Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Tüskés Tibor: Adatok Fülep Lajos zengővárkonyi éveihez (Források a XX. századi művészet történetéből)

FÜLEP LAJOS ZENGŐVÁRKONYI ÉVEI 277 „megélhetési lehetőséget nem nyújt".

55 Fülep mint egyetemi magántanár csupán az ún. magántanári tandíjjutalékban részesült. Anyagi helyzetén is Halasy-Nagy professzor kívánt segíteni. Az 1932. okt. 19-i kari ülésen indítványt terjeszt elő „dr. Fülep Lajos magántanárnak a magántanári tandíj jutalékon felül félévi 100—100 pengő útisegélyben való részesítése tárgyában". A Kar az indítványt elfogadja, pártolólag az egyetem tanácsa elé terjeszti. A tanács azonban elutasító határozatot hoz. 1933. ápr. 20-án a kari ülés Fülep Lajos beadványát tárgyalja, melyben „művészettörténeti könyv- és képanyagának kiegészítésére" kér segélyt. „A Kar úgy határoz, hogy nincs módja anyagi segélyt rendelkezésére bocsátani, azért pártolólag átteszi az ügyet az egyetem könyvtári bizottságához." Fülep nem kap pénzt. 1933. dec. 13-án a kari ülésen az elnök bejelenti, hogy „dr. Weszely Ödön és dr. HalasyNagy József ny. r. tanárok beadvánnyal fordultak hozzá, melyben kérik, hogy hasson oda a Tanácsban, hogy... dr. Fülep Lajos fizetéstelen adjunktus ... megfelelő díjazásban részesüljön. Elnök ígéri, hogy az ügyben el fog járni." A kérés valószínű ismét eredménytelen maradt. 1934. február 21-én ugyanis Halasy-Nagy újból Fülep anyagi megsegítését hozza szóba a kari ülésen, mégpedig közvetlenül a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez címzett felirat formájában: „Tekintetes Kar! Fülep Lajos karunk magántanára, a Filozófiai Intézet díjtalan adjunktusa, az ösztöndíj-kérvények kapcsán azt a kérelmet terjeszti elö, hogy részére a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi Miniszter Úr 800,— pengő tanulmányi segélyt kegyeskedjék engedélyezni. Kérése indoklásául azt adja elő, hogy évek óta készülő művészetfilozófiája érdekében szüksége volna, hogy legalább két hónapra Párizsba utazhassák а legújabb művészeti irányoknak szemtől-szembe való tanulmány ozhatása végett. Visszafelé Némeországot keresné fel hasonló célból. Hivatkozik arra, hogy mint a zengővárkonyi református egyház lelkésze, oly csekély javadalommal rendelkezik, hogy ebből még egy budapesti útra sem telik esztendőkön át és így munkájának rendkívül *sok akadálya van. A magam részéről Fülep kérelmét azzal a javaslattal terjesztem a tekintetes Kar elé, hogy részére a kért tanulmányi segélyt a nagyméltóságú Miniszter Úrnál kieszközölni szíveskedjék. Valóban indokoltnak látszik, hogy Fülep Lajos, aki a háborút megelőzőleg több évet töltött Franciaországban és Itáliában, két évtized után újra fölkereshesse a modern művészeti életnek Színhelyeit. Régebbi munkásságával és két év óta tartott egyetemi előadásaival megmutatta, hogy a művészetfilozófia terén valóban értékes alkotást várhatunk tőle. Mostoha körülményei azonban rendkívül nehezítik a mun55 Bölcsészkari ülések jegyzőkönyve. 1937. jún. 1. kában való előrehaladását és a háború óta történt lelki eltolódások a művészet terén oly mélyreható változásokat idéztek elő, hogy csakugyan lehetetlen a mai művészet bölcseletét megírni annak az embernek, aki a mai művészet alkotásaival és képviselőivel legalább futólag nem találkozott. Ezen a szemponton túl figyelembe veszem, hogy Fülep Lajos egyetemünk Filozófiai Intézetének fizetéstelen adjunktusa is és ebben a minőségében szintén kívánatosnak látszik, hogy munkája elismeréseképpen a kért tanulmányi segélyben részesíttesfeék." A Kar az indítványhoz hozzájárult, de Fülep a külföldi tanulmányi segélyt nem kapta meg. Fülep az egyetemtől pénzbeli segélyt, illetve jutalmat csak abban az időben kapott, amikor az esztétikai előadások mellett az olasz tanszéken is heti 2—2 órában tanított. A kari ülés döntése alapján 1937. jan. 27-én és 1937. jún. 1-én a tandíjjövedelemből származó és a bölcsészkari magántanárok jutalmazására fordítható összegből 300— 300 pengő jutalomban részesítik. Amikor Fülepet megbízzák az olasz tanszék helyettesítésével, anyagi helyzete átmenetileg javul: „átlagban félévre 1000 pengő helyettesítési díjat kapott", azonban rövidesen kényelmetlen helyzetbe kerül. Az 1938/39-es tanév második felére ugyanis csupán 769,50 pengőt állapít meg részére a tanács. „Fülep a Karnak a miniszterhez címzett folyamodást nyújtott be, melyben panaszolja, hogy az elmúlt tanév második felében az egyetem tanácsa helyettesítési díját tévesen és részére sérelmesen utalta ki." Halasy-Nagy magáévá teszi Fülep panaszát, s az 1939. szept. 26-i kari ülésen előterjeszti Fülep „helyettesítési díja ügyében történt fellebbezését". Halasy-Nagy azonban a következő, nov. 14-i kari ülésen ismét szót kér, bejelenti, hogy korábbi „felszólalását", illetve „referátumát" viszszavonja, s kijelenti, hogy az téves információn alapult. (Ekkor Fülep már végleg visszavonult az olasz tanszék helyettesítési munkájától, mint tudjuk, dec. 12-én'Birkás Gézát bízza meg a Kar Koltay-Kastner helyettesítésével.) 1940. jan. 10-én a kari ülésen nyilvánosságra hozzák a Rector Magnifiais átiratát, mely közli, hogy az egyetemi tanács Fülep Lajos fellebbezését, „mivel azt a szabályszerű idő eltelte után nyújtotta be a Karhoz", elutasítja, ugyanakkor „méltányossági szempontok figyelembevételével, kivételképpen nem zárkóznék el valamilyen összegű segély engedélyezése elől, ha külön kéri". A bölcsészeti kar egyik utolsó ülésének 1940. jún. 1-én kelt jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy Fülep a magántanári tandíjjutalékok felosztása során 500 pengő jutalomban részesült. Milyen tanár, milyen előadó volt Fülep a pécsi egyetemen? Vándor Gyula, az egyetem hajdani növendéke.