Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Művészettörténet - Aknai, Tamás: A képző- és építőművészeti szintézis néhány tudománytörténeti problémája

KÉPZŐ- ÉS ÉPÍTÖMŰVÉSZETI SZINTÉZIS 279 lik az ember előtt, hogy érzéki adatait, melyeket empirikus gyakorlata során tárgyakról és jelen­ségekről szerzett, a tárgyiság és a szemlélet elő­terében elhelyezze. 1 "' Badt fenomenológiai rend­szerében, akárcsak Gombrichnál, a tér nem tár­gya közvetlenül a művészi ábrázolásnak. Bizo­nyításaikat a múlt művészetének nagy teljesít­ményeivel alapozzák meg, s bár fenntartják véle­ményüket, hogy a térrel kapcsolatos elképzelé­sek a művészi megvalósítások sokféleségét érin­tik, annak megállapításáig nem jutnak el, hogy az „új művészet", az avantgárdé első korszaká­ban létrehozott analitikus vizuális nyelv par exellence közege lett a közvetlenül szemlélet, és ilyenformán jellemzően spekulatív „tériség" kép­zőművészeti jellemzése. (És ez alól még olyan jel­lemzően mai teljesítmények sem kivételek, mint a „happening" műfaja. Példaként említjük egy német művész „In Ulm. um Ulm, und um Ulm herum" című cselekményét — 1964. november 7­én —, melynek vezérfonala egy tautológiára visz­szavezethető formula: „A művészet, mint tér, a tér, mint környezet, a környezet, mint esemény, az esemény, mint művészet... a művészet eset, és mint ilyen, önnön testén át értesül mindezek­ről.") 16 Badt számára a tér egyes művekben való megjelenésének interpretációjához a német szak­nyelv finomságaiból olyan terjedelmű megkülön­böztetés-repertoire áll rendelkezésre, hogy kény­telen kimondani a kérdést: „A tér olyan végtelen lenne a művészetben, hogy mindezeket az össze­függéstelen tulajdonságokat és lehetőségeket tar­talmazná?" 17 De nemcsak a művekben interpre­tálható térfogalmakkal foglalkozik, hanem a tér­ből kialakított formák sokféleségével, illetve nyelvi sokféleségével. 18 Nem kerüli el figyelmét a térábrázolás eszkö­zeivel kapcsolatos kifejezések sokasága sem. 19 És mert vizsgálatai konzekvens fenomenológiai rendszert írnak le (melynek kettős karaktere a műtárgyban kifejezett érzékelési területek logi­kai képéből és valamely kiemelt természetfilozó­fiai koncepciójával meghatározott, művészettör­téneti módszerekkel interpretált térből áll össze), bevonja a térfogalmaknak azokat a variánsait, melyek más kísérletek adekvát követítéséből egyéb, más fogalmakkal kombinálva használato­sak 20 (tárgyakkal, tárgyak mozgásával, meghatá­rozott formák tereként, de nem ejti ki figyelmé­ből a legújabban képzett tények logikai képét sem). 21 A nyelvi interpretáció ilyen csoportosítása kissé összemossa a különbségeket a fizikai-filo­zófiai és a művészi térfogalom között, amit indo­kolt történeti korlátozásokkal lehet csak fenntar­tani, többek között azért, mert a természettudo­mányok évszázadok, a művészettörténet csak öt­ven év óta foglalkozik e fontos ismeretelméleti tény elemzésével. A filozófiai orientáció állás­pontja nagyjából három csomópont köré rendez­hető. Az első azoknak a megállapításoknak a rendszere, melyekben a testi tárgyak abszolút helyüket megkapják, függetlenül a tér, a „quasi"­tér izotrop, kontinuus;, végtelen egész jellegétől. A második csomópont úgy foglalható össze, hogy a tér egy hierarchikusan felépült kozmikus nagy­ságrend centrummal és perifériákkal, ezért nem végtelen mennyiség. A harmadik egy önmagára vonatkoztatott és magáért értelmezett tér létezé­sét negligálja azzal, hogy a tér csak egy intézmé­nyesített és empirikusan megadható helyzet le­het. 22 A kor szellemének leghitelesebb megnyil­vánulásait a korban kell keresni, s ha ez a kor a dezintegrációval olyan szoros komplementaritás­ba rendezi az integráció tényét, akkor ezek a mű­vészi tudatban is jellemző módon kell, hogy tük­röződjenek, 23 és valószínű, hogy a Badt-féle me­talingvisztikai közelítés vagy Jantzen 24 , Tietze 2 ^, Goldschmidt 26 művei sem csak esetleges keretül szolgálnak más és más érdeklődési periféria ön­kifejezéséhez, hanem ezekkel együtt alkotnak egy korban és földrajzi területenként más és más intenzitással érvényesülő önfenntartó rendszert, organizmust. A lényegi folyamatok szellem mé­lyén lejátszódó átmeneteiből érzékelhetjük, hogy még a téri princípiumok alapján felállított műfaji kategóriák is mennyire másként teszik lehetővé létezésünk alapközegének megjelenítését. Az épí­tész a tér megformálása (Gestaltung), a szobrászt a forma viselkedése (Verhalten), a festőt a tér ki­bontakoztatása (Entfaltung) érdekli. 27 Az „egység" és az „új figuratív rend" Ma már a történelemben visszafelé is igazol­ható tendencia a huszadik század elején több for­rásból táplálkozó új figuratív rend" létrejötte, s mert ez az új rend olyan egyszerre jött létre; a kezdés időszakában az új törekvésekre a hasonló­ság volt a jellemző, s mert bizonyos stílus kiala­kulásához szükséges mennyiséget is konstituált, képes volt kialakítani azt a konvencionalizált jel­rendszert, mely sokféleségében is megragadóan tölti meg tartalommal a XX. századi művészet fogalmát. Az „új figuratív rend" a tér felfogásá­nak metafizikusán kimerevített karakterével szembeszáll. A térbeli létezés egyes aspektusai­nak más és más érvényesülési vagy funkcionális területe más és más aktivitást meghatározva for­málja meg ezt a „figurális rendet". Tér és tömeg, szellem és tárgy A szellemi és fizikai tevékenységszférák ebben a sokpoláros térben hoznak létre konformista és progresszív műveket, és mindez egy környezet-

Next

/
Thumbnails
Contents