Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Helytörténet - Horváth, Csilla: Mozaikok a pécsi kisipar történetéből az 1930-as években

A PÉCSI KISIPAR AZ 1930-AS ÉVEKBEN 153 1903 1930 1934 1937 1942 XIII. Sokszorosító ipar Könyvnyomtatók Sokszorosító Fényképészek Könyvkötők Dobozkészítő összesen : 5 — — 5 — 8 14 12 20 22 8 12 — 12 12 — 12 2 — 21 27 14 39 37 XIV. Divatárukészítő, tisztítóipar Fűzőkészítők Azsúrozók, hímzők Esernyőkészítők Fésűsök Vegytisztítók Fehérneműtisztító Kelmefestők Kékfestő Szappanosok — 5 5 7 17 — 19+4 22+3 24 19 2—233 5 11—1 — —899 8 6 7 6 — — 5663 — — 1 1 — 2 4 4 4 2 Gyertya és faggyúkészítő — 11 — Összesen: 17 45 60 60 54 Ha megvizsgáljuk az önálló iparosok számának alakulását szakmák szerint, akkor a következők tűnnek fel legelőször. A legnagyobb fejlődés a kalaposoknál van, ahol 7-szer annyian dolgoztak 1942-ben. Ez egyrészt a kis számokból adódik, hiszen 1903-ban csak heten dolgoztak ebben a szakmában. Másrészt viszont a divat követése is hozzájárult a nagy fejlődéshez. A legtöbb szakmában kétszeres-háromszoros a fejlődés, ami látszólag jelentős, de ismételten fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ez nem jelentett termelési értékben akkora fejlődést, hiszen sok az egyedül dolgozó iparos, akinek nincs szüksége nagy induló tőkére, de ennek következtében nem is termelhet sokat. A nagyobb beruházást igénylő szakmákban nincs is ekkora fejlődés. Pl. a sütőiparban csak 30%-os a növekedés. Igaz viszont, hogy ezek mind kisüzemek több segéddel. A bőriparban szintén csak 30%-os a fejlődés. Itt viszont a pécsi Höffler-féle bőrgyár jelentette a versenytársat, ami visszaszorította a kisiparosokat. A legérdekesebb a húsipar, ahol csökken az önálló mesterek száma. Ez azzal magyarázható, hogy az egyes cégek nagyobb kapacitással dolgoztak, másrészt a város lakosságának jó része önálló volt ezen a téren. A kisiparosság válsághangulatának tükröződése a sajtóban Vizsgáljuk meg azokat a problémákat, amelyek leginkább foglalkoztatták a 30-as évek pécsi kisiparosait. Első és legsúlyosabb probléma a munkaalkalmak hiánya. Ez különösen azokban az iparágakban jelentett megoldhatatlan nehézséget, amelyekben sok kisiparos volt. Ilyenek a szabók, cipészek, fodrászok, építőiparban dolgozók. Ezek voltak a „legcsábítóbb" szakmák, hiszen kevés befektetéssel meg lehetett indítani az ipari tevékenységet, a problémák csak később jelentkeztek, amikor megrendeléseket nem, vagy alig kaptak. A munkaalkalmak szerzésére irányuló erőfeszítések, rnint a többi kisiparosokat foglalkoztató problémák legérzékenyebb mutatójaként a Pécsett megjelenő Iparosok Lapját használhatjuk. Néhány példa a pécsi kisiparosok munkaszerzési akcióiból. 1929. október 20-án az Ipartestületi Elöljáróság és a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara kérést intéz a főispánhoz, az alispánhoz, a polgármesterhez, a város országgyűlési képviselőjéhez, hogy a válságba jutott pécsi szabóiparosok számára szerezzenek közszállítási (hadsereg, árvaházak és más egyenruhát használó intézmény) megrendelést. Jelentéktelen nagyságrendű katonai egyenruha szállításra kaptak ezek után megrendelést. 1930. márciusában ismét a szabóiparosok hallatják a hangjukat. Sérelmesnek találják, hogy a budapesti és vidéki helyőrségek tisztikarának ruha szükségletének kielégítését 5 budapesti cég készíti el.

9 A Honvédelmi Minisztériumnak írnak a pécsi szabók, ahonnan a központi ruharendelések vidékre való telepítésének kérését elutasítják a minőség állandó ellenőrzésének szükségessége címén.

10 A városi közmunkavállalásokkal (posta altiszti, városi altiszti egyenruhák) sincs nagyobb sikerük a pécsi szabóiparosoknak. Az egész szállítmányt mindössze két szabó mesternek adták, annak ellenére, hogy ők drágább áron végezték el a munkát mint a többiek.

11 Ekkor határozzák el, hogy rövidesen megalakítják a pécsi szabóiparosok termelő és értékesítő szövetkezetét. Mivel nemcsak a szabóiparosok helyzete válságos, hanem az egész kisiparosságé, az 1930-as esztendőben két nagygyűlést is összehívtak, ahol határozati javaslatokkal próbálják megoldani a munkanélküliség problémáját. Az első iparos nagygyűlés 27 vidéki Ipartestület küldötteinek részvételével 1930 áprilisában zajlott le. A munkanélküliség okát a magánépítkezések szünetelésében és a lakosság fogyasztó képtelenségében látták. Ez pedig ,,a tőke káros koncentrációjának" következménye. A határozati javaslat foglalkozik a bankok, kamat- és hitelpolitikájának, valamint a trösztök anyagár-megállapításának szabályozásával. A különösen nehéz helyzetben lévő építő-, és szabóiparra külön kitértek. Megállapították, hogy az építőipar a legnehezebb helyzetben van. Negyven egyéb vele kapcsolatban lévő iparágat a teljes megsemmisülés veszélye fenyeget. Javasolták a lakásépítkezések szorgalmazását, valamint az alábbi tervbe vett munkák megindítását: Erzsébet Tudományegyetem bővítése, rendőrségi palota, közkórház, kereskedelmi-, főreál-, elemi is-