Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Gungl Ferenc: A SZDP pécsi szervezete politikai küzdelmei (1918. november–1919. december)

AZ SZDP POLITIKAI KÜZDELMEI 129 ranya megyében felkeresték „a bosnyák családokat, hogy követeljék a megszállt területnek és ennek keretében Pécs városának a megszervezendő Nagy-Szerbiához való csatolását. Csábító szavakkal magyarázták, milyen előnyöket hozna az, ha a győző új államának lennének polgárai és nem kellene a levert Magyarország sorsát viselniök. A vármegye egyes szerblakta községeiből már olyan közlések érkeztek, hogy elűzik a magyar lakosokat, elszedik javaikat és itt-ott kihirdették, hogy a falu végérvényesen Szerbiához tartozik.

14 Baranyában és Pécsett rendkívül feszült politikai légkör uralkodott. A magyar kommunisták és baloldali szociáldemokraták a politikai válságból keresték a kivezető utat. Kapcsolatot létesítettek a magyar fővárosban működő kommunista és szociáldemokrata pártok, a pécsi polgári pártok, különféle kulturális intézetek, és a Pécsi Nemzeti Tanács vezetőivel. Pécs városában titkos tanácskozásokat szerveztek, hogy a magyar állam, és a magyar kormány rendeletei alapján a megszállott területeken tovább működhessenek az államhatalmi és közigazgatási szervezetek, kulturális intézmények, és politikai pártszervezetek. A pécsi politikai pártok, államhatalmi szervezetek képviseletében egy küldöttség kereste fel a szerb városi katonai parancsnokát, hogy a magyar lakosság és a megszálló katonai alakulatok közötti vitás kérdéseket lerendezzék. A katonai parancsnokság nem tárgyalt a küldöttséggel. November 21-én a Pécsi Nemzeti Tanács távirat útján tiltakozott a szerb városi katonai parancsnokság jogtalan intézkedései ellen. Ugyanis „a szerb csapatok saját szükségleteik fedezésére önhatalmúr lag közraktárak vagy magánosok készleteit igénybe veszik, holott róluk a nemzeti tanács mindenképpen gondoskodik. A vasúti áruforgalom a megszállott és a meg nem szállott területek között bármely irányban korlátoztassék. A pécsvidéki bányák termékei felett az intézkedést a megszálló parancsnokságok gyakorolják. A megszálló csapatok a megszállandó területeket a fegyverszüneti feltételekben megállapítottnál nagyobbra tegyék. A megszálló csapatok parancsnoksága megakadályozza a nyugodt leszerelés érdekében működő katonai szervek működését.

15 A megszállók a még működő magyar államhatalmi, közigazgatási, kulturális intézmények, és politikai pártok tevékenységét betiltották. Kijárási tilalmat léptettek életbe, nappal az utcákon gyülekező tömegeket, különösen a szervezett munkásokat inzultálták, szétzavarták, aki ez ellen felemelte szavát, azonnal letartóztatták.

16 14 Hajdú Gyula: Harcban elnyomók és megszállók ellen. Pécs. 1957. 218—219. 15 Munkás, 1918. november 23. 16 Munkás, 1918. december 7. Pécsi Napló, 1918. december 4. November végén Pécsett illegális szociáldemokrata pártértekezletet tartottak. Hajdú Gyula a pártvezetőség nevében vázolta a politikai feladatokat. A munkások politikai szervezeteit fel kell készíteni politikai küzdelmek megvívására, az annexiós politikai leleplezésére, a magyar néptömegek megnyerésére, Baranya megye Magyarországhoz való csatolására, a munkások anyagi helyzetének gyökeres megjavítására és politikai jogaik biztosítására.

17 December 3-án Pécsett az összes politikai pártok, államhatalmi és közigazgatási szervezetek, kulturális és egyházi intézmények küldöttei népgyűlést tartottak. A szociáldemokraták az annexiós politikát egyértelműen elítélték. A polgári politikusok szintén az annexiós politika ellen voltak, de egyesek taktikáztak, még nem tartották időszerűnek, hogy az annexiós politika ellen látványos akciókat indítsanak. A baloldali szociáldemokraták a polgári politikusokkal szemben kimutatták, hogy megérett a helyzet a látványos politikai fellépésre. A „magyar népet elnyomják a délszláv népek ... A Magyar Népköztársaságtól várjuk törekvésünk megvalósítását, hogy az osztályuralom összezúzásával a nép joga és igaza érvényesüljön. Népköztársaságunk kivívásának harcában a pécsi munkásság hatalmas, önfeláldozó" helytállást tanúsított. A polgári demokratikus forradalom menetében „minden erőnkkel harcolnunk kell, hogy hőnóhajtott magyar köztársaságunkból bennünket kikapcsoljanak". A pécsi politikai és különböző intézetek nevében Hajdú Gyula által felolvasott „Néphatározat" szöveget egyhangúlag elfogadták. „Pécs város minden lakóját felölelő pártok, felekezetek, egyesületek, intézmények megállapítják, hogy Pécs városának magyar érzésben teljes egyöntetű és úgy szólván kizárólag magyar anyanyelvű lakosai vannak. A százalékban alig kifejezhető szlávul beszélők (49 822 polgári összlakosból 688 horvát és 125 szerb) magyarul beszélnek és nemcsak soha a leghalványabb kifejezését sem adták olyan óhajnak, mintha a magyar államtól idegen állam kötelékében akarnának élni, hanem ellenkezőleg, mindig ők voltak a magyar nacionalista polgári iránynak legszélsőségesebb támogatói és harcosai. Ezen tényre támaszkodva kizártnak kell tartani még annak a felvetését is, hogy ez a város, amelynek máshova tartozása a népvándorlás kora óta soha szóba sem került. Magyarország területétől elszakíttassék és akár Nagy-Szerbiához csatoltassék. Ezzel szemben hírlapi közlemények olyan állítólagos törekvésekről számolnak be, mintha az egész megszállt területet, tehát ennek keretében városunkat is, a délszláv államhoz kívánnák csatolni. A megszálló szerb csapatok pedig adószedési tilalom előírásával és más rendelkezésekkel 17 Bm. L. Pécs. főispán. Ikt. ir. 1—310—1918. 9 J. P. Múzeum Évkönyve, 1976