Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye lakossága a török alóli felszabadulás idején

108 BEZERÉDY GYÖZÖ Kozma Bencze volna, kiis Gyirotíai curialista nemes embernek az Attya mindenkor beszéltette lenyi.) Mely még a Török világ élőt íöl*ső országra szakadot íöll, és mindenkor Pátensnek édes attya midőn említet Gyirtoíai pusztán lévő rétyein a Pátensei kaszált légyen, beszéltette hogy meg emlékeznek a Fatens, hogy mellette való rét Kozma Benedek Gyirotíai nemes emberé volna, és azon Kozma Benedek rétjén bizonyos kút is lévén, mellyet ez élőt mindenkor Kozma Benedek kútnak hallotta nevezni, mellyet mostan Kutas rétnek hínah"

2i Matheus Totth kb. 80 éves helvét vallású nagyvátyi lakos vallomásából: „Tudgya bizonyosan a Faterts, mint hogy még az eleiis (Ősei is) Gyirotía nevű puszta mellett Nagy Vattyi Szomszéd íaluban lakvén, hogy a Deutrumban Speciíicalt Kozma Benedek ennek előtti cir. 50. Esztendővel onnét töllül ide Baranya vgyében lévő Nagy Vátty nevű íaluban attyaíiait látogatnyi le gyött volt, mellyet jó lehet a Fatens annak előtte nem ismert, de mindenkor hallotta, hogy Kozma Benedeknek Gyirotíai Pusztán curiaja volt légyen, és cuvialis nemes embernek Íenyi kinekis íöldei, réttyei nevezett Gyirotíai pusztán lévén, s mostatíságm egy bizonyos rétyén Kut vagyon, melyet az eöregek Kozma Kuttyánah neveznek, némelyek pedig Kutas rétnek; hallotta aztatis a latens, hogy emiétet Kozma Benedek, még midőn Zrínyi Miklós Eszéki hidat éli égette, àkortaïban Gyirotíai pusztán lévő lakosok éti szélettek, és úgy oda íöl származott gyakran emietet Kozma Benedek."

2

'

2

' Stephanis Tótth kb. 78 éves helvét vallású nagyvátyi lakos vallomásából : „Kozma Benedek, amikor rokonait jött Nagyvátyra meglátogatni, a tanú akkor látta." Kozma Benedek akkor ,,egy holnapig helségekben mulatott"

2

^ Georgius Szabó kb. 70 éves nagyvátyi lakos szerint Kozma Benedek a Balaton partjára szakadt. „mindenkor emiétett Kozma Benedeket, úgy íamiliáját igaz Gyirottíai curiális Nemes embernek hallotta lenni, és azon pusztárul való el szélledéseket hallotta bizonyosan, hogy Zrini Miklós pusztitassakor kintelenittettek oda íöl szaladni. . ."

24 E vallomásokból szemléletesen rajzolódik elénk a baranyai kis falvak szomorú sorsa. A be-betörő végvári katonaságot esetenként felszabaditóként üdvözölték, de csalódniok kellett bennük. Ök 21 BmL. Inquisitiones non. rég. 1739. 22 Uo. 23 Uo. 24 Uo. , sem voltak mások mint prédaéhes katonák. Zrínyi taktikája a „felperzselt föld" volt, s ez esetben, még ha az gyengítette is a török megszállók erejét, a legnagyobb mértékben mégis a magyarság pusztult tőle. A török, a martalóc, a császári zsoldos, a végvári hajdú, egymást múlta felül a kegyetlenkedésben. Aki tudta menekült előlük. Jellemző példa a mohácsi törökök kegyetlenkedése. Erről a magát körülbelül 80 évesnek valló Kőrös György mohácsi tanú vallott 1746-ban: „Ha Bácskai részről való embert meggh lóghatott a Török áztat Mohácsra behozatta és tömlöczben kalodába tetettvén, alája téli időben vizet öntöztetett, úgy sanyargatván. Sokan meg is haltak . . ."

25 A hosszúra nyúlt török megszállás a magyarokat válaszút elé állította,- szembeszálljanak-e a hódítókkal, vagy megkíséreljenek a helyzethez alkalmazkodni és együttműködni velük. Ismert dolog az, hogy a török ez utóbbira kísérletet is tett. Ez a balkáni népeknél sikerre is vezetett, hazánkban azonban nem. Ebben közrejátszott a soha meg nem szállt királyi Magyarország, vagy Erdély vonzása, mely ezer szállal kötötte magához a meghódított területeket. Ennek sok összetevője közül az egyik az volt, hogy a lakosság szeme előtt játszó példákból látta a szabad hajdúk bosszúját azokon, akik mohamedánokká lettek, vagy együttműködtek a törökkel. A végvári kapitányok „jóindulatát" különben is meg kellett váltani. Ezért keresték a távollévő keresztény birtokosokkal a kapcsolatot, tőlük, befolyásuktól várták a védelmet a rabló katonák, fosztogató szabad hajdúk ellen. Ezért aztán a magyar jobbágy kétfelé is adózott. Erre példa volt az 1661 évi sombereki jobbágylevél.

26 Még az új rác lakosság is fizeti az adót Veszprémbe, csakhogy elkerüljék a végvári katonák bosszúját. így volt ez Baranya más községeinél is. 25 BmL. Inquisitiones VT/159. 160. cs. 1746. 26 A sombereki jobbágyok levelükben erről a következőt írták. „Ezeknek utánna csak ez e mi írásunknak oka hogy rni Somberky Jobágyid im Nagyságodnak föl külgyük az állat oly bizonyos embertül az kire reá merünk bízni, úgy-mind Görcsöny Rab Miháltul, mert mi föl nem merünk magunk menni semmi módon az Török Uraktul, az adó penig hat forint, az mellett küldünk az halakat is. Mindezek penig el maradtak ollan módon, hogy az mely rácok elébb el indultak volt föl az adóval, az Török Urak föl nem eresztették őket vele, hanem kit el vettek tőlük kit penig vissza hoztak, ez miatt miis meg nem mertük az halakat szerezni, hanem könyörgünk Nagyságodnak, hogy Nagyságod ne haraguggyék azért mert hitünk szerint megadjuk azt is Nagyságodnak, ha penig Nagyságod pénzül kívánja küldjön Nagyságod az Mihál rabtul egy kis cédulát, mi az pénztis meg Külgyük Nagyságodnak." Somogy megyei Levéltár Jankovics—Bésán irattár sz. n.