korponai kapitány és titkára te­hát 1565 októberéig kereken három esztendőt és hat hónapot töltött török rabságban.) A török hódítás előtti utolsó ismert pécsi bíró pályafutását csaknem kereken négy évtizeden ke­resztül (1527-től 1565-ig) követhetjük nyomon. Életútja két nagyobb szakaszra tagolható: 1543 előttire és 1543 utánira: Schreiber 1543-ig legalább háromízben (1527, 1533, 1542) töltötte be a pécsi városbíró tisztét, s e minőségben mindhárom alkalommal sikerrel képviselte a megbízó közösség, városa érdekeit. Mindeközben két alkalommal (1529, 1541) her­vadhatatlan érdemeket szerzett Ferdinánd ügyének 131 Takáts S.: Oroszlán basa. In: A török hódolt­ság korából. Genius Kiadás, é. n. (Rajzok a török világból IV.) 74. 1. 30. jegyz. ш Takáts S. (1915) 77. 1. 133 Forgách Ferenc szerint a magyarok 1562. márc. 27-én („Sexte igitur Calend. Apriles") szenvedtek ve­reséget. Ghymesi Forgách Ferenc nagyváradi püspök Magyar históriája, 1540—1572. Forgách Simon és Ist­vánfi Miklós jegyzéseikkel együtt. Közli: Maier F. Pest, 1866. (Monumenta Hungáriáé Historica II. 16.) 232—233. 1.; A dátum helyes lehet, ami kitűnik ab­ból is, hogy Zrínyi Miklós a Dunántúlon április má­sodik felében már reagál a vereség hírére. Csurgó, 1562. ápr. 22. Zrínyi M.—Nádasdy T. Barabás S. (1898) I. 607. 1.; Matunák M. szerint (7. 1.) a csata április 1-én volt.

Next

/
Thumbnails
Contents