Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 19 (1974) (Pécs, 1977)

Természettudományok - Boros, István: A baranyai faunakutatás rövid története és annak eddigi eredményei

100 BOROS ISTVÁN (Diplopoda), melyek részben mint földalatti ill. barlangi vizek, másrészt meg a földben, kövek, fák kérge, lehullott lomb alatt élő, tehát klimatikus és egyéb környezeti viszonyok tekintetében is jobbára szigorúan helyhezkötött állatok, tudományos szempontból érdekesebb csoportok lettek, mint korábban akármelyik más csoport. Egyrészt szervezeti sajátságaik (pl. sok esetben vakok), másrészt endemizmusuk — kizárólagos, egy bizonyos helyhez kötött előfordulásuk — miatt és mint a szóbanforgó területet benépesítő állatvilág, változásoknak, az említett körülmények következtében csak kevéssé kitett ősi, ún. maradvány-fajok, méltán vonták magukra a figyelmet. S lettek előfordulási-helyeik: az abaligeti-barlang, a mánfai-kőlyuk és a mecseki források annyira vonzóak zoológusaink számára, mint volt korábban még a Duna-Dráva szöglet. Kutatóik, elsősorban a Nemzeti Múzeum és a budapesti Tudományegyetem zoológusai, főként a két világháború között Bokor Elemér (1887— 1928), Méhely Lajos (1862—1952), Dudich Endre (1895—1971), Soós Lajos (1879—1972), Wagner János (1906—1948), Mödlinger Gusztáv, Szalay László, Molnár István (1900—1969) és a pécsi Természetrajzi Múzeum kutatója: Gebhardt Antal (1881—1972) — aki az idevágó kutatások és saját vizsgálódásainak eredményeit egy nagyobb és több kisebb dolgozatában, a két világháború között és után. a 30—70-es években, összefoglalóan tette közzé — jelentős mértékben járultak hozzá nemcsak faunánk megismeréséhez, de a mecseki fauna kialakulására, ill. a benne végbement, csak sok tízezer és százezer éves nagyságrendben kifejezhető változások megállapíthatósága szempontjából fontos problémák megoldásához isß* Persze értékes tanulmányok jelentek meg a közben lezajlott I. világháború előtt — Mocsáry Sándor (1841—7915), a Nemzeti Múzeum kutatója, többek között mecseki hártyásszárnyúakat ; Kertész Kálmán (1867—1922) szintén múzeumi tisztviselő; Herman Ottó (1835—1914), egyidőben ugyancsak a Nemzeti Múzeum tisztviselője, pókokat írtak le; Kriesch János (1834—1888) műegyetemi tanár, baranyai halakat tanulmányozott — és a 20 év múlva ezt követő II. világháború közti időben, sőt, ez alatt, más csoportokról is. Közülük csak a jelentősebb adatok megemlítésére szorítkozva, a rovarokkal kapcsolatban mindenekelőtt Thalhammer János (1847—1934), a pécsi jezsuita gimnázium matematika és természetrajz tanárának nemzetközi vonatkozásokban is kiemelkedő, a mecseki legyekre és szúnyogokra vonatkozó kutatásait emelem ki. 22 évi pécsi tanárkodásának ideje alatt gyűjtött sok ezernyi anyagát ül. ennek a Nemzeti Múzeumban 1956 novemberében pusztító tűzvészből megmentett részét — cca. 8000 példány — jelenleg a Nemzeti Múzeum Allattárában őrzik és tanulmányozzák.

36 Soós Lajos (1897—1972), Kolozsváry Gábor (1901—1968), Kaszab Zoltán (1916—) és Móczár László (1914—), a Nemzeti Múzeum zoológusai, a két világháború között fordulnak meg s gyűjtenek megyénkben; az első mint a csigák kiváló szakembere, malakológiai vizsgálatokkal foglalkozott, a második a mecseki pókok kutatója, a harmadik a gyászbogarak világhírű specialistája, a negyedik meg a mecseki darazsakra és vadméhekre vonatkozó ismereteinket bővítette. Dudich Endre kezdetben szintén a Nemzeti Múzeum zoológusa, később a budapesti tudományegyetem professzora, a csak éppen nevezetteknél valamivel korábban, a 20-as évek derekán ugyancsak érdemesnek és érdekesnek tartja foglalkozni a megye, ül. a Mecsek állatvilágával; annak összetételén kívül azonban, előtte már, és valamennyi csak éppen említett kutató előtt is, a faunával összefüggő általánosabb problémák: az állatföldrajzi és faunagenetikai kérdések megoldásának lehetőségei is egyre körvonalazottabban és határozottabban vetődnek fel. Az érdekes, de sokban még vitatható kérdés, milyen elemekből és hogyan alakulhatott ki idők folyamán a Mecsek jelenlegi állatvilága? — a kutatásoknak úgyszólván állandóan napirenden szereplő témája.

3

'' Közben természetesen a baranyai gerincesek kutatói sem maradtak tétlenek. Méhely Lajos világhírű herpetológusunk, a Mecsek és az Adria keleti partjával paralell húzódó Kapela-hegység csúszómászó faunáját öszszehasonlítva, igyekszik tisztázni úgy egyik, mint a másik terület gyíkjainak és kétéltűinek rokonsági kapcsolatait.

38 Agárdi Ede műkedvelő ornithológusunk, dr. Horváth Lajos, a pécsi főreáliskola természetrajz tanára, később a Nemzeti Múzeum tudományos kutatója, a baranyai ornithofauna vizsgálata során végeznek értékes megfigyeléseiket a 30-as évek végén és a 40-es évek elején, s bővítik a dél-baranyai területek elvesztésével immáron jelentősen elszegényedett madárvilágunkra vonatkozó ismereteinket.

39 Átmenetileg, 1941-ben, a Dráva-szöglet visszacsatolásával újólag baranyaivá vált területen, Bellyén, a Nemzeti Múzeum a legkülönfélébb állattani kutatások céljaira még Biológiai Állomást is létesített; sőt mintegy kései dokumentálására annak, hogy ebben a vonatkozásban mennyire fontos és érdekes területről van szó, „Albertina" cím alatt (a terület főherceg tulajdonosának neve után), egy 200 oldalas tudományos folyóiratot is megjelentetett, változatos tartalmú állattani tanulmányokkal/

10 A II. világháború befejezése nemcsak hazánk gazdasági és társadalmi rendjének gyökeres átalakulását, az ezen változások útjában álló aka-