Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Természettudományok - Boros, István: A baranyai faunakutatás rövid története és annak eddigi eredményei

A BARANYAI FAUNAKUTATÁS TÖRTÉNETE 101 dályok eltávolítását, az ezek terhei alól való felszabadulást jelentette; hivatalos kultúrpolitikánk általában reakciós, szűkhorizontú és haladásellenes tendenciájával sakkban tartott szellemi életünk megújhodása, felfrissülése és lényeges bővülése is velejárt evvel a felszabadulással. A tudomány, megváltozott életünk kulturális értékrendszerében az első helyre került, s a természettudományok — államérdekből, ill. mint népünk gazdasági és kulturális felemelkedésének leghathatósabb pillérei — különösen részesülnek megbecsülésben. Köztük az ún. alaptudományok, azaz a világ tárgyainak és jelenségeinek megismerésére törekvő, ezek általános törvényszerűségeit kutató tudományok, ezek sorában a zoológia számára is, az a korszak, mely — mint korábban rámutattam — fejlődése második lépcsőfokának volt minősíthető, lezárult: 1945-tel, országos és megyei viszonylatban egyaránt, az állattani tudományok fejlődésének is egy újabb, az előbbinél minőségileg magasabb fokozatú korszaka vette kezdetét. Ebben, a tudományos kutatómunka nem ötlet s alkalomszerűen, csak egyéni kedvtelésből folyik, hanem az állam szervező, kezdeményező és irányító, törvényben kimondott s biztosított tevékenységének alapján, és annak messzemenő anyagi támogatásával megy végbeM Már korábbról meglévő, állattani kutatásokkal is foglalkozó tudományos intézményeink munkásságának fokozása és bővítése mellett, különféle gyakorlati és elméleti célok megvalósítása érdekében, szükségszerűen újabbak létesülnek, s köztük jó egynéhány részére, mint fontos feladatot, a faunakutatás tervszerű és folyamatos munkábavételét is előírják. Mert tévedés volna azt hinni, hogy az előzőkben már ismertetett faunisztikai kutatásokkal — melyeknek tervszerű kivitelezésére és tökéletesítésére, tagadhatatlanul, már 1945 előtt is felmerültek, de akkor még meg nem valósítható elgondolások — a magyar faunakutatás már befejezettnek lenne tekinthető. A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztálya, a Nemzeti Múzeum természettudományi osztályai, meg a vidéken létesített múzeumok természetrajzi részlegei számára — elsősorban a mezőgazdálkodás szolgálatában álló különféle kutatóintézetek: kísérleti, növényvédelmi stb. állomások — az egyetemek és főiskolák ma már megfelelő kutatógárdával és felszereléssel ellátott állattani tanszékei részére, másodsorban, épp úgy van bőséges tennivaló még e téren, mint volt fél évszázaddal ezelőtt.

42 Baranya és Pécs viszonylatában már 1946-ban Természetrajzi Múzeum létesült, megfelelő állattani és növénytani gyűjteményekkel, kvalifikált kutató személyzettel; a már 1945 tavaszán ideiglenesen létesült Tanárképző Tanfolyam folytatásaként Tanárképző Főiskola, Állattani és Növénytani tanszékkel és laboratóriumokkal nyitott ugyancsak kaput 1948-ban, s ma már a Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályainak kutató gárdája mellett — az ismeretterjesztés, ill. az oktatás feladatainak ellátásán kívül, ezek az intézmények szolgálják nemcsak a -megyénk állatvilágának szisztematikai szempontokból maradéktalan feltárására, hanem a különféle állattani tudományágak elméleti és gyakorlati problémáinak megoldására irányuló kutatások ügyét is. Ez azonban már a jelen, s így a múlt krónikájára nem tartozik. A kutatások több mint 200 esztendős, három korszakra elkülöníthető, a helyzetet országos viszonylatban is visszatükröző múltját feltárva, nem érdektelen mégis, egészen röviden — a részletek mellőzésével — arra rámutatni, hogy mi azok mérlege? Melyek a modern zoogeographia általános szempontjainak megfelelően a regionálisan, tehát csak Baranyára kiterjedően végzett vizsgálódások eddigi eredményei alapján, megyénk faunájának legjellemzőbb vonásai? 1. Mekkora annak állománya? Mellőzve a rendszertani csoportosítást, mai megyénk területét — természetesen csak megközelítő számítások szerint — kb. 7500—8000 különféle állat népesíti be. Ezek közül csak 250 a nagyobb, általánosan ismert, ún. gerinces állat — emlős, madár, hüllő, kétéltű és hal, az összlétszám cca. 3,5—3,1%-a _ a többi, azaz majd 97% gerinctelen: rovarok különböző csoportjai, egymagukban kb. 6000 különböző faja, az állomány több, mint 85%-a — csigák, férgek és egyéb alsóbbrendű, köztük mikroszkopikus állat kb. 750—1000 fajjal képviselve. A mai Magyarország területén kimutatható 20 000—25 000 állatfajnak tehát 33—40%-a fordul elő megyénkben. 2. összetétel szerint faunánk túlnyomó részben, cca. 80%-ban, széles körben elterjedt fajokból áll. A többi, ún. színező faunaelem: régebbi földtörténeti korszakokból, elsősorban a legutolsó jégkorszakból visszamaradt maradvány-fajok ; a szomszédos területekről: az Alpesek tájáról hozzánk keveredett, a Földközi- és Fekete-tenger mellékéről származó mediterráni, ill. pontusi, ún. besugárzó fajok; és végül bennszülött, csak nálunk honos ún. endemikus-fajok. Utóbbiak területünkre általában kevéssé jellemzőek. 3. Utóbbi körülmény ellenére — főként a mediterrán és az illír faunaelemek nagyobbszámú előfordulása alapján, az állatföldrajzban jelenleg is érvényben lévő, a Balkán-félsziget nyugati részét magábanfoglaló illír faunakörzet (districtus), vagy illírvidék — Illyricum — egyik külön ún. Mecsek-hegyvidéki, — a határainkon túli FruskaGora-hoz nagyon sokban hasonló — Sopianicum-