Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: Csontváry szénrajzai. Adalék Csontváry grafikai munkásságához

CSONTVÁRY SZÉN RAJZAI 283 nek a legszebb természet zenéjét."

12 Az 1902— 1903-as telet a napos délen töltötte. 1903 nyarán a Tátrában újabb szénvázlattal, próbálkozott: „ ... kiszépítem az első rajzot a Tarajkáról nézve a nagy vízesést. Háttérben az összes ormokkal, a kilátó sziklákkal, de az egyméteres rajz ki nem elégített." Nápoly (Castelammare) és Szicília (Taormina) után is visszakívánkozott a Tátrába, a nagytarpataki völgynek újbóli szemlélésére, lelkesítő élményére vágyott. „De hiába tanulmányoztam — a nagy monumentális feladatra még gyenge voltam."

13 Az 1881. februári koradélután Poprádon készült Tátra-vázlata, /természet utáni első zsenge kísérlete' óta eltelt több, mint 23 év, amikoris a képet 1904—1905-ben szinte együltében megfestette. A hosszú ideig tartó szemlélődés során a szinte beleivódott természeti élményt, a választott nagy motívumot előbb bensőjében formázta meg, alakította képpé. Ennek a gyötrelmes alkotómódszernek, fokozott szellemi koncentrációnak, évtizedekig tartó érési folyamatnak fényes bizonyítéka a Nagy Tarpataki Vízesés a Tátrában, melyet hoszszas vívódás után vállalt csak megfesteni. A kezdeti siker, a rajzolás terén való szemmel látható gyors előrehaladás megnyugtatta és felkészült az újabb próbatételre. 1881-ben Rómába utazott, hogy Raffael műveivel találkozzék. „ . . . elindultam a Vatikánba a műkincsek birodalmába széjjeltekinteni s a reám várakozó munkát kibetűzni... A szobroknál kezdtem, ahol nem bírtam felmelegedni, majd átmentem Raffael loggiáiba, ott sem borultam lázba. Megnéztem ... de élő természetet nem találtam. Ezzel a tudattal már az első látogatásnál felülemelkedtem az egész Vatikánon, csupán azt irigyeltem, hogy ők sokat és szépet alkottak; de az isteni természetet hűségesen nem szolgálták... A sorsommal tehát kibékültem, mert most már elméletileg is tudtam miről van szó, miért kell nekem nagyobbnak lennem Raffaelnél. E perctől fogva lelohadt bennem a bizonytalanság utolsó fokozata, olyan voltam, mint egy nagy hadvezér, aki csatát nyert s csak másnap vonul ki széjjeltekinteni, a nagy zsákmány eredményéről meggyőződni.. . Hol és hogyan kezdjem el? Rómában csupán az időre történt megállapodás, mely húsz évre tervezve volt."

14 A római látogatás megerősítette művészi hivatástudatában, vállalásának elérhetőségében. A hallucináció tehát járható utat jelölt ki a számára. Meggyőződött róla és hitt is abban, hogy eléri a kitűzött célt. 1884-ben gyógyszerészeti jogosítványt szerzett és Gácson gyógyszertárat nyitott. A gyakorlati ügyeiben rendkívül praktikus Csontváry ezen a módon kívánt vagyoni függetlenséget elérni, hogy életét a továbbiakban kizárólag és zavartalanul a 12 Csontváry 5. levele Keletyhez 13 NÖ. 33. o. 14 NÖ. 24—26. o. festészetnek szentelhesse. Nincs adat arra vonatkozólag, hogy 1884 és 1894 között Gácson rajztanulmányokat folytatott volna, a müncheni rajzok érettsége azonban annak feltételezését valószínűsíti. Tíz évig dolgozott, mint patikus kitartó szorgalommal, majd 1894-ben bérbeadta a gyógyszertárat és barátja, Stetka Gyula tanácsára Münchenbe utazott. „ . .. amikor a szűkös jövedelem a napi négy koronát már elérte, vállalkoztam a festői terv keresztülvitelére és Münchenben a Hollósy féle festőiskolába léptem be. Az első rajzom koponyarajz volt, amihez a híres Werthmüller Mihály állta a modellt, aki a rajz befejezése után magából kikelve monda: ,Sie lieber Herr, ich stehe 17 Jahre Modell, aber so kräftig hat mich noch niemand gemacht wie Sie.'

15 Ez volt az első nagy meglepetés, amit a kinyilatkoztató ígéretnek tulajdonítottam és az eredménnyel az egész iskolát felvillanyoztam, mert napról-napra, mint fa, fejlődésnek indultam. De nemcsak a rajzban, hanem a színelemzés terén is nagyot haladtam, mert Münchenben nyáron már a napszíneket kerestem és elemeztem oly nagy arányban, hogy az Hollósynak is feltűnt. Komolyan Hollósy a festőiskoláját kezembe adta, nemcsak szellemi, hanem anyagilag is obmanja voltam az iskolának (én válogattam ki a modelleket festéshez, rajzoláshoz, mert rajzolni rendkívül szerettem). Úgyhogy, amikor Münchenből Liezen-Mayer Sándor barátom tanácsára Karlsruheba utaztam, az iskolát tőlem Hollósy a legszebb virágzásban vehette át. Karlsruheban Kallmorgen tanár festővel ismerkedtem meg, aki később Berlinben azzal fogadott: „Haben Sie noch die wunderschöne Farben?" Háromhavi ottlétem után Zárában kötöttem ki, ahol télen a hűvös színek ki nem elégítettek. Visszavágytam a modellekhez s Düsseldorfban kétheti utánjárással sem tehettem szert modellre (Elmentem Jansen igazgatóval megbeszélni a dolgaimat, aki meglepetésemre kijelentette, hogy a tájképfestészetben nagyon előrehaladtam, úgy hogy akadémiára szükségem nincsen, de alakfestésre magához vesz, ez azonban modellek hiányában nem valósulhatott meg). Parisban a Julien Akadémiába iratkoztam be, de vesztemre, mert az akadémián a nagyarányú rajzolás nem volt megengedve (rendszeres sablonszerű kis aktok rajzolásánál egyéb szabadsága nem volt a festőnövendéknek s ha valamelyik ki akart emelkedni s nagyobb arányban rajzolni, azt nemcsak durván leintették, hanem durva módon meg 15 A „Sie lieber Herr..." kezdetű mondás szerepel a Werthimüllerről készült tanulmány rajzon is. Pertorini (1. 17. jegyzet) egy levélvázlat alapján a Werthmüllernek tulajdonított mondást Morell szájába adja. Morell az iskola egyik tanítója lehetett. Az Ernst Múzeum kiállítási katalógusa tévesen Werthmüllernek tulajdonítja Csontvárynak a rajzon szereplő kézírásos feljegyzését. A mondás származik csak állítólag a híres modelltől.