Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye lakossága a török alóli felszabadulás idején

BARANYA A TÖRÖK ALÓLI FELSZABADULÁS IDEJÉN 109 Piriska Mihály Cserdiben lakó jobbágy vallomásában ez áll: „Fatens Cserdiben születvén e világra, az Attyául, és többi öregh derdi Lakosohtul hallotta, hogy önön magok Cserdi Lakosok, mégh Török világhbanis Széni Domiani és Megyefai Pusztákat bírták és értük Töröknek adóztak, mind az által akkoris akutomban, hogy Török Urok megh nem tudta, esztendőrül esztendőre árendájul két íoréntot Ozoktul Nemes Pécsy Káptalannakis főzettek, és azon pénzt Győr Szent Mártonyban minden, esztendőben föl köldetteh"

27 Természetesen előfordult együttműködés is a megszállók és megszálltak között. Ez főleg a falakkal, török őrséggel védett helyeken következhetett be. Körös György, aki Mohácson 1660 körül született ezt vallja: ,,Mivel a tanú még török üdőben is Mohácson lakván s ott nevelkedett fel, az attya a mohácsi bégnek hajdúja lévén . . ."

28 Más a helyzet a török támogatását élvező szerbekkel, akik főleg martalócként teljesítettek szolgálatot a töröknél. Mohács határának megállapításával számos tanút hallgattak ki 1743-ban, A tanúk sok fontos adatot közöltek a török alatti városról, melynek északi részén az úgynevezett Felső Mohácson a szerbek éltek. A magyarok a fallal körülvett városból kiszorulva a Szigetre telepedtek. Ezt a települést hívták Kismohácsnak. A hercegszántói kb. 47 éves Vidákovits András a következőket vallotta : „Vallja a Fatens, hogy mind a régi öreg emberektül hallotta a Mohátsiakat még török időbends fegyver viselőknek lenni, mind pedig magais rész szerint a török megvétele utánis tudgya, mivel közönségessen hallotta, hogy a midőn Nándorfehérvár Leopold Tsászár üdéjében meg vetetett, akkoris Mohátsról két sajka ott jelen volt,.. ."

29 Georgius Drascsevics, kb. 50 éves katolikus Bácsmegyéhez tartozó Beregi lakos vallomásából: „Maga a Fatens Mohátson Született, mind az Atyátul, mind más eöregektül hallotta, hogy a fölső Mohátsiak még török birodalom alattis fegyverrel szolgálták, hogy pedig török meg vétele után is fegyver viselők voltak egy darabig maga tapasztalta, holott jól emlkéezik, hogy a Mohátsiak két sajkát tartottak; . . ."

30 Mathias Dalytzki kb. 50 éves katolikus, bács27 BmL. Inquisitiones VT/152. 160. cs. 1746. 28 BmL. Inquisitiones VI/159. 160. cs. 1746. 29 BmL. Hiteleshelyi Levéltár Protocollum n r o. 3. A tanúkihallgatási jegyzőkönyv készült 1743. augusztus 17. 30 Uo. megyei Szántón lakó tanú vallomásában a következők állnak: „Hallotta a Fatens, mind más eöregektül, mind pedig Atyátul, aki 80 esztendős volt, mikor meg-holt, hogy Moháüs várossiak, mind a török birodalma alatt, mind attul meg vétele után, egy darabég a sajkán fegyverrel szolgálták, de a Magyarok, kik velentséseknek is hivattak, mivel a Szigetben laktak, kinek és mit fizettek nem tudgya . . ."

31 Szretykó Vujkovics kb. 55 éves Bácsmegyéhez tartozó dautovai (Dávod) görögkeleti lakos vallomásában a következők állnak: azt feleli a tanú, hogy Mohátson születvén világra, és ott nevelkedvén, jól tudgya, hogy sajkákon fegyverrel szolgáltak,. . ."

32 Zivan Majtser kb. 55 éves dautovai görög keleti lakos vallomásából: „Maga a tanú, mint gyermek Mohátson tíz esztendőkig lakván, tapasztalta és látta, hogy akót a városiak fegyverrel szolgáltak sajkákon; aztis hallotta az öregektül, hogy török idejébenis fegyver viselők lettek volna;"

33 Marcus Babits kb. 70 éves dályoki katolikus a következőket vallotta : „Vallja a Fatens, hogy a török elöt az Atyával Bosnyából Dályokra jővén, akor Mohátsiaknak Kapitány parantsoltt, és sajkán fegyverrel szolgáltak"^ Amint látjuk, a török támogatással Magyarországra telepedett rácok (szerbek), bosnyákok, a török szolgálatába álltak, a magyarok közt ez ritka volt. De nem is volt ajánlatos, mert a „törökös" magyarokat a lakosság gyűlölte, s a kóborló hajdúk kegyetlen bosszújának állandóan ki voltak téve. Ritkán, mégis előfordult ez. (Pl. a már említett idézetben szereplő Kőrös György apja.) Mi történt a török megszálláskor a baranyai nemességgel? Közismert az, hogy a nemesség elmenekült és a királyi Magyarországon telepedett le, vagy beállt végvári katonának. Mégsem lehet ezt egyértelműen állítani. A köznemesség egy jelentős része, az ún. kuriális nemesség birtokain maradt, s lassan a paraszti sorba süllyedt le. Egy-egy nagyobb hadjárat, pusztítás alkalmával ezek közül állandóan szakadtak le s telepedtek át a Balatontól északra, de még a török alóli felszabadulást is többen megérték Baranyában, ezek a jobbágysorban élő volt kuriális nemesek. Nem felejtették el azonban köznemesi múltjukat. Jellemző példaként nézzük meg a már idézett Gyirótfai jegyzőkönyvben Csiszár Tamás és Tóth Mátyás vallomását: 31 Uo. 32 Uo. 33 Uo. 34 Uo.