Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Néprajztudomány - Mándoki László: Hodó Mihály tárgyai a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának gyűjteményeiben

HODÓ MIHÁLY TÁRGYAI A JPM NÉPRAJZI OSZTÁLYÁNAK GYŰJTEMÉNYEIBEN MÁNDOKI LÁSZLÓ (Rajz: Monori Magdolna) Alig múlt nyolc évtizede, hogy HERMAN egyáltalán felfigyelt pásztorfaragóink remekeire,

1 a század elején pedig MALONYAY már alkotóművészek sorát mutatta be kötetiben.

2 Az egyéniségvizsgálatokat a pásztorművészetben igazából csak MADARASSY munkásságához köthetjük,

3 s a most bemutatásra kerülő szuverén művész, Hodó Mihály stílusának meghatározása is az ő nevéhez fűződik,

4 mivel azonban akkor (a 30-as években) már nem élt Hodó, nem készülhetett róla is ízes-színes riport ... Munkáinak részletes bemutatása is mostanra maradt, pedig — mint látni fogjuk — a legnagyobbak közé tartozik, sőt, tán nagyobb művész, mint a külön cikkben

5 és fiával együtt monográfiában bemutatott Kapóiig és Tóth Mihály.

1 Hodó nevét és stílusát (néhány tárgyának képével jellemezve) már elég régen rögzítette szakirodalmunkban a budapesti Néprajzi Múzeum kollektívája,

8 de az azóta megjelent publikációk ingorálták e híradást — még a mi évkönyveink is ismeretlen készítőjű tárgyakként közölték Hodó faragványait.

9 Egyikre legutóbb K. CSILLÊRY hivatko1 HERMAN Ottó: Magyar pásztoremberek remeklései. Ethnographia III. (1892): 310—321. 2 MALONYAY Dezső: A magyar nép művészete. I—V. Bp. 1905—1922. 3 MADARASSY László: Barna János, a feszületfaragó. Budapest, 1934. (Palóc könyvtár 1.) és MADARASSY László: Művészkedő magyar pásztorok. Bp. 1934. 4 „Hodó műveinek az azonosítását MADARASSY LÁSZLÓnák az általa gyűjtött tárgyakba belehelyezett feljegyzései tették lehetővé HOFER TAMÁSnák; . . ." K. CSILLÊRY 1973: 120 (a 20. jegyzet eleje). 5 MANGA János: Egy somogyi faragó pásztor. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 1/1. (Pécs, 1947.): 35—7. 6 DOMANOVSZKY György: A két faragó Kapoli. — Bp. 1955. Magyar Népművészet XX. 7 MANGA János: Egy dunántúli faragó pásztor. — Bp. 1954. Magyar Népművészet XVI. 8 FÉL, Edit — HOFER Tamás — K. CSILLÊRY, Klára: Ungarische Bauernkunst. — Bp. 1958. 30. 9 Ez annak ellenére, hogy két tárgyunkon is olvasható Hodó neve, érthető, hiszen leltárkönyvi bejegyzések nem rögzítették e tényt, és mint első képünkön látszik, még nagyítás után is csak akkor vehető ki a zárójelbe írott név, ha tudjuk, mit kell elvasnunk, egyébként nem . . . zott is,

10 de még az ő mindenre kiterjedő figyelmét is elkerülte FÜZES korábbi közlése, aki sótartógyűjteményünk ismertetésénél szintén publikált Hodó stílusához közelálló anyagot.

11 K. CSILLÊRY előbb említett közlésében érzésem szerint kissé elhamarkodott következtetésre jutott, amikor egy 1880-as, Dráva menti ácsolt láda (Potony, Somogy m. — Néprajzi Múzeum, ltsz. : 70.184.1) festéséről a következőket írja: „tárgyunk fölényes rajzú két madarának vibráló, ideges vonalvezetése a környékbeli faragások ezen korbeli madárfiguráinak a rajzára emlékeztet. .., legközelebbről azokéra, amelyeket a XIX. század második fele legönállóbb dunántúli pásztorfaragójának, a Dráva mentén az 1870-es — 1880-as években működött 10 K. CSILLÊRY 1973: 120 (a 20. jegyzet folytatása — elejét 4. jegyzetünkben és a 204. lapon idéztük): „Hodó munkáira lásd pl.: FÜZES, 1961: 150. lap, 8. kép,- . . ." Mindjárt hadd korrigáljuk évkönyveink egyik hibáját is. FÜZES az idézett helyen, az 52.360.1 leltári számú borotvatok (Kiscsány, Baranya m.) leírásánál említi, hogy „Oldalait virág, végeit két-két madár díszíti." — ezt azonban a Díszítő motívumok összegezése során (155. lap) már nem veszi figyelembe: „Madáralakot hármat találunk. Az egyik borotvatartón (sic!) kétfejű sast ábrázol, csőrében virág... Két másikon a madárnak csak térkitöltő szerepe van..." — holott a 8. képen bemutatott 1882-es évszámot viselő tárgy (lásd 1. képünket) oldalain jellegzetes Hodó-madarak — köztük a bagoly is! — találhatók (lásd I. táblánkat). 11 A bemutatott szarusótartók közül talán Hodó készítménye az 51.112.1 leltári számú darab (Oszró, Baranya m. — FÜZES I960: 290, illetve a 28. kép a 293. lapon), amelynek párját — szintén 1899-es évszámmal — a szomszédos Sellyéről közli HOFER —FÉL 1975: 352—3. kép. Hodó stílusához közel áll az 51.96.1 leltári számú sótartó (Vajszló, Baranya m. — FÜZES I960: 281—2, 7—8. kép), az 51.98.1 ltsz. tárgy (Rádfalva, Baranya m. — FÜZES I960: 283, 11. kép; 284). Az 51.109.1 leltári számú sótartó (Luzsok, Baranya m.) felirata: MATÓK FERENC 1895 BE (FÜZES 1960: 290, 24—25. kép a 291—2. lapon) — mind a kompozíció, mind a motívumok „körülszőrözése" arra utal, hogy Matók Ferenc az egyik (kortárs!) Hodóutánzó, avagy tanítvány! Szintén a „Hodó-körben keresendő" az 51.125.1 ltsz. sótartó („Ormánság" — FÜZES I960: 301—2, 43—45. kép a 302—3. lapon) készítője: a szarvas és a „szőrözés" bizonyítja, ha hiányzik is a bagoly. . . Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1975-76) 20-21, p. 203-215. Pécs (Hungária), 1977.