Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Hegyi Lóránd: Korniss Dezső: Tücsöklakodalom (Képelemzés)

KORNISS DEZSŐ: TÜCSÖKLAKODALOM 331 melyben a konstruktivitás, a harmóniateremtő intellektus vizuálisan megfogalmazhatta e problémákat. Fontos, és a későbbiekben egyre megerősödő tendencia Korniss életművében a konkrét vizualitás, az önelvű, belső meghatározottságú és ritmusba fogott elemekből felépített zárt struktúra elsődlegessége. Ez mind a színek precízen komponált ritmusában, mind a mozgás kiegyensúlyozásában megnyilvánul. Ugyanakkor a képein felépülő zárt rendszerek építőanyaga, motívumvilága népi (és tradicionális) formakincsből származik; ritmusképlete, színrendszere e formakincs kompozíciós törvényszerűségeiből leszűrt következtetéseken alapszik. És ez talán Korniss művészetének egyik legnagyobb erénye és tanulsága, egyben etikai-művészi nagyságának és hitelének alapja. A katonáskodás ideje alatt nem tudta programját kifejleszteni. 1945 után bontakozott ki Korniss nagyszabású alkotói programja; a felszabadult, progresszív társadalmi légkörben létrejöttek ennek a korszaknak legérettebb, nagyszabású, összefoglaló művei — természetesen sok másirányú probléma felvetésével és megfogalmazásával együtt. A már vázolt festői törekvés természetesen minden egyes műben más és más konkrét formában valósul meg; a kornissi képalkotás egyik legteljesebb modelljét az elemzett művön láthatjuk. Ugyanakkor a háború megrázkódtatásai, valamint új területek felfedezése (mikrovilág) különböző utakat, csatornákat nyitott a — Kornisst akkoriban foglalkoztató — fő probléma megoldása mellett. Mind a prekalligrafikus képeken, mind az Illuminációkon még a jellegzetes, kornissi szentendrei motívumok formálódnak, az Illuminációk ezüstös, egymást átfedő színpompája a szentendrei korszak „népi-szürreális" motívumaira épül (ház, fej stb.), a csurgatott vonal és pöttyözött folt még a kis antropomorf lényeket formálja. Ugyanakkor a háború előtti mikrokozmoszképek zárt, architektonikus motívumvilága ebben a korszakban átalakul: elevenebb lesz a népdal asszociatív hatására megjelenő lények, bogarak mozgása, a mikrovilág bizarr lényei töltik be a kornissi teret, és az architekturális motívumok fölött — később helyett — lebegő sárkányok, groteszk vagy ijesztő bogarak, lepkék, Korniss fantáziája által teremtett lények jelennek meg. A szerkezet intellektuális zártsága, kiegyensúlyozott mozgásrendszere különös feszültséggel telítődik e kettős játék — a konstruktív-architekturális elemek és a szürreális-groteszk lények nyugtalanító egymásba hatoló játéka — által, de úgy, hogy a struktúra szilárdsága, szigorúan kötött, szín- és mozgásrendszere cseppet sem oldódik. Más vonatkozásban megfigyelhető, hogy az 1932 után festett mikrokozmosz-képek bensőséges, meleg, élettel teli és plasztikus, nyugodt színvilága, valamint a színmezők lágy, egymást érintő kapcsolódása megváltozik: a színmezők homogén, egyenlő intenzitású, árnyalatlan, és a személytelen festésmód által minden esetleges ecsetvonástól mentes erős töltésű képi energiahordozókká válnak, melyek élesen és átmenet nélkül, olykor már-már disszonánsán válnak el egymástól — és kapcsolódnak egybe a kép egészén belül meghatározott mozgásritmusban. A hard edge e sajátosan magyar közegben olyan alapösszefüggések megfogalmazására válik alkalmassá, mely a malevitsi és mondriáni plasztikus érzékenység és konstruktív tisztaság lenyűgöző erejével teszi át vizuális közegbe a népiornamentális motívumokból és a népdal kontrapunktikus ritmusából leszúrt képi jelentéseket. A Kántálok (1946) és a Bölcső (1947) című képek világosan mutatják a tiszta képi szemlélet alapösszefüggéseken felépülő, ősi gyökerekből táplálkozó gazdagságát, a primer vizuális struktúrák és az ősi-mitikus jelentésrétegek szintézisét Korniss életművében. Innen vezet az út a későbbi redukált geometrikus kompozíciókon át a minimal-art színsávokkal, majd 1—2 színmezővel építkező dekoratív alapkonstellációig. Másrészről pedig a kalligrafikus írásos képek, majd a Metamorfózisok mikrostruktúrái felé. Ezek mellett egyáltalán nem elhanyagolható a kollázsok, fotómontázsok szerepe sem. Az elvont geometrikus alapforma és a naturáliskonkrét részletek bizarr és szürreális (asszociatívsokkoló) hatású ötvözésében ugyancsak az előbb ismertetett kettős játék, a párhuzamos, egymással állandóan konfrontáló elemek groteszk és fanyar játéka érvényesül. Ez a rövid és vázlatos történeti áttekintés természetesen nem ad magyarázíatot sem a korábbi, sem a későbbi művek belső felépítésének megértéséhez,- hiszen a képek időbeli egymásutániságából nem következhet egyszerűen a művek immanens struktúrájának változása. Csupán a — Tücsöklakodalom konkrét elemzése után — az elemzett mű értelmezése szempontjából, a konkrét képi megoldások szempontjából próbálta rendszerezni a mű teljes képi rendszerébe beépülő elemeket. Másrészt a Tücsöklakodalom készítésének előzményeit, a mű készítésének idejében Kornisst, és néhány — az Európai Iskolán belül hozzá viszonylag közel álló, pontosabban némiképp vele hasonló problémákkal foglalkozó, illetve motívum-szinten hozzá közelebb álló — művészt foglalkoztató festői kérdések vázlatos történeti bemutatásával — néhány kérdésre kiterjedő — művészettörténeti analógia felvetését próbálta nyújtani.