Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Tóth Antal: A művészeti élet szervezeti keretei

256 TÓTH ANTAL A művészeti szervezetek a maguk erejére és kisebb-nagyobb közösségek támogatására vannak utalva. Az államnak, amely a legfőbb mecénási szerepet tölthetné be, a korszak első éveiben "súlyos politikai és gazdasági problémák, intézkedések kötik le a figyelmét és erejét. Ezek mellett a művészetpolitikai kérdések, a művésztársadalom szociális problémái vajmi csekély jelentőséggel bírnak. Erkölcsi és anyagi támogatást az állam ekkor igen kis mértékben nyújt. Csak a művésztársadalom adminisztratív felmérésével és regulázásával foglalkozik: a diktatórikus államrend kiépítése szempontjából kedvező, hogy a művészek közösségekbe, testületekbe tömörülnek, mert megkönnyíti áttekintésüket, ellenőrzésüket. Az államrend katonai és belpolitikai kiépítése, megszilárdítása a korszak első éveiben megtörténik, ideológiájának kidolgozása, továbbá az ideológia kultúrpolitikai átértékelése, a művészek feladatának az új ideológia jegyében történő meghatározása, a művészettel szemben támasztott igények és elvárások megfogalmazása késedelmet szenved.

34 E késedelem miatt a művészeti életből hiányzik a központi irányítás és az ezzel együttjáró komoly anyagi támogatás. A művészeknek más források után kell nézniük. Az egyesületeknek éppen ezért a 20-as években igazán jelentős a szerepük az egész magyar művészeti életben; legtöbbjük ebben az évtizedben is alakul meg. Az évtized végére a társulások szerepe csökkenő tendenciát mutat, az egész kulturális életben érezteti hatását, hogy a kormány már jól körvonalazott kultúrpolitikai elképzeléssel, kidolgozott követelményekkel és értékelési szempontokkal lép fel. À művészeti élet részleges összevonására is törekszik, hogy elvárásait fokozottabban érvényesíteni tudja, s hogy mindjobban kiterjessze az egész képzőművészeti társadalomra.

35 Az integráció nem túlzott mértékű: az egyes különálló szervezeti egységek nem kényszerülnek függetlenségük feladására, de munkájuk és funkciójuk módosul. E módosulások megtárgyalása meghaladja dolgozatunk kereteit. Befejezésül: a művészeti szervezetek átívelik a két világháború közötti korszakot, jellemzőek a magyar művésztársadalom életére. A felszabadulást követően még tevékenykednek, bár a megváltozott történelmi körülmények között — elsősorban szociálpolitikai szempontból — egyre kisebb lesz a jelentőségük. Már 1945-től működik a Képzőművészek Szabad Szervezete, és az újjászervezett Képző- és Iparművészeti Szövetség, 1952-ben pedig a demokratikus magyar állam létrehozza a Képzőművészeti Alapot, ezzel fokozatosan átvállalja és központosítja mindazokat a funkciókat, amelyeket korábban a kisebb-nagyobb művészeti szervezetek láttak el.

36 Ezzel párhuzamosan beszüntetik működésüket e művészeti szervezetek. kiegészítésének és felfrissítésének zártkörű és hatékony taktikáját fogalmazza meg •— gr. Klebelsberg Kunó „szellemi elit" koncepciójához híven. 34 Kissé merev a szétválasztás, de abból indulunk ki, hogy a kultúrpolitikai koncepció kidolgozása, a művészettel szemben támasztott követelmények megfogalmazása a Bethlen kormány kultuszminiszterének, gr. Klebelsberg Kunónak nevéhez fűződik. Nyilatkozatai, írásai 1925-től kezdve jelennék meg a napilapokban és önálló könyvek formájában. Rá két évre a Collegium Hungaricumokról szóló törvénytervezet kidolgozásával ós az 1929-ben történt beindításával válik igazán hatóerővé a neonacionalizmus jegyében meghirdetett kultúrpolitika. 35 JPM Képzőművészeti Adattár 619. 2.—73. sz. 36 24/1952. (III. 27.) MT számú rendelet a Képzőművészeti Alap létesítéséről — Hatályos kormányrendeletek és kormányhatározatok 1945—1963. Bp. 1964.