Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Természettudományok - Boros, István: A baranyai faunakutatás rövid története és annak eddigi eredményei

102 BOROS ISTVÁN пак nevezett^ — faunajárása, melynek vannak ugyan keleti, erdélyi, eddig azonban még nem tisztázott kapcsolatai is. Ez a körülmény már egymagában sejteti, hogy mint országos viszonylatban általában, úgy megyénk faunájának kutatása tekintetében is van még tennivaló. Nem beszélve a még felfedezésre váró, elsősorban gerinctelen állatfajokról — bár nem kizárt, hogy még előkerülhetnek a további rendszertani kutatások során gerincesek is — faunánk zoogeographiai, ökológiai, etológiai és íaunagenetikai szempontokból fontos fényeinek és jelenségeinek vizsgálata úgyszólván alig, vagy éppenséggel el sem kezdődött. A különböző érdekesnél érdekesebb kérdéseknek egész sora vár még megoldásra. A jelen és a jövő zoológusai a témák bőségében válogathatnak! Bőségesen állnak rendelkezésünkre segédeszközök, is. Elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia korábban soha még nem tapasztalt bőséges támogatásával, az Akadémia Biológiai Osztályának irányításával 1953-ban megindult, s már említett .,

M agyar or szag állatvilága" c. sorozat, kitűnő szakemberek szerzőségében megjelent füzetei — eddig 106 füzet, több mint 10 500 oldalon, közel 4000 művészi habitus-képpel és 16 000-nél több részletrajzzal, az állatok minden lényeges jellegét feltüntető leírásokkal és határozó kulcsokkal — annak dokumentációjaként mindenekelőtt, hogy a faunakutatás napjainknak is menynyire fontos, távolról sem befejezett tudományos feladata. És csattanós bizonyítékául annak, hogy a tudomány már ennek az újabb korszaknak döcögős küszöbén is, mily megbecsülésben részesül. JEGYZETEK ÉS IRODALOM 1 Bombay János: Die Siedlung und das Gräberfeld von Zengővárkony. Beiträge zur Kultur des Aeneolitikums in Ungarn. Arch. Hung. XXXVII. Budapest, 1960. A feltárás állati csontanyagát Bökönyi Sándor, a Nemzeti Múzeum tudományos kutatója dolgozta fel: A lengyeli kultúra gerinces faunája I—

П. с dolgozataiban. Az I. a Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1960. p. 85—130, a II. u.ott 1961-ben p. 91— 104. 2 Janus Pannonius versei: Magyarországi elégiák; A vadkan és a szarvas (De apró et cervo) — Illyés Gyula lord. Szépirodalmi K. 1972. p. 220—221. 3 U.a. szerző: Solymászás (De accipitris venatione). Ford. Csorba Győző. Jelenkor, 1972. ápr. 4. sz. p. 306. 4 Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten, 1054—1717. p. 350, p. 559. Budapest, 1891. (Olcsó könyvtár.) 5 U.a. szerző u.a. munkájából: Oláh (Nicolai Olahi) eredetileg latin nyelven írt könyvének „Magyarország különféle természeti viszonyairól" c, fejezetébői vett idézet, p. 552. 6 U.a. szerző u.a. mű után idézve, p. 305. 7 „Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai" с műből, III—

IV. k. Ford. Karácson Imre, Budapest; a Magyar Tudományos Akadémia kiadása. 1904. III. k. p. 190, 203, 554. 8 Szamota István 4. alatti művéből, p. 451—452. 9 A hatalmas mű eredeti címe: „Danubius—Pannonico—Mysicus observationibus geographicis, historicis, astronomicis, hydrographicis, physicis perlustratus et in sex tomo digestus." (A pannoniai-mysiai Duna földrajzi, történelmi, csillagászati, vízrajzi, fizikai megfigyelésekkel megvilágítva és hat kötetben feldolgozva.) A mysiai melléknév Moesia, Mysia főnevek származéka. Annyit jelent, mint Szerbia— Bulgária-tartománybeli, tehát észak-balkáni, tráciai Moesia, azaz a címmel kapcsolatban: A pannóniai— észak-balkáni Duna szakaszának földrajzi... stb. Megjegyzendő azonban, hogy — mint kiderült — Mysia Kis-Ázsia legnyugatibb, a Márvány-tenger partvidékétől délre és keletre fekvő tartományának neve volt az ókorban. A „moesicus" elnevezés Marsigli részéről eszerint helyesebb lett volna. 10 A halak és madarak rendszertana tekintetében az akkortájt legtökéletesebb, Ray J. (1628—1705) és Willughby Fr. (1635—????) angol zoológusok munkáiban lefektetett elvek alapján kidolgozott osztályozás és nomenklatúra szerint ismerteti a két állatcsoportot; őket követve Linné előfutáraként, az állatok elnevezésében mellőzve az önkényességet, szigorúan meghatározott szabályok szerint jár el (binominális, ill. trinominális nomenklatúra). Művének VI. kötetében, a tok, a kőszáli sas, a pelikánok és a vidra anatómiájához igyekezett — saját kutatásai alapján pontos adatokat szolgáltatni ; szerveiket, szervrendszereiket és ezek összefüggéseit — természetesen csak makroszkopikusan — gondos rajzokban, több táblán, ábrázolta is. 11 Rövid ismertetését 1. e dolgozat befejezésének utolsó bekezdésében. 12 Piller Mátyás osztrák származású (Grácban szütelett), előbb a nagyszombati, majd a Pestre helyezett egyetemen lett a természetrajz, állattan és ásványtan tanára. Mitterpacher Lajos Bellyén született ; Pécsett járt iskolába. 1784-től a Nagyszombatról Budára, majd Pestre áthelyezett egyetem bölcsészeti karán, a természetrajz és mezőgazdaságtan tanára lett. 13 Br. Horváth Géza: Kitaibel állattani megfigyelései. Annales Hist. Nat. Musei Nationalis Hungarici. Budapest, 1918. 14 A festőkagyló mai tudományos neve : Unió pictorum. 15 Dr. Boros István: Földi János és az első magyar állattan. A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztályának Közleményei. I. k. 3. sz. p. 420. M A Nagyszombati Egyetem (Mária Terézia alapítása 1770-ben) 1777-ben került Budára, majd 1784ben Pestre. A Nemzeti Múzeum 1802-ben alakul meg. (L. Br. Boros István: Visszapillantás a Természettudományi Múzeum 150 esztendejére: Múzeumi Híradó VI. 1802—1852. Múzeumok s Műemlékek Országos Központja kiadása. 1952. p. 3—6. (A Magyar Tudományos Akadémia megalakulása formailag 1825-ben, ténylegesen 1830-ban ment végbe.) A Term. Tud. Társulat népszerű „Közlönye" csak 1869-ben indult meg. 17 Napjainkban, mint Közép-Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb természetrajzi múzeuma, „Naturhistorisches Museum" néven ismert. 18 Heckel Jakab: Magyarország édesvízi halainak