Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Tóth Antal: A művészeti élet szervezeti keretei

A MŰVÉSZETI ÉLET SZERVEZETI KERETEI 255 sítása. Műteremlakásokat más szervezetek, így a Képzőművészek Egyesülete is tart fenn.

29 Arról, hogy mindennemű művészeti egyesület a kiállítások lehetőségének megteremtését fő feladatként kezeli, már szóltunk. A kérdés azért is fontos, mert korszakunkban élénk kiállításcsere folyik Budapest és a vidék között. Külfölddel azonban kezdetben semmi kapcsolat nincs, s később is akadozik, pedig a külföldi kapcsolatokat nem nélkülözheti huzamosabb ideig károsodás nélkül egy ország művészete. Ennek szükségességét érezve csaknem mindegyik társulat céljai között szerepel a külföldi bemutatók létesítésének igénye. A Magyar Rézkarcodó Művészek Egyesülete pedig kifejezetten a sokszorosított grafika nemzetközi megismertetését tűzi ki céljául. A külföldi kapcsolatok történetében fontos, hogy a Szinyei Társaság az a szervezet, amelyik az államot is megelőzve a művészeti élet háború utáni izoláltságát megtöri és 1925-ben Londonban, Bradfordban és Brüsszelben rendez reprezentatív képzőművészeti bemutatót.

30 A művészeti szervezetek nagyfokú propaganda tevékenységet fejtenek ki. Ez a munka kisebb társulatok esetében közvetlenül a kiállításokhoz kapcsolódik, a nagyobbaknál és tehetősebbeknél azonban attól függetlenül. Folyóiratok és könyvek kiadásában érdekeltek. A két világháború közötti időszak legjelentősebb művészeti folyóiratát a Magyar Művészetet a Szinyei Merse Pál Társaság megbízásából adja ki az Athenaeum R. T. Ennek megfelelően a folyóirat a Szinyei Társaság munkájának első számú ismertetője és népszerűsítője. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat szószólója a Képzőművészet folyóirat — bár egy levélre adott szerkesztői üzenet arra mutat rá, hogy szervezeti kapcsolat nem áll fenn köztük.

31 Országos iparművészeti társulatok jelentetik meg a Magyar Iparművészet című, páratlanul hoszszúéletű folyóiratot — nagy szolgálatot téve az iparművészet ügyének. Melléklete a „Muskátli". A Kéve adta ki a világháború előtt „A ház" című folyóiratot, korszakunkban már csak „A Kéve könyve" című évkönyv kiadását tudja vállalni. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak is van évkönyve. E rendszeresített kiadványok mellett az egyes 29 A szentendrei művésztelep házainak és több holdnyi gyümölcsös kertjének bérleti díja évi 1 Pengő. A házak gazdájának az OTI-nak nagyvonalúságát dicséri, hogy ilyen jelképes összeget kér az ingatlan használatáért. Természetesen a művésztelepre hárultak a kisebb-nagyobb felújítások költségei. A kisebb javítási munkákat a telep fizeti, de a nagyobbakhoz állami támogatást kellett szerezniük. (Kántor Andor közlése — a szerző gyűjtéséből.) 30 Lyka Károly i. m. 16. 1. 31 A Magyar Művészet fejlécének felirata szerint a Művészeti Múzeumok Barátai Egyesületének közlönye. A századforduló táján Műcsarnok címmel adott ki a Képzőművészeti Társulat folyóiratot. Ez fuzionált az 1902-ben beindított Lyka féle Művészet folyóirattal. társulatok jubileumuk alkalmával kisebb-nagyobb füzetekben ismertetik történetüket.

32 A művészeti szervezetek különös felszaporodásának okait — az elmondottak után — aligha kereshetjük a művészeti élet belterjes világában. Nyilvánvaló, hogy ennél szélesebbkörű társadalomtörténeti jelenséggel állunk szemben. Magyarázatra is a társadalmi körülmények a történeti szituáció vizsgálatában lelhetünk. Az országnak a világháborút követő általánosan leromlott gazdasági helyzete, a korona válsága, majd az átmeneti stabilizáció után a világgazdasági válság, az egész országot, valamennyi lakóját sújtó és létbizonytalanságba sodró állapotának természetesen a művésztársadalom is szenvedő részese. Az általános helyzet nyomasztó hatását a „szűkebb" szakma speciális problémái tetézik. Az első, hogy az adott politikai és gazdasági körülményekhez képest túlméretezett a szakma. A művészek száma — nem túlzás — de minden addigit felülmúlja. Ráadásul az ország külpolitikai elszigeteltsége miatt mindegyik művész a belső és tegyük hozzá összeszűkült piacra van utalva. Egy olyan műpiacra, amelynek Magyarországon soha nem volt kialakult, jól működő és nagy vásárlóerővel bíró szervezete, most pedig a pénz rohamos romlása miatt korábbi vásárlóképességét is elveszíti. Az igazi művészet mellett óriási mértékben elszaporodnak a zugművészet művelői a kontárok, elburjánzik a giccskereskedelem s ügyes ügynökök révén a legutolsó vidéki helyiségekbe is eljut olcsó áruival, ahol is könnyűszerrel talál vásárlóra a közízlés általánosan iskolázatlan és alacsony színvonala miatt. Ezekkel szemben, egyáltalán a művészetnek kedvezőtlen, mostoha körülményekkel szemben felvenni a harcot, reménytelen vállalkozás egy-egy művésznek. Összefogással lehet csak boldogulni, azzal, hogy a polgári társadalom biztosította keretek között a művészek tömörítik soraikat, egyesületeket, csoportosulásokat alkotnak — kellő jogi körülhatárolással. Feladatuk nem csekély: saját létfenntartásuk szilárd alapokra helyezését csak úgy biztosíthatják, ha a köz művelésével kapcsolják össze, társadalmi üggyé teszik a szakma és a művészet ügyét, a művészetszeretet magjait olyan széles rétegekben pálntálják el, amekkora már fenn tudja tartani a népes művésztársadalmat.

33 32 Dr. Turchányi Erzsébet: A szentendrei művésztelep tíz éve. (Kiadja a Szentendrei Festők Társasága) 1936. 33 A köz művelése és a széles társadalmi rétegek művészetszeretetre nevelése korántsem olyan értelmű és terjedelmű népművelési programot jelentenek, mint amilyen napjainkban folyik. Figyelemre méltó ebben a tekintetben Jeszenszky Sándornak „A magyar festőművészet és közönsége" című cikke (megjelent a Magyar Művészet 1937. évfolyam 191—94. lapján), amelyben egyenesen károsnak minősíti a „tömeg betörését a művészet berkeibe". A műértő közönség