Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Helytörténet - Horváth, Csilla: Mozaikok a pécsi kisipar történetéből az 1930-as években

154 В. HORVÁTH CSILLA kola, tornatér, nyilvános könyvtár. A következő megkezdett munkák befejezését: egyetemi tanári lakások, csatornázás, városi, üzemi bérházak, Stefánia csecsemőotthon. A ruházati iparnak psdig létfontosságú az állami munkaalkalmakból (katonaság, rendőrség, csendőrség, pénzügyőrség, vasutasok, postai alkalmazottak, gyermekmenhelyi ápoltak egyenruhája) való részesedése. Határozati javaslatot hoznak arról, hogy a fényűzési és a forgalmi adót töröljék el a kisiparban.^ A második gyűlés 1930 novemberében zajlott le. Az előzőkben vázolt javaslatok közül egyik sem valósult meg. Ezért most még részletesebben és konkrétabban szögezik le, hogy milyen intézkedésekre van szüksége a kisiparosságnak ahhoz, hogy elkerülje a teljes tönkremenést. Ismét határozatokat hoznak a munkanélküliség megszüntetésére. 1. Az állami és törvényhatóságok a rendelkezésre álló munkaalkalmakat késedelem nélkül adják meg. 2. A munkaalkalmak szétosztásánál a szakmai érdekeltségek tagjait, a kis- és középiparosokat részesítsék előnyben. 3. A munkaalkalmak kiadásakor csak a reális árajánlatokat vegyék figyelembe. 1. kép: Hódossy István órásmester üzlete a Kossuth Lajos utcában 4. Az elvégzett munkát a számlák benyújtásától számított 8 napon belül ki kell fizetni. A közterhekkel kapcsolatos elképzeléseik a következők voltak: 1. Rögzítsék az egyenes adókat. A kisiparos valóban az alkalmazott segédek arányában adózzon. 2. A forgalmi adót a kis- és középiparban teljesen szüntessék meg. 3. A kis- és középipari termékeket a fényűzési adó alól teljesen mentesítsék. 4. A gazdasági helyzet javulásáig, ideiglenesen szüneteltessék a társadalombiztosítás öregségi és rokkantsági ágazatát. Kérik ezenkívül a kisipari hitelek összegének növelését és visszafizetési határidejének 10 évre történő felemelését, valamint az ingatlannal és kezessel nem bíró, de anyagilag megbízható iparosokra való kiterjesztését.

13 Ha 1934-ben megnézzük az Iparosok Lapját, azt tapasztaljuk, hogy ugyanazokkal a problémákkal küzdenek a kisiparosok, mint a fent említettek. „A kisiparosság jelentékeny része máris proletársorban él. A kisiparosság rendszeres megsegítése — nem alamizsna fillérekkel, hanem az osztály jelentőségének megfelelő pénzügyi és egyéb kedvezményekkel a közszállításokban való igazságos, méltányos részeltetéssel, a közterhek enyhítésével, munkaalkalmakhoz és munkaeszközökhöz való módszeres hozzásegítéssel — nem jelent sérelmet a takarékosság elvén."

14 1934-ben egy megvalósul a kívánságok közül. Üjjáalakul ugyanis a Pécsi Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet. ,,S korlátlanul a bankszerű fedezettel bíró hitelkeresők segítségére áll."

15 Azaz csak a viszonylag stabil anyagiakkal rendelkező iparosok kaphatnak hitelt a szövetkezettől. Ez a hitelkorlátozás az amúgyis tengődő szegényebb kisiparosoknak nem jelentett segítséget, sőt meggyorsította végleges tönkremenésüket. Az új közszállítási szabályzat, amelyet 1935-ben-. hoznak nyilvánosságra, megszorította az „ínségmunka" kereteit. Ennek alapján kézművesipar körébe tartozókat (önálló kisiparosokat, segédeket) nem lehet alkalmazni ínségmunkára. Azonban azt nem tartják be, így lassan az önálló iparosok lesznek az ínségmunkások. Megoldásként az Iparosok Lapja ismét a rendkívüli munkaalkalmak (építkezések, tatarozások, ruházati és lábbeli konfekciós munkák) megteremtését sürgeti.

16 Érdekes, de megvalósíthatatlan javaslata van Rózsa Sándor pécsi kárpitosnak, a munkanélküliség és a kontárkodás felszámolására, bizonyítva ezzel azt, hogy mennyire érzékenyen érintett minden iparost ez a probléma. A kontárok munkája ártalmas a köz szempontjából. Adót nem fizetnek, az elvégzett munkájuk minősége is silá-