Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Gádor István művei a Janus Pannonius Múzeumban. Gyűjteményismertetés

292 HÁRS ÉVA tapadó öreg házak sora végigkúszik a vázák felületén, azokat egészen befedi, mint egy teljes panoráma-kép. (34—36. képek.) Vázáinak egy másik csoportja madaras rajzokkal készült. Egyszerű bokály formákat választott, vagy keskeny nyakú, öblös testű vázákat formált, nagyobb méretekben, amelyek lehetővé tették a gazdag díszítést. Ismét előkerült az „íróka", engobos alapon fehér, plasztikus rajzot, többnyire madarakat alakított vele a művész. (37. kép.) Másutt vörösbarna ecsetrajzból került a váza felületére a hajladozó ágak, finomvonalú levelek között pihenő sasmadár. (38. kép.) Az ábrázolás folyamata ilyenkor mindig a teljes felületet betölti, a váza, mint kerek plasztika, a minden-oldalról szemlélhető művészi ábrázolás tolmácsolója. Ezekben az években művészeink közül néhányan az újat kereső kísérletek helyett régi emlékeikhez fordultak. Gádor István egy halas kompozíciót alkotott, amely szín- és formaképzésében a húszas évek stílusához, a Wiener Werkstätte kerámia-munkáihoz vezette viszsza a művészt. (39. kép.) Az emlékezés nem volt maradandó. Gádor kísérletező kedve hamar túllépett rajta. A kompozíció szerkezeti felépítéséből kiindulva, az előbbinél sokkal racionálisabb kerámiaplasztikát alkotott. Hal, hullámokkal című művén (40. kép) már nyoma sincs a díszes, naturális formaalakításnak, itt a zárt, szerkesztett, fegyelmezett vonalak uralkodnak. Ez a gondolat ismét további egyszerűsítésre késztette. Kertplasztika — elemekből с művénél (41. kép) talán az előző kompozíció „hullám"-jának plasztikus megformálása adta a gondolatot a művésznek, hogy hasonló, egyszerű szalag végtelenné összeragasztott eleméből további „építkezéssel" térplasztikát alakítson, amely a környezet, a modern kert, a játszótér dísze, odaillő tartozéka lehet. Gádor István későbbi, az 1970-es évek elején sorozatban készülő elem-térA művész a Zsolnay gyárban, 1974-ben készült térplasztikáival. plasztikáinak ez a mű talán első kísérlete lehetett. 1954—1960 között Gádor István szemléletében ismét a szobrász plasztikai látása vált hangsúlyossá. Simavonalú, gömbölyített felületű „szobrokat" mintázott, amelyek emberi alakra, fejre, madárformára utaltak. Szigorú, zárt formák, amelyeknek körvonala élesen rajzolódik a térbe, s amelyek tömege súlyos, monumentális hatású (42—44. képek). Máskor viszont éppen a karcsú, hajlékony formák jellemzik alkotásait (45—46. képek). A kerámia „használati" célszerűségére a művész itt természetesen nem törekedett, célja a környezet szépítése, a formák harmóniájával sugallt gyönyörködtetés. Sokszor azonban ezt a két célt összekapcsolta. Több vázát formázott olyképpen, hogy a vázatest egy nőalak torzója, de alkalmas arra, hogy virágot tartsunk benne. így a virágcsokor kiegészíti, mintegy befejezi a művészi alkotást. (47. kép.) Az ötvenes évek végén ez a perszonifikáció különösen erőteljesen jelentkezett Gádor István alkotásain. Ahol a váza, vagy szobormű alakja nem utalt emberre, erősen elvonatkoztatott értelmű figurák rajza jelezte a művész közösségi szándékát, emberi kapcsolatait. (48—53. képek.) Gádor kiváló technikai tudását és mindig megújuló, friss alkotó szellemét bizonyítja a hatvanas években készült tálak végtelen sora és számtalan változata. A mázkísérletek, technikai újítások a tálak egyszerű alapformáin könnyebben végezhetők, a keramikus mesterség sajátosságai — az alapanyag, a máz, a rátett díszítés vagy rárajzolt ábra összefüggései tisztábban mérhetők. Gádor élt ezzel a lehetőséggel. Miután dísztárgyat készített, mindenekelőtt a formát egyszerűsítette. A szabályos, kerek tálforma nála szabálytalanná vált, a perem különvalósága megszűnt, a belső díszítés szerint hangsúlyozható, vagy elhanyagolható lett. A kerek forma elnyújtása, torzítása hasonlóképpen az ábrázolás célját szolgálhatta (54 —55. képek). Gádor máztechnikai bravúrjainak legszebb és legérdekesebb példáit őrzik e tálak, amelyeknél különböző fémek, üvegek megolvasztásával, ezeknek az anyagoknak a hagyományos mázakkal és festésmódokkal történő együttes alkalmazásával a felületek csodálatos gazdagságát és változatosságát érte el. (56—59. képek.) A tálakkal egyidőben Gádor a kerámia képek, ill. falburkoló kerámiák számos változatát készítette el és sajátos, egyéni szemléletét alakította ki. A többnyire 20x40 cm-es méretű lapokon ábrázolásait szabadabban alakíthatta, mint a kerek tálakon.

2 A szögletes forma ugyanakkor a geometrikus szerkesztettségre, architektúra ábrázolására, s egyfajta rajzi „építkezésre" késztette. A múzeumi gyűjteménybe került sorozat ábrázolásai a figurális rajzok mellett főként ezt az épí-