Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)
Néprajztudomány - Zentai Tünde: A hiedelemmonda tartalmi és formai szerveződése
A HIEDELEMMONDA TARTALMI ÉS FORMAI SZERVEZŐDÉSE ZENTAI TÜNDE A hiedelemmondában a tartalom és a forma fokozottabb egymásra utaltságot mutat, mint a műköltészetben. Ennek magyarázata a néphit (-hiedelem) és a monda összefüggésének, kölcsönhatásának törvényszerűségeiben rejlik. A hiedelemmonda és a néphit összefüggését legpontosabban úgy határozhatjuk meg, hogy a hiedelemmonda a néphit népköltészeti esztétikai-műfaji foglalata. A néphiedelem tehát a monda tartalmát képezi, míg a monda a hiedelem viszonylatában formai tulajdonságokat képvisel. Kölcsönhatásukban két alapvető törvényszerűség érvényesül: 1. a HIEDELEM (tartalom) viszonylagos AUTONÓMIÁJA, meghatározó volta és a 2. a MONDAI FORMA SZEREPE a hiedelem élettartamának növelésében. l.a. A hiedelem a priori. A hiedelemnek nem kizárólagos létezési területe a monda. A hiedelemmonda ezzel szemben hiedelem által determinált, nem függetlenítheti magát a hiedelemtartalomtól. A forma mindig megtöltődik tartalommal, s ha ez a monda esetében nem hiedelem, a monda más fajú mondává válik. l.b. Az egymáshoz rendeltség — helyesebben hierarchia, mert valójában alá-fölé rendeltség — úgy egzisztál, hogy a hiedelemtartalom; G. GRANBERG megjelölésével hiedelemmag (core area of supertition, -folkbelief) í állandó, a mondai forma változó, bizonyos határok között kötetlenül variálódhat. A hiedelemmagnak a jelenléte állandó, tartalma cserélődhet. A fenti állítást támasztja alá ESKERÖD-nek a hiedelem-hagyományra vonatkoztatott „Tradition dominant" fogalma. 2 Döntő érv a hiedelem meghatározó volta mellett, hogy ugyanaz a hiedelem-tartalom (pl.: A halott anya visszajön gyermekét megszoptatni. MI.323.1., B. * Ez a dolgozat A monda és a néphit összefüggésének törvényszerűségei című tanulmány folytatása, ezért számos alapvető kérdésre nem tér ki, melyekkel a szerző korábbi munkájában foglalkozott (JPMÉ 1974). 1 Granberg, G. 1935. 42—45., 53. 2 Eskeröd, 1947.: Id.: Honko, L. 1962. 127—128. VII. 18. típus 3 ) megformálódhat memoratként, mondaként, fabuláiként egyaránt. Az a sokat idézett Crimm-i meghatározás, hogy: ,,A mondában a tudás és a költészet megbonthatatlan egységet alkot." 4 pontosan így, nem fedi a valóságot (elsősorban a műköltészetre érvényes). Helyesebb С. H. TILLHAGEN immár elfogadottá vált meghatározása, hogy a mondát kevésbé a költészet, mint inkább a hiedelem határozza meg. 5 (A különböző vélemények összefoglalását lásd az ISFNR konferenciáinak anyagában! 6 ) 2. A hiedelemből létrejött monda hordozójává vált a hiedelemnek, stimulálóan hat rá vissza. Erősíti, hozzájárul továbbéléséhez azáltal, hogy.a. Általánosabbá teszi: —• a viszonylagos kötött nyelvi forma által, — szelektív tulajdonsága által: a monda nem minden tartalmi elemet fogad be, csak az érdekesebbeket, általánosabb érvényűeket (BALASSA 1.7) b. A népköltészeti termék sajátosságaival, funkciójával ruházza fel: — A hiedelem a népköltészeti művészi forma, -funkció, szituációba helyezés révén tágabb érdeklődésre tesz szert. — A szájhagyományozás törvényszerűségeinek eredményeként nagyobb elterjedést nyer térben és időben. Az általánosabb érvényű népköltészeti forma bizonyos fejlettségi fokon — már a belief fabulát fokán — időben túléli a puszta hiedelmet, tovább hordozza a hiedelemmagot, akkor is, amikor a hiedelem már elhalt. Azért, mert népköltészeti műfajjá válva esztétikai sajátosságai révén függetlenedhet a hívestől, míg a hiedelem híveshez kötött. DÖMÖTÖR T. szavaival: „A hiedelemmonda az általános európai tapasztalat szerint az alapját képező hiedelem fokozatos elhalása után is még jó 3 Thompson, St. 1956. 431.; Korner Tamás 1970. 69. 4 Grimm, Br. 1816. Id.: Ferenczi Imre 1967. 1. 5 Tillhagen, C—H. 1964. 13. 6 Acta Ethn. 1964., Hand, W. 1965. 439—446. 7 Balassa Iván 1963. 21—22. 10 J. P. Múzeum Évkönyve, 1976 Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1975-76) 20-21, p. 145-154. Pécs (Hungária), 1977.
