Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A hiedelemmonda tartalmi és formai szerveződése

146 ZENTAI TÜNDE néhány generáción keresztül fennmarad."

8 Sőt a hiedelem meglététől független sztereotip mondaklisékről beszél, melyeket a legszemléletesebben a vándor mondák példái igazolnak. (Lásd részletesen Christiansennél.)

9 A mondai forma éltető, hiedelmet túlélő sajátosságát leghűbben az álhiedelemmondák bizonyítják. Bennük a természetfelettihez való viszonyulás alapvetően megváltozott, a babonás elképzelések korrekcióit tartalmazzák, komikus elemekkel karikírozva. A hiedelem már nem élő, viszont a hiedelemmag bennük foglaltatik, — és ebből a szempontból érdektelen, hogy más interpretációban. De ugyanezt igazolják a sok esetben vándormondókákká vált fabulátok is. Gondoljunk csak a szép Lenore-típusú fabulatokra! (ÄT 365; B.VII.5. típus) Tartalmukat már nem hiszik, de bennük tovább él a halotthit egy része. A tartalom és a forma a mondában egyidejűleg szerveződik, együtt létezik. Az elemzés egyértelműsége érdekében mégis célszerűnek látszik a tartalmi és formai elemeket szegmentálva vizsgálni. 1. A hiedelemmonda TARTALMI ELEMEI: Hiedelemmonda és hiedelem-motívum: a hiedelemmonda kisebb egységekből, motívumokból építkezik. A motívum ennek ellenére nem tekinthető pusztán tartalmi elemnek, mert több elemből álló tartalmi-formai kategória, amely műfaji tulajdonságokat mutat. Nézzünk például egy ormánsági mondamotívmot : „A boszorkány macskává változik." (Egyetemes folklór-motívum is egyben, MI: G211.1.7.) Jól látható, hogy a motívumnak van szereplője és cselekvésmagja. Ezenkívül a motívum hely- és időmegjelölést is tartalmazhat: ,A boszorkányok Szent György nap éjjelén a Szent Gellérthegyre röpülnek." Tehát a motívum szereplő-, cselekvés- és szituáció-elemekből áll. A monda egy vagy több motívum kibontása, szituációba helyezése, megelevenítése. A motívumok a mondák tartalmi magját képezik, de önállósággal rendelkeznek, monda nélkül is léteznek, különböző más motívumokhoz kapcsolódhatnak. Önállóságuk nyelvi tömörségük, rövidségük, egységük miatt jóval nagyobb a mondáénál. A monda elemeinek száma természetesen nagyobb, mint a motívumé. A mondában a motívum cselekménymagja a cselekmény részletes bonyolódásává szélesül. A hiedelemmonda tartalma az elbeszélő műfajok tartalmának megfelelően szerveződik. Van: 8 Dömötör Tekla 1969. 177. 9 Dömötör Tekla szíves szóbeli közlése, továbbá: R. Th. Christiansen, 1958. TÉMÁJA: valóságosnak hitt természetfelettivel kapcsolatos esemény. Pl.: találkozás a kísértettel VOIGT V. meghatározásában a mondatéma egyenlő a motívumok által ábrázolt valóság egészének összegével.

10 A mondában megfogalmazott valóságot FERENCZI I. következőképp jellemzi: „. . . a környező világ, a történelmi esemény, a társadalom élete vagy a szubjektum egy-egy pillanatképe, illetve szituációja '11. A monda témája megjelölhető szereplők szerint és akciók szerint. (Pl. : kísértetről szóló monda, átváltozásról, rontásról szóló monda.) SZEREPLŐI: két csoportra Oazlanak. 1. Emberek, a természetfeletti élmény átélői: a népi közösség tagjai, gyakran maga az elbeszélő, legtöbbször névvel megjelölve (Janka Juli, Bak János stb.). 2. Természetfeletti lények: a hiedelemrendszer valamennyi alakja lehet mondai szereplő. A mondai szerepek száma tehát kettő vagy három. Kettő, amikor az emberi hős szembetalálkozik a természetfeletti lénnyel, három, amikor a mondában a rossz-szándékú természetfeletti lény mellett szerepel még egy segítő, jóindulatú mágikus hatalommal bíró emberi lény is, általában a javas. A mondával szemben a mesei szerepek számát V. PROPP 7-ben határozta meg.

12 BALASSA I. a monda emberi szereplőit két csoporta osztja:

13 a) egyszerű mondai hősökre, akik egyszeregyszer szerepelnek mondában és b) kiemelkedő egyéniségekre, akikhez sorozatos természetfeletti élményük folytán több monda is fűződik. A mitikus alakok közül sem szerepel mindegyik egyforma gyakorisággal. A magyar hiedelemmondákban kiemelkedik a boszorkány, a kísértet és a visszajáró halott alakja, akik leggyakrabban válnak mondai szereplőkké. A szereplők jellemzése a mondában nem túl differenciált. A monda tudósít az emberi szereplő bátorságáról — többnyire félelmét hangsúlyozza —, okosságáról, leleményességéről. (Lásd a Lenore típusú mondák női szereplőjének szabadulását halott vőlegényétől [AT 365; B.VII.5. típus] vagy a Üdére elküldésének módjait stb.) A természetfeletti lények félelmességéről, képességeiről erős túlzásokkal beszél. Néha a jellemzés olyan szűkös, hogy a különböző természetfeletti lények tulajdonságai teljesen összemosódnak. 10 Voigt Vilmos 1965. 214. 11 Ferenczi Imre 1966. 15. 12 Meletyinszkij, Je. M. 1969. 136. 1972. 106. 13 Balassa Iván 1963. 18.