Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Bérdi György: Pécs legnagyobb adófizetői, 1887–1901

116 BÉRDI GYÖRGY dött. Deutsch Ádám modern körkemencét építtetett Mohácsi országúton lévő üzemébe. A faipar területén csak egy bútorgyár szerepel: Hoilmann Lajosé. Hoffmann Lajos édesapja asztalosüzemét fejlesztette fel olyan nagy mértékben, hogy új gyártelepre kellett költöznie (Siklósi út). Ehhez a fejlesztéshez felhasználhatta házassága révén apósa. Ráth Mátyás gazdag fakereskedő tőkéjét is. Hoffmann Lajos a Kereskedelmi- és Iparkamara alelnöki tisztségét töltötte be közel másfél évtizedig. Adóalapja 1892. és 1901. között mintegy másfélszeresére nőtt. Ezzel a 48.-ról a 22. helyre jött fel. Nem szerepel a táblázaton két épületasztalosárugyár: Engel Adolf és Fiai cégé és a Pintérféle parkettagyár. Ennek oka, hogy jánosi Engel József következetesen fanagykereskedőként szerepelt. Pintér József pedig nem is került fel a listára, utóda a Steiner és Prager-cégből Präger János eredetileg fűszerkereskedő. A bőriparból a két bőrgyár: a Höífler Testvérek gyára és az Erreth Kálmán-bőrgyár egyaránt szerepel. Höffler János helyezési száma nem jellemző, mert nála csak a gyár fél adóalapjával számolhattak. De még így sem kerülhetett volna az első tíz közé. Nála sem beszélhetünk jelentősebb adóalapnövekedésről. Rajtuk kívül csak Krautszak János tímár került fel egyszer a virilista jegyzékre. Kesztyűgyáros 3 szerepel, de ez csak 1 gyárat jelent, mert Hamerli János 1894-ben bekövetkezett halála után 2 fia került be egy ízben a törvényhatósági bizottságba. Az üzemet 1861-ben alapította Hamerli János. Az üzem jó minőségű termékei révén folyamatosan fejlődött. Az első 20 között szerepelt a tárgyalt időszakunkban, közel 3-szoros adónövekedés mellett. Textiliparból senki nem található. A XIX. század első felében megbukott manufaktúrákból tanulva nem fektettek Pécsett hangsúlyt a textiliparra. Az élelmiszeripart 1 malmos, 3 sörgyáros, 3 mészáros és 1 pék képviseli Pécsett. A városban több malom volt (1892-ben 3 gőzmalom, 19 víziés szárazmalom), ezek közül azonban csak Weidinger Ferenc nevével találkozunk. {Krausz Béni is malomtulajdonos volt, de ő mint terménykereskedő szerepel.) Weidinger malma az Alsóputurla utcában volt, ezen kívül több háznak volt tulajdonosa. Űgy tűnik, hogy az ő vagyona is inkább a háztulajdonból adódik. Adóalapja lényegében változatlan maradt (azaz semmiféle fejlődést nem mutathatunk ki). Igazán érdekes megnézni a három sörgyár fejlődését. A négy sörgyáros végeredményben csak két családi vagyont jelent, hiszen a Scholtz-család két sörgyárat alapított. Hirschfeld Sámuel apjától vette át az 1850-es évek elején alapított sörgyárat. Az általunk vizsgált időszakban a kezdeti 31. helyről fokozatosan tört fel az első tíz közé. 15 év alatt közel ötszörösére nőtt az adója. Gyors feltörésének oka főleg a pécsi borhamisítási botrány következtében beálló sörkonjunktúra volt. Scholtz Antal 1853-ban vette meg a városi sörgyárat. Scholtz emellett azonban borkereskedéssel is foglalkozott. 1893-ban ifj. Scholtz Antal új sörgyárat alapított, apósa segítségével (Schepper eszéki sörgyáros). A mészárosok között Ratkouics Ferenc és Kováösics János nevét láthatjuk. Ez a két család egymásközti házasságokkal szinte monopóliumot szereztek a városban. Ezen kívül a városi regálék állandó bérlői voltak. Ez biztosított számukra helyet a virilisták között. A fentieken kívül jelentősebb ipari üzem Justus Lipót olaj gyára volt. Justus 1848-ban alapította olajmalmát, amit ló hajtott meg. Fokozatosan növelte a malom termelését. Emellett bortermeléssel is foglalkozott (fia 1892-ben borkereskedő volt). Ennek ellenére csak a középmezőnyben foglalt helyet. Heindlhoííer József mint szappangyáros szerepel. Neki szőlői is voltak, de a foglalkozásaként szappangyáros volt megjelölve. Pécsett szappangyára Janhovics Hugónak is volt, amit 1857-ben alapított. A szappangyár azonban nála csak másodrendű volt borkereskedése mellett. Hárman foglalkoztak építkezéssel. Közülük a legjelentősebb Eizner Dóczi volt, aki édesapjától téglagyárat örökölt. Emellett fakereskedéssel is foglalkozott. Volt mészégető üzeme, cementárugyára. Azonban mindegyik kisüzem volt. Enynyi üzemág mellett is csak a középmezőnyhöz tartozott. Néhány kisebb iparos is tagja volt a virilistáknak, aki vagy kereskedelmi kamaratag volt {Ettgesser Miklós aranyműves), vagy borkereskedéssel is foglalkozott (Ori Gáspár cipész). Mint láttuk az iparosok csoportjában igazán jelentős szerepet csak Zsolnay Vilmos majolikagyára és a 3 sörgyár játszott. A többiek zömmel a középmezőnyhöz tartoztak, s jelentős fejlődést sem lehet kimutatni náluk. Áttérve a kereskedők csoportjának vizsgálatára egyértelműen kiderül, hogy a legnagyobb súlyt a város gazdasági életében a borkereskedelem jelentette. 12 borkereskedő szerepel a 136 virilista között (8,8 %), s ha megnézzük, hogy mekkora adót fizettek, akkor kiderül, hogy csak az előbb említett néhány gyár (Zsolnay, sörgyárak) vehették fel velük a versenyt. Ezen a 12 borkereskedőn kívül még többen voltak a virilisták között, akik borkereskedéssel is foglalkoztak jövedelmük kiegészítése céljából. A legnagyobb bor-