Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: Csontváry szénrajzai. Adalék Csontváry grafikai munkásságához

284 ROMVÁRY FERENC is akadályozták a munkában, úgy hogy nekem sem maradt egyéb hátra, mint az akadémiától elbúcsúzni s a szabad természetben keresni a motívumot további fejlődésre nézve). E kényszer késztetett Paris elhagyására s az akadémiákkal való teljes szakításra."

16 A szerencsés választás, mely Münchenben Hollósyhoz vezette további művészi pályáját is döntő módon befolyásolta. Hollósynál ismerkedett meg a plein air fogalmával, hisz egyrészt ennek segítségével vélte kivívni a Raffael feletti győzelmét, másrészt viszont tény az is, hogy később festészetének egyik fő komponense a fénybeli kolorit lett, melyet a színek világításbeli fokozatainak beható tanulmányozásával érhetett csak el. Az iskolák viszonylag gyors váltogatásából bizonyos türelmetlenségre, nyugtalanságra is következtethetünk, de arra az igényre is, hogy minél több helyen nyerjen kiképzést.

17 Későn, érett férfikorban fogott hozzá az alapok lerakásához, amikor már kialakult elképzelése volt a világról. Egyéniségének viszonylagos megállapodottsága azonban megóvta őt az akadémikus képzés zsákutcájától. A felkészülés rövid időszakából megmaradt tucatnyi tanulmányrajz mégis elegendőnek látszik ahhoz, hogy a felkészülés fokát e dokumentumok alapján megítéljük és magasra értékeljük. A valósághű ábrázolásmód lehetőségein belül hangsúlyt kap nála a lélekábrázolás. A leíró objektivitás mellett szubjektív momentumokat helyez előtérbe. Első szabadiskolai rajzára a modell Werthmüller Mihály állítólagos mondását a Sie lieber Herr. . . kezdetűt Csontváry saját maga örökítette meg a rajzon.

15 Ebből is nagyfokú tudatosságra következtethetünk, mellyel rajzait készítette, majd később szelektálta és megőrizte. S hogy ezeket a tanulmányrajzokat sokra tartotta bizonyítja az is, hogy fontosnak tartotta kiállításon való bemutatásukat. A híres modellt profilban ábrázolta. Az arc plasztikája, egyben karakterének hordozója így érvényesül a legmarkánsabban. Magas, prémes gallér keretezi az öregember nyakát, a kabát ujj- és hátvarrata hangsúlyosan tagolja a ruházatot. E foltszerű sommázással a rövidülést is megoldja bravúrosan. A szövet a ráeső fényben a fekete gazdag színárnyalatával színeződik. A kócos haj és a hoszszan lenyúló barkó között az ívelt rajzolatú fül szinte uralkodik. Az arcél jellemzője a hátracsúszó magas homlok s az erőteljes, duzzadt orr nyergének egybefutó ívelése, és a dús szemöldök, mely a mélyenülő apró szemet majdnem takarja és a homlokot az orrhoz ízeli egyúttal. A száj keskeny, pengemetszésű, az alsóajak kissé hátracsúszot!:, az áll markáns. E fáradt, révetegtekintetű arcot szarka16 NÖ. 29. és 31. o. 17 Pertorini Rezső: Csontváry patográfiája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. (A továbbiakban PER.) 58. o. lábak barázdálják, a ráncok az orrnyeregből sugarasan futnak szét. A fénynek a plasztikai megjelenítésben nagy szerepet szán, árnyékkal és a fény csillogásával modellál. Hasonló beállítású Georg Treuer kissé lehajtott fejű szakállas portréja is. Otto Handert háromnegyed profilban ábrázolja, míg a kalapos Hans figuráját ismét oldalnézetből láttatja. Szembetűnő, hogy ezen a képen a fénynek milyen nagy a szerepe, a világos-sötét ellentétje a plasztikai kifejezés fő eszközéül szolgál. Árnyalatokban oly gazdag a kép, hogy ezáltal szinte színes benyomást tud kelteni. A kalap hátsó karimáján és a hátrészen a szénrajzot spriccelt, ráfúvásos technika váltja fel. E korai tanulmányrajzok közül azonban kétségtelenül a legfestőibb az Öregasszony portréja. Fekete kendő keretezi az őszhajú, derékig ábrázolt idős asszony táskás, megfáradt arcát. Az áll alatt szorosan megkötött kendő rojtja hosszan lenyúlik az inget alig láttató ruhára, a fekete finom fokozatait széles skálán játssza végig. E képen a háttér semleges fehérje helyett sötét hátteret alkalmaz, mely a fej mellett háromszöget metsz ki a kép sarkából. A homlok és az ezüstösen csillogó ősz haj erőteljes megvilágításának halványuló továbbcsengése az arcon, majd egyre csendesülve a váll ruharedőin suhan tova. A fekete bársonyos melegsége gazdagon árnyalt színhatást ébreszt, melyet a háttér komponált, semleges feketéje még erőteljesebben kiemel. Amalie félaktja átlósan szeli ketté a képet. Nyugágyban ül, fejét megtámasztja és kissé a néző felé fordítja. Karja mereven, élettelenül csüng alá. A tanulmány értéke kétségtelen a diagonális beállításban, a tudatos komponálásban rejlik. A fül kissé szervetlenül kapcsolódik a fejhez. A fül rajzolata egyébként több tanulmányrajzon hangsúlyos, itt azonban túl nagy feladatot jelenthetett a helyes megoldás. A Szakállas férfialak esetében a hosszú haj takarja a fület és a nyakat, ezzel mintegy megkerülte a fej és a törzs kapcsolódásának problémáját. Az elnyűtt test pontos, realisztikus ábrázolása köti le a figyelmét. Az arcból most jószerivel csak a homlok egy darabja és az orr látszik. Nagy gondot fordít viszont a nadrág és tartozékai bemutatására, az összekulcsolt kéz ábrázolására. A Csontváry hagyatékban egy különös rajz is fennmaradt. Rajta Csontvárytól származik a satírozott háttérből kibontakozó fiatal lány feje. Kissé előrebiccent, szemét lesüti. Haja koszorúba font. Ugyanennek a fejnek kissé frontálisabb változata szembefordítva, tükörképben látszik a rajz alsó felében. A kétségtelenül Csontváry kézjegyének ismérveit magánviselő kettős leányfej mellett a lap bal alsó és jobb felső sarkában egy-egy festőállvány előtt álló, balkezében palettát, jobbjában ecsetet tartó férfi áll. A fiatal festő (a másodikon jobb