Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye lakossága a török alóli felszabadulás idején

BARANYA A TÖRÖK ALÓLI FELSZABADULÁS IDEJÉN 111 Joannes Nagy kb. 51 éves helvét vallású viszlói lakos vallomásában ez áll: „a régi szőlőhegyen mostanságis sok szép szelíd szőllő Tőkék, és gyümölcsfák látszanak . . ."^ A török világ hétköznapjait eleveníti fel Szekeres György kb. 74 éves jobbágy vallomásában: „Ad 1 um et 2 um: V ally a, hogy midőn a Török háború meg tsillapodot volna, és ezen országh Kereszteény Keze alá vissza tért tolna, akor a Fatens mint egy 20. esztendős lévén, Tékesen lakozó 80. esztendős Báttyával Czász Tamással Hajmásrul, ugyan Tékesre vizes kotrókat árulnyi vittek, meg fárodván pedig vargái határ szélin egy kútnál kitis attul a ki csinálta Káptalan névü Embertül Káptalan Kuttyának nevezik, le ültek . . ." a tanú megállapítja, hogy Oroszló és Varga határa ez a kút volt. „Észt pedig a Fatens Báttya onnand mondotta, hogy tudná, mert a Török üdőben a keresztények és a réghi Eöreg Emberek a Törököt arra vezették, és azt a kutat és utat valóságos határnak mutatták lennyi, seőt az eő íülét is ezen határokon a Török meg húzta mondván: emlékezzél meg, hogy ez a kút, és Út válosztya ell Varghát Oroszlótul, és mind a kettőt Egei'szegtül hasittya. Ad 5-tum Tudgya bizonyosan, és mindenkoris hallót a, hogy oroszlói Templom valóságos oroszlói földön volt, és légyen, soha semis hivattatot Egerszegi Templomnak. Seőt midőn a Török akart volna Oroszlón egy Kastélyt építteryi, ászt a helyt választotta magának... az után Sásdra ment és ott épített."^ A mindennapi élet tükröződik egy gerdei jobbágy vallomásában, amikor a pincékben mulatozó törökről beszél. „ . . . mert történt volt a régi Török üdőben, hogy bizonyos Aranyosi Lakos, valamely Török kereskedőt, másképpen jó ismerősét, az Aranyosi hegyen lévő Pincében ki híván, és együtt borozván, s a borivás között öszve veszvén, megölte és Pellérdi határa kivonta, ezt megtudván akkori Pellérdi és Aranyosi Török íöldes Úr, mivel a megöletett Töröknek a Teste Pellérdi határban találtatott, annak díját Pellérdi Lakosokon Kévánta megh vennyi, de tudván Pellérdiek, hogy eők azon Törököt megh nem ölték, azért annak díját sem fizették megh, a Török Aranyosi lakosokra ugyan csak a megh öletett Töröknek 40. forintokbul álló Diját megh vette volna, és azon negyven forintokért Pellérdieknek szántóföldgyeit, rétjeit, és szőleit, melyet mos43 Uo. 44 BmL. Inquisitiones 1/38. 159. cs. 1740. tanság Pellérdi határul Aranyosi Lakosok bírnak, és Deutrumban foglaltatnak, akkor Török földes Úr Aranyosi Lakosoknak ítélte volna . . . "'& Mindezek az adatok azt bizonyítják, hogy a dolgozó nép a török megszállás idején ugyanúgy végezte földművelő munkáját, ugyanannyira kiszolgáltatva új urainak, mint annak előtte volt. Nem volt annyira helyhez kötve, s a mozgás lehetősége tette lehetővé számára azt, hogy a nagy pusztító hadjáratokat, ha nagy vérveszteséggel is, de átvészelje. Minden eddig előkerült adat Baranya magyar lakosságának meglétét bizonyítja. A magyarság átvészelte a 140 éves kemény megpróbáltatást. Mégis döbbenetes képet nyújtanak a tanúvallomási adatok. A tanúk nagyrésze szerb, horvát és német. Ezek riem egyszer a magyarokról vallanak, azokról, akik már akkor nem léteztek, olyan falvakról, melyekben a török alatt még magyarok éltek. A harcok lezárultával ez a lakosság eltűnt onnét, megsemmisült. Nagypallról mondja egy tanú: „midőn a törököt innend elűzték volna elpusztult. .." Egy másik tanú szinte filmszerűen vetíti elénk előadásában azt a napot, amikor a törökök elhagyták a falut és a bevonuló „táborozó németség a templomba lovait beléje kötözvén, székjeit, padlását, és minden épületeit elégetvén elpusztult" ti. a falu. Ennek a hadjáratnak a tragikuma kisüt a jegyzőkönyvek minden sorából: ,,lde lovászhetényi kálvinisták, úgy bodaiak ís eljártak volna, de hogy a német a törököt ebbül az országbul ki verte volna, ezen két helységbeli kálvinisták elszéledtek, ebbül a helységbül is sokan megfogyatkoztak, és így újra ezen két helységben németek szállottak, ezen helységben pedig mpst is. . . vannak."^ 45 Dániel Pullo kb. 76 éves katolikus gerdei lakos vallomása. BmL. Inquisitiones VII/167. 160. cs. 1747. 40 BmL. Inquisitiones non reg. 167. cs, 1743. Érdekes vallomást tett 1743-ban Marim Lipovacz kb. 51 éves schismaticus vallású a szlavóniai Vére községből való tanú. ,,Ad 1-um Tudgya igenis a Tanú, mint az De eo Utrumban bővségessen le vagyon írva légyen, és menyen Lipovnak Marok közöt határa az régi Lipovai malom helig ily formán, úgy mint: az erdőben egy bizonyos Két ágú régi úttul, melyet a Ráczok Marodinszki útnak neveznek azon okbul, hogy egykorban Lipovaiak maródi az az Beteges németet vévén Tötösre az erdőben ell tévelettek egy sűrűben a holott sohova sem tudtak menni, hanem irtanyi kölletet nékiek..." BmL. Inquisitiones 111/86. 1743. Érdemes lenne ebből a szempontból több helységünk helyneveit megvizsgálni. így a kisszentmártoni Török rét, mellette az Attak (vagy más elnevezéssel Alarmnak is hívják) dűlő elnevezésének az eredetét. A faluban ma is élő monda szerint ezek szintén a török alóli felszabadító háborúval kapcsolatosak.