Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Keserű Katalin: Korniss Dezső: Kántálók (Képelemzés)

KÉPELEMZÉS KORNISS DEZSŐ: KÁNTÁLOK. 1946 (O. v. 60X85 cm, Pécs, Jcmus Pannonius Múzeum) KESERŰ KATALIN Korniss Dezső Kántálok címú festménye az 1945­től 1948. végéig működő Európai Iskola festésze­tének egyik fő műve, a csoport ars poeticájának, „európai orientációjú magyar művészetet" teremtő gondolatának megvalósulása. 1 (1. kép) A függőlegesen kettéosztott képtér részeként 2 három „figura" jelenik meg. Ezek belső, geometri­kus osztásait előlegezte az egy évvel korábban fes­tett Kővágóőrsi emlék című kép lámpamotívuma. A képen a lámpa négy üvegoldalát átlósan osztja, illetve megerősíti egy fémszerkezet. A belülről jövő, szóródó fény határozza meg az osztásoknak megfe­lelő vagy azokat még tovább bontó színek egyen­súlyát. A valóságos tárgynak megfelelően a fém­szerkezet a képen a színfoltokat meghatározó kon­túrként szerepel, de ez a kontúr természetesen a 1 „Az Európai Iskola népies szürrealista szárnya (Korniss, Anna Margit, Szántó Piroska) vállalta a vaj­dai programot, a magyar képzőművészet megújítását a népi kultúra anyagi és szellemi termékeiből." (Láncz Sándoir: Európai Iskola. Katalógus, előszó. Székes­fehérvár, 1973.) A „vajdai program" meghatározás pontosabban az ifjabb szentendrei festők elképzeléseit jelenti, akik a Szentendrei Festők Társaságának 1928-as megalakulása után évekkel, Korniss ösztönzésére vetődtek Szentendrére. Átvették az ottaniak cél­ját, a nemzeti magyar piktúra megteremtésének igé­nyét, de gyökeresen új szellemben, európai szemmel kívánták azt megvalósítani. Törekvéseik alapvetője Korniss Dezső, és Vajda Lajos rendszeres kutató­munkája volt. A népművészet, illetve jellegzetesen helyi tárgyi világ motívumait gyűjtötték össze, hogy kibontakozzanak előttük ezek „sajátos fortmatörvény­szerűségei". (Korniss Dezső önmagáról. Művészet, 1974. /il. 5. 1.) E törvényszerűségek azután festészetük­ben, grafikájukban a képépítés, képalkotás alapszabá­lyaiként jelentek meg. Természetesen nem egyformán, de mindkettőjüknél a tárgyi világ, az onnan ellesett ornamentika a „művészi metamorfózis" alapja. (Né­meth Lajos kifejezése: Modern magyar művészet. Bu­dapest, 1968. 108. 1.) 2 Vajda Lajos művészetében a „tárgyak közötti új­szerű kapcsolatok keresése", „különböző tárgyak más­más környezetből kiemelve, egy képsíkon" való össze­szerelése szürrealizmust eredményezett. (Németh L. id. m.) Kornissnál a formai és szerkezeti tanulmányok kontstruktivizmus kibontakozásához vezettek. Amint Vajda jellemezte: „Korniss inkább kötődött a francia kubizmus tanulságaihoz." (Korner Éva: Néhány tám­pont a Korniss-jelenség megközelítéséhez című cikké­ben idézi Vajdát. Művészet, 1974./11. 11. 1.) Azaz alkalmazta a kubizmus elveit akkor, amikor egy-egy tárgy összes nézetét lerajzolta egy lapon kiterítve. A kisebb osztásoknál elmarad. (2. kép). A kontúr Kor­niss korai korszakában még formameghatározó és összefoglaló jelentőségű volt. De nem szerepel már a 40-es évek nagy képein. A lámpamotívum átló­san osztott formáinak variációit fedezzük fel a Kántálok figuráin, 3 már körvonalak nélkül. A kö­tárgyak többoldalú szemléletének együttes ábrázolása festészetében a 30-as évek csendéletein valósult meg: a Csendélet asztalon, a Csendélet ház- és templom­motívummal című művein (repr. Művészet 1974./11. 9., 5. 1.), melyek erős rokonságot mutatnak színvilá­gukban és tárgyszemléletükben Picasso Mandarin és gitár című, 1924-es érett kubista alkotásával. Korniss e korszakából átmentődött a 40-es évekbe a tárgyi világ és különböző elemeinek többnézőpontú ábrázo­lása egy képen. A konstruktivizmushoz való hajlandó­sága segítségével túllépett a szürrealista művek létre­hozásán. A valóságtól elvonatkoztatott színformái rendkívül szigorúan mérlegelt kompozícióba illeszked­nek. Elég, ha csak a kiemelkedő toronymotívum ismét­lődésére, lehetséges és jelzett osztásainak többrendbeli, de méretében, színében és helyzetében változó meg­ismétlését figyeljük a Sárkányos című képen, hogy felfedezzük: a valóságtól a képi valóság megteremté­séig vezetett Korniss útja, melynek alapja a vászon síkja. Ez a sík meghatározza a rákerülő színformák síkszerűségét, a vászon formájához, teréhez való iga­zodását, így tehát a vászon kettéosztása előtérre és háttérre megszűnik, a vászon egésze lesz a színformák rendszerének hordozója. (Erről írt Ungváry Rudolf: Korniss Dezső alkotói útja. Magyar Műhely 1964. V. 15., Hegyi Lóránd: Korniss Dezső Fejtanulmány című képének elemzése. Kézirat, Budapest, 1976. 4. 1.) Teljesen kiérlelődött és egyértelművé vált a képalko­tásnak e módja Korniss, Kántálok című festményén. 3 A tárgyi világhoz tapadás Korniss művészetében a tárgyak átlelkesítéséhez vezetett. Ez nem egyszerű hu­manizálása a tárgynak, hanem a tárgy sajátságai és a számtalan hozzátapadó emberi gondolat összetettsé­gének, rendszerbe foglalásának eredménye. Példa erre a 30-as évek Ház fejjel című festménye, amelyen a ku­bizmus tanulságait leszűrő konstruktivizmus szer­vező ereje érvényesül. Az emberi arc és az épülethom­lokzat arcszerűsége egybefoglalva jelenik meg ezen a képen. Előrevetíti a tárgyi világ későbbi metamor­fózisát Korniss művészetében. (A fej metamorfózisáról Korniss művészetében írt Hegyi Lóránd: Korniss Dezső első alkotói periódusa. Ars Ungarica 1976/1.) E metamorfózis tiszta példája Szentendre című 1945-ös festménye (Sárkányos), a szentendrei városháza fi­gyelő ablakszemével, ívelt homlok-homlokzatával. A festményen a konstruktív rendet szabályos és szabály­talan mértani síkok mint színfoltok teremtik meg, egymást sem formában, sem színben meg nem ismé­Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1975-76) 20-21, p. 311-319. Pécs (Hungária), 1977.

Next

/
Thumbnails
Contents