Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Gádor István művei a Janus Pannonius Múzeumban. Gyűjteményismertetés

GÁDOR ISTVÁN MÜVEI 291 azok tömegarányaiban az általuk bezárt, átfogott tér, a negatív formák arányaira is ügyelt, a modern szobrászatban való jártasságára s ott szerzett tapasztalatainak felhasználására utal. Ez a gondolkodásmód érvényesült a húszas évek elején készült tálak díszítésében is. A múzeumi gyűjteménybe került, kisméretű (10 cm 0) tálkák sorozata nemcsak a különböző máztechnikák izgalmas kísérleteiről és kiváló eredményeiről tanúskodik, hanem a díszítés sajátos törekvéseiről is. Gádor egyfelől azt kívánta bizonyítani, hogy maga a kerámia máz egyidejűleg az edény dísze is. A repedezett, rücskös, színekben gazdag, rusztikus máz és anyagának természetes zsugorodása, az égetés következtében alakuló sajátos felülete már önmagában is esztétikai igényű (14. sz. kép). Máskor ősi jelképeket újított meg, az archaikus kerámia kimeríthetetlen forrásához nyúlt vissza. Ezeken a tálain a mészbetétes kerámia vonalas ábráit, a farkasfog, a kereszt, a spirális-vonal motívumait látjuk (15. sz. kép). Ahol a díszítés szakít a mesterség hagyományaival, ott e kis tálkákon is a korszak képzőművészetének legfrissebb kérdései merülnek fel: a cézannei látás, a tér és viszonylatainak új szemlélete, a művészi kifejezés forradalmi jelentőségű változásai (16. kép). A magyarországi szecesszió nemzeti stílustörekvései a hazai kerámia művészetben sokáig éltek és a harmincas években találkoztak azokkal a mozgalmakkal, amelyek a népzenekutatás, a falujáró hagyománygyűjtés területén munkálkodtak. Gádor István is a magyar népi kerámia formáiban és díszítő motívumaiban kereste a megújulást, „írókázó" technikával rajzolta tele vázáit és tányérjait, virágok, madarak, geometrikus ábrák egyszerű, tiszta képletével, úgy, ahogy azt a népi mesterek tették évszázadok óta. (17—20. képek.) Gádornak erre a korszakára és népies törekvéseire jellemzőek azok a kerámiaképek, amelyek a népmese hangulatát idézik és játékos, dekoratív ábrázolással szólnak a népéletről. A pingáló népművészek naiv stílusához kapcsolódva eredeti népi hagyományokat őriztek meg, magas művészi szinten. (21—23. képek.) Hasonlóképpen a népi mesterek naiv megformálását idézi Gádor „parasztember" sorozata, amelynek a múzeumi gyűjteményben lévő figurái egyúttal jellemző karaktereket idéző alkotások. Hivatkozhatnánk velük kapcsolatban a bábjáték kifejező és jellemző figuráira, amelyekben alkotójuk mindig az emberi sors nagy kérdéseit kívánta felvetni, s amelyek segítségével ezeket a kérdéseket meg is válaszolta. Gádor István mázas kerámiafiguráinak mozdulatai, e mozdulatok, a tevékenység és az arcok kifejezései a magyar parasztság akkori nagy kérdéseit és problémáit hordozzák. (24—28. képek.) Gádornak ez a sorozata éles kontraszt A Múzeum részére választott művek Gádor István budapesti műtermében. 1972 volt a hazai gyári porcelán fényes mázú aktjaival és rózsáival szemben. A harmincas-negyvenes évek munkásságában a népi hagyományok ápolása mellett a kerámiaművészet számos más kimagasló példáját is őrzi Gádor István életműve. A tálak egy sorozatán ismét a szobrász látása érvényesült: a rusztikusán kidomborodó máz a plasztikus mintázásra adott lehetőséget, a kerek forma az ábrázolásnak zárt határt szabott és az éremművészethez hasonló kör-komponálásra késztetett. Ezeken a tálakon a rajz, a vonal a plasztikus máz anyagával azonosult és relief lett. (29—32. képek.) Másutt a tálra festett klasszikus szépségű madár kerek kompozíciója a görög vázafestészetre emlékeztet. (33. kép.) Gádor kifogyhatatlan gazdagságban, változatosságban formázta, festette ezeket a tálakat, úgy tűnik, ábrázolásainak megoldásában nem voltak nehézségei, a művészi kivitelezésben nem fogadott el technikai akadályokat. Ahány tál, váza, csaknem annyi új kísérlet, újfajta máz, amelynek anyagából természetesen következik a rajz, az ábrázolás, a plasztika. 1950 után néhány évre megtorpantak az újat kereső kísérletek. Gádor egy sorozat vázájára városképeket festett. Számunkra különösen érdekes, hogy e rajzok nagyobb része városunkkal, Péccsel foglalkozik. A meredek utcák, egymáshoz