Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye lakossága a török alóli felszabadulás idején

104 BEZERÉDY GYÖZÖ maradtak, életüket úgyszólván csak a szerencsének köszönhették.

4 Erről az időszakról, a súlyos megpróbáltatásokról, az életről korabeli iratok hiányában igen keveset ismerünk Baranyából, mégis ez a korszak hagyta ránk a legtöbb emléket a tanúkihallgatási jegyzőkönyvekben, a tanúk vallomásaival. Az INQUSITIONES iratfond mindössze 11 iratcsomót tartalmaz az 1715—1786. évből. Iratanyaga II. József uralkodása alatt keletkezett, azzal, hogy a bírói és közigazgatási ügyeket központi rendeletre kettéválasztották, s így a tanúvallomásokat tartalmazó iratok ezzel együvé kerültek. Az 1600-as évek második felére vonatkozó utalások az első részben, kb. az 1750-ig keletkezett iratokban találhatók. A tanúk egy része még szemtanúként nyilatkozik, másik részük már másodkézből közli az adatokat. Mivel a vizsgálatok legnagyobbrészt egyegy falu határának megállapításával foglalkoznak, a kihallgatott tanúk ezzel kapcsolatban nyilatkoznak. Utalnak az egyes helynevek eredetére, vagy a határokban a török időben lezajló fontosabb eseményekre. A tanúk legfontosabb érve ugyanis az volt, hogy falujuk határa már a török alatt is így volt, tehát változatlan, megváltozhatatlan. Mielőtt azonban a források részletesebb ismertetésére rátérnék, megemlítem azt, hogy ez az anyag a kutatók előtt sem ismeretlen. Hoíer Tamás, Dankó Imre és Andrásfatuy Bertalan már foglalkozott ennek egyes részkérdéseivel.

5 Az Inquisitionesben található adatok azonban az élet szélesebb területeire is utalnak, megmagyaráznak több olyan problémát is, melyek eddig, a korabeli iratok hiányában fehér foltoknak számítottak. Melyek azok a problémák, melyeknek megoldásában jelentős segítséget tud nyújtani ez az igen értékes forrásanyag? Baranya XVI—

XVII. századi történetében sarkalatos kérdésnek számít az, hogy a magyarság hogyan fogadta a török hódítókat, és hogyan fogadta a be-betörő végvári katonákat, szabad hajdúkat, tartotta-e kapcsolatát a királyi Magyarországgal, az odamenekült nemesi birtokosokkal, volt földesuraival? Mikor jelentek meg a nagyobb délszláv csoportok, mi okozta azt az óriási vándormozgal4 Az első összeírások igen pontatlanok. A rácdúlás utáni években készült összeírás célja a pusztulás felmérése volt. Döbbenetesek az adatok. Az 1700 utáni hadműveletek hozzávetőlegesen a lakosság 50 százalékát, az állatállomány 80 százalékát, a lakóházak 90 százalékát pusztították el. BmL. conscriptió Domestica 1711. 5 Hoíer Tamás : Vadfogó vermek a töröknek hódolt Baranyában. Etnographia 1957. 346—349. p. Dankó Imre-. A dél-dunántúli—baranyai hajdúság. Művelődési Tájékoztató 1959. dec. 97—103. p. Dankó Imre: Délvidék és a Hajdúság. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1966. 178—189. p. Andrásíalvi Bertalan: Délkelet-Dunántúl népeinek sorsa a Rákóczi-szabadságharc idején. Előadás az 1974. évi pécsi Rákóczi emlékülésen. mat, melynek során csaknem az egész lakosság átcserélődött? Hogyan zajlott le a felszabadító háború, mi okozta a magyarok pusztulását? A hézagos adatok hiányában nehéz ezeket a kérdéseket megnyugtató módon tisztázni, de a fentebb említett tanúvallomásokban is felmerülnek ezek a problémák, nem egy esetben új megvilágításba hozva a kérdéseket. Hogyan alakult a magyar nép és a hódító törökök kapcsolata Baranyában a XVII. század második felére? Hoíer Tamás a jegyzőkönyvek egy részét vizsgálat alá vette és a következő konklúziót vonta le: ,,A hajdúkra emlékeztető jobbágy-vallomásokban leginkább az a szembetűnő — hogy életük mennyire egy volt a hadak járása, a török urak keze alatt sínylődő parasztsággal."

6 A Hofer által ismertetett adatok valóban ezt tükrözik. Valójában azonban nem ilyen egyszerű a helyzet! írásában nem közli ugyanis az állításának ellentmondó adatokat. Nézzünk erre egy példát: Közli Bradó Mihály vallomását, melyben a tanú elmondja, hogy Kórós határában harcban elesett hajdúk díjáért 150 Ft-ot fizettetett a faluval a török földesúr. A vallomásból az is kiderül, hogy ez Bradó Mihály, az egyik ott harcoló hajdú fia volt. A többi tanú (Géczi György, Török György) azonban azt állítják, hogy a fenti díjat a légrádi hajdúk felé kellett megfizetni. Mi hát az igazság ebben? Nyilván egyik tanú sem állított valótlant. A halott hajdúk díját mindkét helyre meg kellett fizetni a kórósiaknak, ami a falu elpusztulásához vezetett — a lakók inkább elmenekültek. Nézzük meg részletesebben e tanúk vallomását: Georgius Getszi kb. 54 éves helvét vallású kisszentmártoni lakos vallomása szerint: „. . . hallotta légyen Szent Már tony i Bradó Istóktul. Mis Török üdőben nevezetes és híres hajdú volt, és Jónás, nevű ide való Kórósi réghi öregh Lakostul. Történt volna Török üdőben bizonyos hajdúknak megh öletése a Deutrumban emiétett Kígyós nevű erdőben, mely iránt eöszve jüvén Poprádi Beúsenczej, Vaiszlói és Kórósi akkorbéli Lakosok: Minthogy pediglen ezen hajdúknak meg öletésiért megh írt Helységbeli Lakosoktul nagyszámú pénzt Díjként, úgymint 150 íorinétott a többi hajdúk Kívántak volna, ezen Díjnak megh tűzetését Páprádi. Bessenczei és Vaiszlói akkorbéli Lakosok, Kórósi akkorbéli Lakosokra vetették, a mint néktek meghis kölletett emiétett 150 í íüzetnyi, melly Térhess Bítságh miát Kórós jobbára ellis pusztult, melly megh öletett hajdúk, hogy Nagy hegy nevű, és Deutrumban nevezett Erdőben temetettek éli." G Holer Tamás : Vadfogó vermek a töröknek hódolt Baranyában i. m.