Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)
Régészet - Kiss, Attila: Megjegyzések a mai Szlavónia és Szerémség X–XI. századi ethnikai viszonyaihoz és az ún. Bjelo Brdo kultúra névadó temetőjének értékeléséhez
SZLAVÓNIA ÉS SZERÉMSÉG A XI. SZ.-BAN 77 madarskog stilskog obiljezja, nadenih u okolini Sremske Mitrovice i u Novim Banovcima. . . . Boravak Madara u Srijemu i istocnoj Slavoniji tokom 10. stoljeca (od 927. do око 986. godine) nije ostavio blize odrediv arheoloski trag. . .. U preostalim nekropolama istocne skupine zapaza se sigurno izvjestan staromadarski kulturni utjecaj samo u velikoj slavenskoj nekropoli na Lijevoj bari u Vukovaru . . ." 21 Viszont ezek a jelenségek — Vinski szerint — csak 1071 utánról keltezhetők.22 Vinski gondolatmenete több szempontból — véleményem szerint — vitatható és nem tekinthető megalapozottnak. Érveinek és gondolatmenetének részletes megvitatására — elsősorban a leletanyag közöletlensége miatt — nem vállalkozhatom, de az alábbiakban egy pár új szempontot szeretnék megvilágítani, melyek fontosak lehetnek a későbbiekben mind a jelenleg még közöletlen szerémségi és kelet-szlavóniai régészeti anyag részletes publikálásakor, mind a terület X— XI. századi történetének vizsgálatakor. 1. Vinskinek a Kárpát-medence X— XI. századi régészeti anyagának ethnikai vonatkozásairól alkotott képe meglehetősen egyoldalú, ugyanis úgy véli, hogy csak a lovas, fegyveres, ezüst övveretes, tarsoly-lemezes sírok tulajdoníthatók magyar síroknak. 23 Ahol nem ezt — a magyar kutatás szerint a X— XI. századi Kárpát-medencei társadalom egy meghatározott társadalmi rétegéhez kötött (s több keleti népelem által ethnikailag is befolyásolt) — temetkezési szokást és régészeti emlékanyagot találja meg Vinski, ott mindenütt pannóniai szlávok sírjait véli felfedezni. 24 A X— XI. századi Kárpát-medencei társadalmat azonban nem lehet a magyar uralkodórétegre és szláv szolganépekre redukálni. Az ethnikai kép terüle21 „Magyar ethnikai jelenlét kifejezetten csak egy 11. századi temető síregyütteseiben bizonyított, mégpedig a közöletlen Batajnica — Velika Humka-i temetőben, ... benne [ti. e temetőben] néhány ősmagyar módon eltemetett lovassír volt, ilyen sírok viszont Szerémségben, a 11. század történelmi keretei között, nem lehettek 1071 előtt eltemetve. ... A Dráva—Száva közével együttesen, magyar lovastemetkezés maradványai Szerémségben még csak egy helyen figyelhetők meg, éspedig Batajnicától nem meszsze, Vojka falunál, Humka lelőhelyen. Magyar jelenlét régészeti nyomai Kelet-Szerémségben a 11. században még néhány közöletlen leletben Sremska Mitrovica és Növi Banovci környékéről br. veretek azaz ősmagyar stílus jellegű garnitúra részleteiként tűnnek fel... A magyarok szerémségi és kelet-szlavóniai tartózkodása a 10. században (927-től kb. 968-ig) nem hagyott közelebbről meghatározható régészeti nyomot. ... A keleti csoport többi temetőjében bizonyos ősmagyar kulturális hatás csak a nagy szláv település temetőjében, Vukovar—Lijeva Bara-n figyelhető meg. 22 VINSKI 1970 73—75. 89—90. 23 VINSKI 1970 86. 24 VINSKI 1946 45; 1966 122; 1970 86, tenként változhatott: magyar uralkodó réteg és szláv köznép, szláv uralkodó réteg és szláv köznép éltek egymással függő viszonyban és valószínűleg egyes területeken heterogén magyar és szláv uralkodó réteg és magyar köznépi viszony is kialakulhatott. Minden egyes területi egység, mikroközösség esetében csak mikroanalízissel lehet — még a legjobb esetben is — meghatározni, hogy a négy lehetőség közül melyik áll fenn. A X— XI. századi Kárpát-medencei köznép „régészeti anyagát", vagyis ékszereit, ruházatának díszeit valószínűleg egyazon ötvösök készítették, s adták el különböző ethnikumú vásárlóiknak, akik között magyarok és szlávok és a csatlakozott népek egyaránt voltak, sőt az ötvösök a „kultúra területén" kívülre is szállítottak. 25 Mivel a XI. században zömében közös ékszerformákat hordott a köznép, régészeti emlékanyagukat igen nehéz ethnikailag szétválasztani, de ennek ellenére talán nem lehetetlen feladat. Mindenesetre a Bjelo Brdo kultúrát létrehozó és ebben a régészeti kultúra tárgyaival „megjelenő" ethnikumok közül a magyar ethnikumot nem lehet kizárni. 2. Sisic nyomán 26 Vinskinek az a véleménye — Györffy 1959-ben közölt eredményeit figyelmen kívül hagyva 27 —, hogy a keleti csoport területe (Kelet-Szlavónia és Szerémség) csak 927 és kb. 986 között állott magyar fennhatóság alatt. Ennek a feltevésnek 927 előttre vonatkozóan a Kend helynév és Szabolcs helynév megjelenése, 986 utánra vonatkozóan egyfelől a pécsi püspökség alapítólevelének fentebb ismertetett határleírása, másfelől II. Basileios okleveleinek értelmezései mondanak ellen. II. Basileios 1019—20-ban kiadott oklevelei a császár 1018-as katonai hódításaival szerzett területeinek, az ohridi érsekségen belüli egyházszervezetei beosztásáról intézkednek, s azt a területet osztják fel püspökségekre, melyek Sámuel cár (976—1014) alatt Bulgáriához tartoztak. 28 A felsorolt püspökségek között Sirmium volt az egyetlen, melynek kastra-iról nincsen említés. 29 Ami nem teszi valószínűvé, hogy a határváros jellegű Sirmiumtól északra a Dráváig védelem nélküli területek csatlakoztak volna a városhoz. A fenti történeti adatok és a helynévanyag ellentmondanak Vinski feltételezéseinek, aki a közöletlen szórványleletek és a szintén közöletlen batajnicai és vukovári temető esetében is azt igyekszik igazolni, hogy a felsorolt leletek ellenére a magyarok X. századi jelenlétének nincsen régészeti nyoma, ill. a magyar jellegű leletek mind 1071 után kerültek földbe. A leletek közöletlensé25 MINIC 1968. 26 Lásd 10. jegyzet. 27 GYÖRFFY 1959a. 28 GYÖRFFY 1959a. 18—19. ™ GYÓNI 1948 151. Nr. 13 és jegyzet.
