Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Természettudomány - Uherkovich, Á.: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez IV. A Villányi hegység nappali lepkéi

BARANYA NAGYLEPKÉI IV. 35 Erynnis tages L. Carcharodus alceae Esp. Pyrgus malvae L. Hesperia comma L. Ochlodes venatum Brem. & Grey Pieris brassicae L. P. rapae L. Papilio machaon L. Lycaena phlaeas L. Everes argiades Pali. Plebejus argus L. Polyommatus icarus Rótt. Melitaea phoebe Schiff. Aglais urticae L. Cynthia cardui L. Coenonympha pamphilus L. b) euryök — xerofil jajok (A-ex) Ökológiai tűréshatáruk valamivel kisebb. Nagyobb mennyiségben a szárazabb területeken fordulnak elő, nedvesebb környezetben szórványosan élnek vagy hiányoznak (vö. Uherkovich, 1974). Egyesek közülük vándorfajok, pl. az Issoria lathonia L. és a Pontia daplidice L. (Mikkola, 1967). A Villányi-hegységben 5 ilyen faj él: Thymelicus lineola O. Pontia daplidice L. Lycaeides argyrognomon Bgstr. Issoria lathonia L. Melitaea didyma Esp. c) euryök — silvicol — mezofil fajok (A-es) Ellentétben az előzőekkel, ezek a fajok inkább nedvességkedvelők. Erdőkben, cserjés helyeken és nedvesebb réteken nagyobb számban élnek. Száraz sztyeppréteken inkább csak a többnemzedékes fajok tavaszi nemzedékeinek példányai gyakoriak (pl. Leptidea sinapis L., Pieris napi L.). Több fajukat a nedvesebb élőhelyeken előforduló tápnövényük is erdosebb területekhez köti (pl. Inachis io L., Vanessa atalanta L., Comma c-album L., Argynnis paphia L.). Ebbe az ökológiai csoportba is több mozgékony faj tartozik, egyikük pedig tipikus vándorfaj (V. atalanta). Villányihegységi fajok: Leptidea sinapis L. Gonepteryx rhamni L. Antocharis cardamines L. Pieris napi L. Strymon spini Schiff. Callophrys rubi L. Celastrina argiolus L. Brenthis daphne Schiff. Argynnis paphia L. Mellicta athalia Rótt. Comma c-album L. Inachis io L. Vanessa atalanta L. Pararge aegeria L. II. Szibiriai elterjedésű fajok Az ide tartozó fajok elterjedési területe jóval korlátozottabb, mint az I. csoport fajaié. A Palaearktikum déli részén terjedtek el. A stacionárius típusú fajok Közép-Ázsia egy keskenyebb sávjában élnek, míg az expanzívabb típusok — és ezek közé tartozik valamennyi hazai szibiriai elem — egyre csökkenő mennyiségben benyomulnak Közép-, illetve egyes esetekben Nyugat-Európába. Areájuk Közép- és Nyugat-Európában szétszakadozik, bizonyos területeken viszont „halmozódási területeik" alakultak ki. E jelenség nemcsak a nagylepkéknél, hanem egyéb szibiriai faunaelemeknél is megfigyelhető — (de Lattin, 1967; Varga, 1971). Ökológiai igényeik változatosak, de közöttük hypereuryök faj (mint az A-he típus) nincsen. a) Euryök fajok (S-e) A szibiriai euryök fajok hazánkban általánosan elterjedtek, de az alföldi ,,kultúrsztyepp"-ről nagyobb területeken hiányoznak (pl. C. dia, M. dryas, C. iphis). Mások mozgékonyságuk és új tápnövényhez való alkalmazkodásuk révén kultúrterületeinken is élnek (pl. C. hyale, I. podalirius). A Villányi-hegység 6 faja tartozik ebbe az ökológiai csoportba: Colias hyale L. Iphiclides podalirius L. Clossiana dia L. Coenonympha iphis Schiff. Lasiommata maera L. Minois dryas Scop. b) nemorális fajok (S-n) A szibiriai nemorális (lomberdőkedvelő, „Laubwaldbewohner") fajok nedvességigénye fokozottabb. Tápnövényeik révén is erdőkhöz vagy ligeterdőkhöz kötöttek. Részarányuk az összes nappali lepke között viszonylag alacsony, ez klimatikus hatásokkal magyarázható. Sellye környékén ezek igen jelentős mennyiségben élnek (Uherkovich, 1971, 1974). Itt 7 fajuk él: Parnassius mnemosyne L. Thecla betulae L. Strymon w-album Knoch Euphydryas maturna L. Araschnia levana L. Neptis hylas L. Aphantopus hyperanthus L. c) Mezofil fajok (S-m) Aránylag szélesebb tűréshatárú réti fajok, melyek — ha szórványosan is — síkvidékeinken is megtalálhatók (Uherkovich, 1968, 1971). A Villányi-hegységben a xerofil sztyepplakó fajokkal együtt nagy mennyiségben élnek. 4 faj: Heteropterus morpheus Pali. Cupido minimus Fssl. Pseudophilotes vicrama Moore Glaucopsyche alexis Poda d) Szubxerofil fajok (S-sx)