Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21 (1975-76) (Pécs, 1977)

Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye lakossága a török alóli felszabadulás idején

BARANYA MEGYE LAKOSSÁGA A TÖRÖK ALÓLI FELSZABADULÁS IDEJÉN BEZERÉDY GYŐZŐ Az a szörnyű megpróbáltatás, melyen a baranyai magyarság a török uralom utolsó szakaszában, a szövetséges keresztény csapatok felszabadító hadműveletei, illetve a 15 évvel később zajló kuruc és rác dúlások során átélt, csak eredményeiben ismert. Az eredmény pedig nem volt más, mint a magyarság nagy részének elpusztulása, az egységes magyar etnikum széttöredezése és a magyar, délszláv, majd német nemzetiségű megye kialakulása. A soknemzetiségű Baranya kialakulása már teljesen szétzilált, elpusztított megye újjáépítésének egyik eredménye volt. Megmaradt iratok hiányában

1 a megye török alóli felszabadulásának sorsdöntő korszaka számunkra úgyszólván teljesen ismeretlen,

2 és mindössze az országos jelentőségű, éppen ezért már feldolgozott eseményeket ismerjük. 1 Baranya vármegye hivatalos tevékenységének első írott és megmaradt emlékei .közé tartoznak a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek, melyek első bejegyzése 1698. június 3-ával datáltak. Iratok az 1700-as évektől találhatók meg igen hiányosan a Baranya megyei Levéltárban. 2 Mindez azt jelenti, hogy megyénk történetének éppen egyik legsorsdöntőbb szakasza levéltári iratokból alig tanulmányozható. Az ezt megelőző 143 éves török megszállás története szinte teljesen az ismeretlenség ködös távolába vész el. Baranya véglegesen 1687-ben, a nagyharsányi csata után szabadult fel a török uralom alól. Ezzel azonban még nem értek véget a válságos idők. A hosszú harcok eredményeképp a lakosság megtizedelődött, és akik túlélték a harcokat, a mocsaras, szigetes helyeken, erdők mélyén, elvadulva tengették nyomorúságos életüket. A katasztrófát tetézte a császári, zsoldos katonaság kegyetlenkedése, az 1700. évi pestisjárvány, majd a kuruc háborúk idején a kurucok és rácok dúlása. Ezekből a háborús, tragikus időkből jóformán alig maradt fenn írásos emlék, így a megyében élő nép életét, megpróbáltatásait, harcait igen hézagosan ismerjük. Még nehezebb a helyzet a XVI. és XVII. század megismerésénél. A török megszállás kezdetétől egyre fogynak a források. A legújabban megjelent a XVI. századi dicális összeírások adatai fokozatosan elbizonytalanodnak és egyre fiktívebbé kezdenek válni. A XVII. századi defterek még feltáratlanok, közlésre várnak. Bizonytalan, ellenőrizhetetlen adatokat közölnek a különböző utazók feljegyzéseikben. Például: Ottendorff túl szegények, Cselebi túl gazdagnak írja le a látott területeket, településeket. Figyelmük egyébként se terjed ki, a nép életére, kultúrájára, munkájára, stb. A korabeli, igen szegényes források egy-két fontos tényezőre mutatnak rá. A defterek alapján megállapítható az, hogy a XVI. század közepén óriási Baranya Zrínyi Miklós 1664 évi hadjárata során ismét bekapcsolódott a török, illetve Ausztria és Magyarország állandóan hullámzó hadjárataiba. Ezzel tetőzött be az itt élő magyarok pusztulása, szétszóródása. A török birodalom hanyatlása következtében a meghódított területek feletti belső ellenőrzés jelentősen meglazult, ami ugyan kedvezett az itt élőknek, de jelentette ez egyúttal a távol élő földesuraknak, illetve a végvárak katonaságának a behatolását, ami újabb szenvedéseket árasztott a lakosságra. A kor támadó hadseregeinek taktikáját ismerve nem is feltételezhetjük Zrínyi katonáitól azt, hogy megkímélték az ellenség területén tartózkodókat, főleg akkor, amikor kizárólag abból a célból folytatták támadó hadműveleteiket, hogy az ellenség ellátását, biztonságát zavarják, megsemmisítsék. Márpedig Zrínyi hadjáratának ez volt a célja, s katonái éppen ezért kevés kíméletet tanúsítottak a lakosság iránt. A területen kóborló végvári hajdúk feladata nem csak a török állandó zavarása, hanem maguk ellátása, sőt a végvár ellátása is volt. Főleg így volt ez akkor, amikor, a végvár kapitánya földesura volt egyszemélyben a területnek. Ilyenkor a földesúri adót is behajtották, s ha a jobbágy nem fizetett, felgyújtották és kirabolták a településeket. Ugyanakkor az adót kivetették azokra a lakosokra is, akik már a török alatt telepedtek oda. Ezek főleg délszlávok voltak, akik a bosszú elkerülése érdekében nem tehettek mást, fizettek.

3 A török alóli felszabadító harcok következtében a lakosság egy része elpusztult, az életben maradottak elbujdostak, vermekben, mocsarakban húzták meg magukat. A pusztulás, éhínség következtében fellépő pestisjárvány (1700-ban) tovább tizedelte az élőket. A Rákóczi szabadságharc kuruc és rác dúlása tetőzte be ezt a tragédiát. Akik életben arányú lakosságcsere zajlott le a megye csaknem minden településén, majd a nagyobb hadjáratok alapjában rázták meg a településeket. A XVII. század fordulóján, a 15 éves háború tizedelt Baranyában is. A pusztulás oly nagy méretű, hogy a török alóli felszabadulásig a népesség gyarapodásáról alig beszélhetünk. 3 A sombereki jobbágyok földesura Jaggasics Péter veszprémi kapitány volt. Az adót nemcsak a magyarok, de a rácok is fizették neki. Somogy megyei Levéltár: Jankovícs—Bésán irattár sz. n. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1975-76) 20-21, p. 103-112. Pécs (Hungária), 1977.