Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Néprajztudomány - L. Imre Mária: Adatok a mecseknádasd–óbányai fazekassághoz I.

188 L. IMRE MÁRIA patak miatt néhány fazekasnál a műhely mellé került az iszapoló. (Teimel és Keszler.) A hidasi agyagot mindig sarlózták. Előtte kb. 50 cm hosszú laposvégű ún. fa agyagvetővel (Erdepriegel) négyszögletes formára verték a gombócokba egymásra csapott agyagot. így készítették elő sarlózásra. Az agyagsarlózást Erdeschniedennek mondták. Eszköze rendszerint régi, nyél nélküli sarló (Sicher). „Mindig kétszer sarlóztunk... ilyenkor kétoldalt ültünk az Erdebank mellett... Ez egy 35 cm magas 40x50 cm fedőlappal ellátott tölgyfa padka volt, amit nagyapám állított öszsze ... mellette álltak a 25 cm magas kisszékek. Sokszor egy hétig is ott volt az agyag ezen a padlón, állás közben vizes ronggyal takartuk le." — emlékezik vissza a nádasdi 'Bacher Ádám. lánya. Ma már nincs meg ez az agyagpad, az agyag sarlózása a korong melletti asztalon történik, s alatta tárolják fóliával letakarva a közvetlen felhasználásra váró mennyiséget.

25 A sarlózást mindig az asszonyok végezték. Bőrkeménységű (lederfest, lederhart) korongolható agyagot csak alapos gyúrással nyertek. A német fazekasok csupán kézi gyúrást (handknäten, überknäten) alkalmaztak. Az agyagmennyiséget kb. 1 órán át dolgozták meg az agyaggyúró padon (Knetbank), közbeiktatva az agyaghántolást (Erdeschaufeln). Eszköze a hántoló (Erdeschaufel) — kb. 20—25 cm fa vagy fém lapátka. Kovács János így emlékezik vissza az agyag megmunkálására: „...Apám így tanulta a gyulaji öregapjától... ő tiporta, megtáncolta az agyagot... még Kisvaszaron is így csinálta, mikor egyszer elment... én ma már nem táncolok." — a II. világháború óta már ő is csak kézzel gyúrta. A műhelyben deszkákat tett a földre s közepére 20—25 kg-os gömbölyű formájú egységet csapott, körbetiporta kb. 10—15 cm magasságban, méteres szélességben. Azután kockára vágta az agyagot, s egymás tetejére rakta, összetiporta újra 15 cm-es magasságú körré. Ennek tetejére újra egy 20 kg-os kupacot rakott s széttiporta. Összesen háromszor vágta szét s tiporta meg a mennyiséget. Amikor kész lett, gömbölyű egységekre vágva a pincébe rakta hűvösre s nedves ruhával letakarta.

26 Iszapolt agyagot nem tiportak. Kovács módszerét a német fazekasok nem vették át. Az agyag feldolgozása — a íazekas eszközkészlete A fazekasműhely lelke a korong (Drehscheibe, Scheibe) generációkon át öröklődött. A nádasd— óbányai típus megoldása némileg eltér a mohácsi illetve a bajai kalodás korongtól.

27 25 Teimel István és Keszler Antal műhelyében. 26 Vö. Kiss L. 1914:263—264. 27 Vö. Szepes L. 1959:45., valamint /. István E. 1964:107. 1. ábra. Teimel István korongja Részei a korongiéj (Scheibekopf), akác-, dióvagy szilfából készült. A fém korongtengelyt (Scheibestengel) kováccsal készíttették. A korongláb (Scheibetritt) — mely keményfából készült — bognár vagy esztergályos munkája. Teimelék korongjának alját a nádasdi Werb János csinálta még a múlt század végén. A korongtengelyt (Scheibestengel) fém alátéttel, csavarral (Scheibejoch) illesztették a gyúrópadhoz. 2. ábra. Az esztergáló használata