Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Hárs, Éva: Gádor István művei a Janus Pannonius Múzeumban. Gyűjteményismertetés

GÁDOR ISTVÁN MÜVEI A JANUS PANNONIUS MÚZEUMBAN (Gyűjteményismertetés) HÁRS ÉVA Gádor István Kossuth-díjas keramikus művész 1972-ben megőrzött életművének legkiválóbb, legféltettebb alkotásait a Janus Pannonius Mú­zeumra bízta. 380 mű került a múzeum leltárá­ba, a művészi életút jelentős állomásait képvise­lő szobrok, porcelánfigurák, vázák, tálak, faliké­pek, térplasztikák. A művek kiállítására egyelőre a siklósi vár mú­zeumi szárnyában volt lehetőség. Gádor István művei fogadják itt a modern kerámia kiállítás­ra érkezőt, a műveiből berendezett terem indí­tója, alkotásainak sora pedig példája a kortárs kerámiaművészet bemutatott hazai anyagának. A Múzeum alig néhány év óta — mindössze 1967-től kezdődően — a mai magyar kerámiamű­vészet gyűjteményi központja, s rendszeres be­mutatásának szervezője. Pécsett nyílik meg min­den második esztendőben az Országos Kerámia Biennale, amely e művészi szakma fejlődésének értékmérője. A siklósi várhoz tartozó, öreg ko­lostor épületében évről-évre symposionra gyűl­nek össze a keramikusok, hogy néhány hétig együtt munkálkodva, tapasztalatokban, szakmai barátságban gazdagodjanak. Az alkotótelep szel­lemi atyja az utóbbi években, ottani munkálko­dása révén Gádor István lett. A meghívottak kö­zött nemcsak hazai, hanem külföldi művészek is vannak. Elkészült alkotásaik java a Múzeum gyűjteményébe, illetve a siklósi várban rende­zett állandó kerámia kiállításra kerül. A modern kerámia gyűjtése azonban nem lett volna indokolt éppen Pécsett, ha nem városunk­ban működne a hazai díszmű-kerámia legjelen­tősebb hagyományait őrző Zsolnay kerámia gyár. A Zsolnay gyűjtemény mintegy tízezer darabja 1951 óta a Múzeum kezelésében van, s azt folya­matosan gyarapítja a gyár új termékeinek leg­java művészi alkotásaival. A Zsolnay gyűjte­ménnyel együtt a múzeumba került az a kerámia mintakollekció, amelyet Zsolnay Vilmos váloga­tott s gyűjtött össze a forma és technika tanul­mányozására és a gyártásban való hasznosításra. Ez a gyűjtemény az európai kerámia különleges darabjait tartalmazza. Ugyancsak a Zsolnay gyűjteménnyel együtt került a múzeumba a Zsolnay Miklós gyűjtéséből származó jelentős perzsa csempe anyag. így a már korábban meg­lévő gyűjtemények és az utóbbi évek szerzési le­hetőségei következtében a múzeumban lévő ke­rámiák széles kiterjedésű szakmai prof il j г ala­kult ki. Ezek között napjainkban a legerőtélí ;­sebb fejlődés előtt a hazai kortárs kerámia á, L Nem véletlen tehát, hogy Gádor István é °t­műve későbbi sorsáról gondoskodva — a Ja л '­Pannonius Múzeumhoz fordult. S nem véletlen, hogy a múzeum örömmel fogadta gondjaiba élet­művét. Gádor István a modern magyar kerámiamű­vészet első képviselője. Ahhoz a generációhoz tartozott, amelynek tagjaként — 1912 után, az Iparművészeti Iskola kerámia szakosztályának megalakulásával — többek között Jákó Géza, Ligeti Miklós, Pásztor János, Fej érvári Erzsi, Ga­ra Arnold kerámiával kezdett foglalkozni. A gazdasági körülmények e művészeket a munka abbahagyására késztették, s csak Gádor István maradt következetes a választott műfajhoz. Ké­sőbb, 1927 után újabb két művész jelentkezett: Gorka Géza és Kovács Margit. Az önálló műfaj kialakítása már mindhármuk érdeme. Ami azon­ban Gádor István munkásságának jelentőségét kettejük mellett mégis kiemeli, az nem csupán a műfaj önállósulásában rejlik. Gádor pályája kez­detén ráérzett a kerámia mesterség önálló plasz­tikai lehetőségére. El akart és el tudott szakadni a dísztárgy funkciójától és kerámia plasztikái­ban már a húszas évek elején azokat a vívmá­nyokat érvényesítette, amelyek akkor a korszak haladó szobrászati kísérletei voltak. Mindez ta­lán magától értetődik, ha figyelembe vesszük, hogy Gádor István művészi pályafutását szob­rászként kezdte. Első plasztikái még a 19. szd.-i romantikus hagyományokból táplálkoztak (1. 2. kép). Ujat kereső, friss szemlélete azonban ha­mar túljutott a visszatekintő tanulságokon és a kortárs művészet eredményeire figyelt. 1910-ben, Bécsben találkozott a Wiener Werkstätte 1 ipar­művészeti törekvéseivel, s megismerkedett a sze­cesszióval. Ez a nyugtalan formavilágú, dekoratív stílus ekkor már Európa-szerte virágzott s ked­veltté vált hazai művészetünkben is. A Zsolnay kerámiagyár tervezőinek egy csoportja évek óta 19 J. P. Múzeum évkönyve 1974

Next

/
Thumbnails
Contents