Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Bérdi György: Pécs legnagyobb adófizetői, 1887–1901

PÉCS LEGNAGYOBB ADÓFIZETŐI 117 kereskedő az Engel József fia cég volt. A cégtulajdonos ifj. Engel Adolf budapesti illetőségű kereskedő és öccse Engel Mihály volt. (Nem voltak rokonai a pécsi Engel Adolfnak.) Ők maguk viszonylag kevés szőlő birtokosai voltak (ifj. Engel Adolfnak б hold szőlője volt). Kiterjedt hálózattal rendelkező cég volt, amely a pécs—villányi borvidék borát Európa minden részébe elvitte. Az Engel-céget érintette elsőként a borhamisítási botrány, de őket viselte meg legkevésbé éppen kiterjedt hálózatuk miatt. Lassan vonultak vissza, 1901-ben Engel Mihály még a legtöbb adót fizeti Pécsett (Engel Adolf addigra már Budapestre húzódott vissza). A második nagy cég Wertheimer Jakab borkereskedése volt. Ö is elsősorban felvásárló volt. Akárcsak Engelék, csak borkereskedéssel .foglalkozott. Őt már érzékenyebben érintette a borhamisítás nyomán támadt bizalmatlanság. Taussig (Teleki) Zsigmond kezdetben az Engelcégnél volt csendestárs. Majd a villányi szőlőbirtokára támaszkodva önállósította magát. Megszerezte az udvari szállító címet. Oblath Adolf Wertheimer Jakab cégvezetőjéből lett nagykereskedő. A hamisítási ügy után felszámolta pécsi üzletét és Bécsbe költözött. Jarikovics Hugó rendelkezett a legnagyobb pincékkel (Búza-téren). Ő sem saját borával kereskedett. Emellett fokozatosan fejlesztette szappangyárát (főleg a borkereskedésből szerzett haszonból). Házassága révén kapcsolatba került a Kovacsics mészáros dinasztiával. Halála után fia, Jankovics József vezette tovább a céget. Ezen kívül nevesebb borkereskedő volt Szeifricz Antal, Eizer János (aki elsősorban fűszerkereskedő volt), Neumann Ignác, Schwabach Zsigmond, Kempfner Lipót, Scholtz Antal. Schautek Bódog jogakadémiai tanár borkereskedéssel is foglalkozott, akárcsak Justus Lipót, vagy Zsolnay Vilmos. A pécsi gazdasági életre nézve súlyos csapást jelentett a borhamisítási ügy, mert az addig leggazdagabb adófizetői fokozatosan kivonták tőkéjüket a városból (megtehették, mert nem fektették be máshová). Az ezt megelőző filoxéravészt tulajdonképpen ki tudta volna heverni a város az új telepítésekkel (a felhalmozott borkészlet hosszú évekre elég volt), de a borhamisítás széthúzta a borkereskedelmet. Mert ugyan a régi polgárok szőlői megmaradtak, de ez nem jött komolyan számításba borkereskedelem szempontjából. A többi kereskedő közül messze kiemelkedett jánosi Engel József fanagykereskedő. Ő tulajdonképpen az Engel Adolf és Fiai céget képviselte Pécsett. A cég alapítója, Engel Adolf ekkorra már visszavonult Pécsről Bécsbe, s kivonta vagyona jó részét, illetve átcsoportosította az újonnan feltárt komlói bányákba. Engel József fanagykereskedőként szerepelt, de mint már fentebb említettem, nagy épületasztalosárugyára, cementárugyára, gőzfűrésztelepe is volt. Ő csak a cég jövedelmének 1/3-a után adózott, de így is az első tíz közé tartozott. A terménykereskedők elsősorban gabonával kereskedtek. Közülük a legjelentősebb Krausz Béni (Krausz Ábrahám fia cég) és Deutsch Ádám volt. Krausz Béninek malma is volt. Deutsch Ádám pedig téglagyártulajdonos is volt. Jelentős gabonakereskedő volt még a Schapringer Joachim bankház is. Ez gabonatárolókat épített a vasút mellett. Igazán jelentőssé azonban nem tudott válni a terménykereskedelem, hiszen a környék nem volt túlzottan jó gabonatermő vidék. Sokkal jelentősebb volt a sertészsírkivitel, amelynek fő alakja Berecz Károly fűszerkereskedő, illetve a Pécsi Sertéshizlaló Társaság volt. Ez utóbbiban nem a mészárosok tömörültek, hanem bankárok, ügyvédek, jogtanárok, vegyeskereskedők. A fűszerkereskedők jobbára mindent árultak, volt vasárulerakatuk, cementraktáruk, stb. A vaskereskedések közül 2 szerepel a listákon. Ugyanis Matrosch János vaskereskedését Auber Gyula vette át, feleségül véve annak özvegyét. Később ezt a vaskereskedést vette át Hamerli József (a kesztyűgyáros Hamerli János egyik fia). A másik vaskereskedés Vasváry (Traiber) György tulajdona volt. A textilárukereskedések közül régi, hagyományos cég volt Krausz Simon posztókereskedése, illetve Krausze Ignác vászonkereskedése. Krausz Simon a századfordulón fiával együtt tőkéje egy részét banküzletbe fektette. A város egyik legszolidabb, s egyben szilárd alapokon álló kereskedése Reinfeld Imre norinbergi-áru kereskedése volt. Teljesen hagyományos elveken alapuló üzletvitele lassú, de állandó fejlődést biztosított számára, olyannyira, hogy az első tíz közé került. A kereskedők összességében a város gazdasági életében a legnagyobb szerepet játszották. Jelentőségükben felülmúlták az ipari csoportot (főleg a borkereskedelem nagy volumene miatt). Ha megnézzük a következő csoportot, kiderül, hogy a bankok nem játszottak olyan jelentős szerepet, mint amilyen elvárható volna egy hasonló nagyságrendű város esetében. Mindössze két banküzlet tulajdonosai tudtak bekerülni a virilisták közé. A többi bank, takarékpénztár igazgatói, vezetői nem jelentettek olyan erőt, amely elvárható lenne a század végén. A régebbi banküzlet Schapringer Joachime volt. Ő terménykereskedőként kezdte működését 1837ben, csak később nyitott banküzletet. Az 1890-