Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Aknai Tamás: A képző- és építőművészeti szintézis problémája II.

KÉPZŐ- ÉS ÉPlTÖMŰVÉSZETI SZINTÉZIS 247 lag-társadalmilag tisztázott, felismert vagy a felismerés érdekében áldozatokat vállaló kulturális közélet. Munkánk során kívánatosnak látszik a későbbiekben érinteni a lehetőségeknek és megvalósult integrációs, vagy szintézisteremtési típusoknak az összevetését avval a céllal, hogy az érvényesnek és hasznosíthatónak, valamint a tévutaknak és félreértéseknek a körét meghatározzuk. A későbbiekben arra is kell utalni, hogy miképpen érintkezik az integráció-probléma (itt egy szűk nyugat-európai szelekció eredménye . . .) az építészettársművészet viszonynak jóval tágabb köréhez. Símmel legfontosabb feltételezése az volt, hogy az individuum megváltozásához (nála ez az emberi szubjektumot jelenti) csak az objektív külső környezet megváltozása vezet. A nagyvárosi környezet megváltozásának összehasonlítása a történeti telep- és lakóhely-alakulatokkal, a piaci funkciók dominanciájának felismeréséhez vezetett, s amivel mindez kapcsolatban van; a pénzforgalommal és meghatározott társadalmi csoportok térbeli elrendeződésével is. Ez a felismerés volt többek között kiindulópontja C. Norberg-Schultz-nák és L. Mumíord-nak is.

39 Símmel erőteljes népesedési koncentrációval számol, ennek mennyiségi elemeivel, amikor a „nagyvárosi élet" jellemző tüneteként a szociálpszichológia terminológiáját kényszerül használni: „az idegi igénybevételek fokozásáról" beszél (Steigerung des Nervenlebens). Mindez összefügg azokkal az élet- és piaci funkciókkal, melyek szükségszerűen alakítják ki a „több ember egy helyre" szemléletét valamely „precíz időelszámolás" ökonómiája érdekében. Előrelátható szociálpszichológiai erődje mindennek a modern művészet interpretációjában, alapvető fontosságú személytelenség, idegenség, hűvösség (Reserwiertheit) elfásultság (Blasiertheit).

40 39 A modern városi környezet kaotikus jellegére találóan utal L. Mumíord: The Culture of Cities. 1938. idézi N-Schultz i. m. 9. 1., megerősíti a purista törekvéseket maga Mies van der Rohe is egy időben szállóigeként idézett kijelentésével: „Tevékenységem a káosz ellen irányul, mely bennünket körülvesz." Metaforikus közelítés ugyan, de szemléletes, ha Klee alkotói periódusainak komplementer jellegére gondolunk. Az intellektus, az ihlet, a véletlen és a meglepetés, a klasszika és a romantika lényegét fogja csomóba, a dualitást mint egységet kívánja megragadni. Vö. W. Hoffmann: A modern művészet alapjai. 1974. 334. 1« 40 Vö. Klaus Horn: Zweckrationalität in der modernen Architektur. (Zur ideologiekritik des Funktionalismus.) 1971. 131. 1. összefüggésben a pénzelszámolással és a célracionális feltételekkel, a berenA fejtegetés távolabbi következményeire szociálpszichológiai szempontból számos utalást kellene tenni. Az egység problémájának tartalmát is meghatározzák viszont ezek a tények. Símmel nyomán a jellemzett városi lét negatív pszichológiai hatásaival szemben valamilyen elhárítómechanizmus működésére lehet utalni, melynek szimbolizációjára a kortárs művészetben kíván megerősítést találni, s tesz kísérletet a fejlődés pozitív mozzanataira rátalálni mindenekelőtt a szabadságra, „az előítéletek elől való szabadulásra", a kozmopolitizmus előli szabadulásra, mely a személyiség individuális kibontakozásának teljes lehetőségéhez vezet.

41 Az integrált építészet felfogásához vezető módszer tehát a művészettörténeti elemzésben nélkülözhetetlen funkcióval ruházza fel a szociológiai viszonyok rendszerezését. Az elmélet, ennek fogalmi rendszere, a személyes fizikai kontroll a megvalósított művekkel és a művek együttesével szemben, s még számtalan, fontosabb szempont segítségével ma — úgy tűnik —, hogy az érzékekkel és intellektus kiegészítő tevékenységével felfogható környezet az urbanisztika egészében foglalható össze, s leginkább itt érvényesek a strukturális szembeállítások is.

42 dezkedés feladataival, az élet céljának definiálásával a városlakó számára a valóság elvont gondolataiban fakóbban jelenik meg, mint kisvárosi vagy falusi sorstársa számára, az egyetemes csereeszközként értelmezhető pénz, és forgalma biztonságát blazírttá silányítja. 41 Louis Wirth fejleszti azután tovább Simmel gondolatmenetét, hogy a szociálpszichológiai szempont ezután már ne is tűnjön el az építészeti elemzésekből. Az „Urbanism as a Way of Life" (1938) с. művében arról szól, hogy szervezés szempontjából mármár független egy adott gazdasági szerkezeten belül egymástól az adott gazdasági viszonyok meghatározta specializáció, a munkamegosztás és a munkahelyek térbeli elrendeződése, a „szét-szervezettségben" meglelhető szelektív szerep-felfogás a funkcionális és forradalmi társadalmi szerepek felismerését egyre nehezebbé teszik, a kötöttségektől mentes munkaerő napi áruba-bocsátása a távlat és értelem nélküliség képzetejt: alakítják ki. 42 A strukturális szembeállítások az élmények és szükségletek, valamint az adott vizuális környezet egészében tesznek lehetővé globálisan értelmezhető harmónia vagy díszharmónia-helyzeteket. Ez a felfogás szembenáll a platonikus ideával, mely szerint a formai struktúrák semmi mást nem jelentenek, mint „egyes arcetípusok visszatükrözését", s módszerük valójában a sedelmayr-i struktúraanalízist idézik meg, mely egy magábanvaló „kis világegyetem" tételezésével kísérli meg leírni a művet. Ez az „egység" is több analitikus dimenzió segítségével áll öszsze. P. A. Michelis: Rafinement in Architecture. Journal of Aesthetics and Art Criticism. 1955. XIV. köt. szept.