Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye lakossága a török alóli felszabadulás idején

110 BEZERÉDY GYÖZÖ „Emlékszik bizonyosan a Fátens, minthogy néhai Csiszár Mártony, ki a látensnek öreg attya lévén, ki is emiétett Gyirótfa nevű pusztán kúriát bírván még a török birodalma előtt, ugyanazon török háború miatt nagyváty nevű 'szomszéd faluba szakadott.

35 A Fátens hallotta, hogy Kozma Benedeknek Gyirótfai pusztán kúriája volt légyen, és kuriális nemes embernek lenyi tudta, kinek is földjei, rétjei nevezett gírótíai pusztán lévén."^ Ez a Kozma Benedek volt az, aki Zrínyi emlékezetes hadjáratáig élt Gyirótfán és az után költözött a Balaton északi részére. Hasonló jegyzőkönyv került elő Nagypeterd, Dinnyeberki, Dencsháza községekkel kapcsolatban is. Felmerült a kérdés, hogy vájjon kerültek-e elő ezekben a tanú-kihallgatási jegyzőkönyvekben olyan vallomások, melyek a nép mindennapi életére vonatkoznak? A vallomások soraiból egymás után bukkannak elő ezek az adatok. Ezek közé tartozik a Hofer által közölt vaddisznó és egyéb vadakat fogó vermek tömeges használatának említése az ormánsági erdőben. Több adat került elő az adózással kapcsolatban is. Ezek között szerepel a leány férjhezmenetelekor fizetendő adó,

37 a malom- és boglyapénz,

38 valamint a robot. Robotot a török is követelt, bár ez nem földművelő munkát jelentett, hanem közmunkát, a kincstár részére, melyek között első helyen áll a várak erődítmények építése és javítása. Ilyenkor nagy távolságra kellett menni és veszélyes, hadi területen végeztetni a megfeszített munkát

39 Az egyik peterdi jobbágy erről így vall: „hogy tuggya nyilvánságosan herendi örökös jobbágynak lenni még az nagyattyokat is, 35 BmL. Inquisitiones non reg. 1739. 3,; Uo. 37 Petrus Bakos dencsházai lakosú bíró vallomásában erről ez áll: „A férjhezadandó leány ha más uradalomba megy férjhez „vagy egy Roha bort, vagy pedigh azon helyett 1 f 50 d pénzt szoktak adni, minthogy Török üdőben is a szubasák vagyis Törökök Ispanya megh szokta venni ..." BmL. Inquisitiones no. 19. 1743. 38 A hajmási és szentkatalini lakosok vármegyéhez írt levelében van erről szó. „Ami malmunkat, melly Húsz tóti földön vagyon, újonnan föl építettük, gondolván más partyra tennyi, hogy talán jobb esete lenne, de mind a két partya a víznek az Husztoti földön vagyon, és még ha az Hajmási határig, mint egy hajtásnyira, vagyis 50 lépésnyire tart az Husztoti határ a malomiul, melly helen réteket bírunk, és minden esztendőben bagla pénzt és malom arendát fizetünk a Tettes Seminariumnak, és mégh török ideiben is az Husztoti Iszpajának fizettek eleink az malom arendát és bagla pénzt." BmL. Inquisitiones 159. cs. 68. sz. 39 A kincstár részére végzett közmunka egyes időben az évi 40 napot is elérte. Magyarország története II. Egyetemi tankönyv. Tankönyvkiadó Budapest, 1962. 46—47. p. mivel még török időben a kanizsai várnak építésére Egerág egy ökröt és embert, és más ökröt robotra több herendi jobbágyokkal adták. . ."

40 Az erdőkben bujkáló, gerillaharcot folytató parasztok kevesebben lehettek, a legtöbben a földművelő munkájukat folytatták továbbra is, és igyekeztek az új helyzethez alkalmazkodni, ami nem jelentett mást, mint kemény és megfeszített munkát, súlyos adókat a nyugalmasabb időkben és bujkálást, menekülést a hadjáratok idején, a hadak vonulásakor. A lakosság ösztönösen a védettebb helyeket kereste, s ott rendezte be életét. Szép példa erre a pellérdiek török alatti szőlőtelepítése. 1746-ból való az a tanúkihallgatási jegyzőkönyv, mely erről szól. Az első kihallgatott tanú Pulló Dániel kb. 76 éves gerdei lakos volt. A következőt vallotta : „ . . . Mivel a Tanú 14 esztendős korában ezen Pellérd nevű helységbe lakását vévén, és ott állandó képpen 16 esztendőkig lakván jól tudgya, hogy Új Hegy nevű darab föld valóságos Pellérdi határban légyen, a hogy Feliérdi régi lakosoknak a régi Török üdőben Szölleik voltának, de miivel azon Új hegyen lévő szölleiket Pellérdi lakosok a Török üdőben az ellenségnek félelme miát, illendő képpen megh nem dolgozhatták, kéntelenítettek a Szálló vesszőket Tövestül kiásnyi, és a kitül lehetett Szekéren a mostanyi helyre hordónyi, úgy Új Szőllő hegyet plantálnyi; Ezen Tanú magais Pellérdi Lukáős Andráa Gazdájának segétette a Szőlleit kiásnyi, és a mostanyi helyre hordónyi."^ Ez után Kése Ferenc kb. 68 éves babarcszöllősi lakost hallgatták ki. Ezt vallotta: „Ezen tanú aztán csak hamar, midőn a kekeszténység Pétset a Török Birodalma alul győzedelmessen visza vette volna, Pellérdre Lakását vévén, három esztendők éli forgásáig állandó képpen ottb lakván, megh irt három esztendők ell forgássi alatt, Pellérdi Öregh Lakosoktul hallotta többszöris beszéllenyi, hogy a Török üdőben akori Pellérdi lakosok szőllei, a kérdésben vett Új hegy névü, kérdében vett helyen lett volna, de mivel a Török üdőben az ellenség félelme miatt azokat meg nem mivelhették kéntelenétettek a mostanyi helyen más szőllőket plantálnyi. Es magais a Tanú kérdésben vett Új hegyen maradott szelíd Gyümölósíéknak Gyümölcsébül evett, a holy mostis vannak, és látzanak a szelíd gyümölcs ták."^ 40 BmL. Inquisitiones non reg. 167. cs. 1732. 41 BmL. Inquisitiones VI/163. 160. cs. 1746. 42 BmL. Inquisitiones VI/163. 160. cs. 1746.