Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Tüskés Tibor: Adatok Fülep Lajos zengővárkonyi éveihez (Források a XX. századi művészet történetéből)

278 TÜSKÉS TIBOR aki ugyan maga nem hallgatta Fülepet, így ír: „arra emlékszem, hogy a néhány beavatott úgy beszélt róla, mint valami misztikus lényről, akitől egészen rendkívüli dolgokat lehet tanulni."

56 Tóth László egy ideig az olasz intézetben tanársegéd volt. így emlékezik vissza: „Fényképem nem hiszem, hogy volna róla, nem volt magamutogató természetű. Én főleg tömör és rendkívül világos, mindig a lényegre és a specifikus jellegzetességekre rámutató előadásmódját csodáltam, ami társalgás közben is nyilvánvaló volt; no meg emberi nagyságával arányos egyszerűségét, közvetlenségét. Komoly, sokat tudó és igen jó ízlésű ember volt. Ez minden, amit róla mondhatok."

57 1945 február elején a pécsi egyetemen, a felszabadult városban tanárképző tanfolyam indult a háborús események idején itt rekedt bölcsészhallgatók továbbtanulására. A tanfolyam 1948-ig folytatta munkáját. Ebben a munkában Fülep — tudtommal — nem vett részt. Még 1945 előtt elvált második feleségétől. 1947-ben hosszabb időt Rómában töltött. Innét már nem Zengővárkonyba, hanem Budapestre tért vissza, a pesti egyetem olasz, majd művészettörténeti tanszékére. Fülep Lajos két évtizedet töltött Zengővárkonyban. Egy darabot hagyott itt életéből. Szerette ezt a szép baranyai tájat, ahogy mondta: Magyarország egyik legszebb helyét. Maga is fontosnak mondta életében az itt eltöltött éveket. Szívesen visszajárt a faluba, ha erre hivatali autó, baráti-tanítványi kíséret vagy rokoni hívó szó alkalmat adott. Különösen tavasszal, gesztenyevirágzás idején ... 56 Dr. Vándor Gyula hozzám írt levele. 1975. febr. 5. 57 Dr. Tóth László levele dr. Csősz Gyula orvosnak Pécsváradra. 1975. febr. 17.