Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 17-18 (1972-1973) (Pécs, 1975)

Természettudomány - Uherkovich, Á.: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez IV. A Villányi hegység nappali lepkéi

UHERKOVICH ÁKOS E fajok inkább a száraz környezetet részesítik előnyben. Élőhelyeiken rendszerint nagyobb mennyiségben fordulnak elő, viszont ezek a tömeges populációk szűk területekre korlátozódhatnak. Így pl. a S. orion a Villányi-hegységben eddig csak a Szársomlyóról került elő, viszont ott a csúcs alatt, az északnyugat felé néző lejtőn kis foltban hatalmas tömegben él. összesen 3 faj tartozik ide a Villányi-hegységből: Scolitantides orion Pali. Maculinea árion L. Melitaea cinxia L. III. Nyugatpalaearktikus elterjedésű fajok Ide soroljuk a Palaearktikum nyugati részében elterjedt fajokat, amelyek több elterjedési alaptípushoz tartoznak. Areájuk rendszerint csak Délvagy Közép-Európára korlátozódik, egyesek viszont ettől keletre is megvannak (de Lattin pontomediterrán és kaspi faunaelemei). Hazánk területét az expanzívabb fajok areája érinti vagy fedi (Varga, 1964; de Lattin, 1967). A nyugatpalaearktikus fajok között is több igen mozgékony fajt találunk, sőt, több tipikus vándorfajt is, amelyek közül néhány — így a C. croceus és a L. boeticus — megvan a Villányi-hegységben is. A szibiriai fajokkal ellentétben a nyugatpalaearktikus fajok ökológiai igényeik szerint inkább szárazságkedvelők, s ezek jellegzetes színezetet adnak a terület nagylepkefaunájának. a) Euryök — ruderális fajok (W-e) Széles körben elterjedt fajok, amelyek esetleg gyomosodást is — tehát kultúrhatásokat is — kedvelnek (pl. Z. polyxena). A Villányi-hegység nagylepkéinek csaknem 17%-át ebbe a csoportba sorolhatjuk. E fajok mind megvannak az alacsonyabb vidékeken is: Thymelicus silvestris Poda Colias croceus Fourc. Zerynthia polyxena Schiff. Loweia tityrus Poda Aricia agestis Schiff. Maniola jurtina L. Lasiommata megera L. Melanargia galathea L. b) Xerofil sztyepp-fajok (W-xst) Ebbe az ökológiai csoportba fokozott hőigényű sztyepplakó fajok tartoznak. Egyesek közülük a kultúrhatásokat is elviselik, s így az Alföld egyes részein is meglehetősen közönségesek (pl. L. bellargus, Th. thersamon: Uherkovich, 1968). Mások viszont a háborítatlan déli lejtőkhöz kötöttek. A Villányi-hegységből 9 fajukat mutattam ki: Pyrgus fritülarius Poda Spialia orbifer Hbn. Colias austrális Vrty. Strymon acaciae F. Thersamonia thersamon Esp. Everes decolorata Stgr, Lysandra bellargus Rótt. Melitaea trivia Schiff. Arethusana arethusa Schiff. c) Erdőssztyepp-fajok (W-qst) E fajok hőigénye ugyancsak magas, de tápnövényeik révén a déli oldal erdőihez kötöttek. Aránylag szélesebb ökológiai tűréshatáruk van, ezt jelzi az is, hogy az első három fajuk síkvidéki tölgyesekben (nagyobb nedvesség, kisebb hő!) is elég gyakori, míg a N. semele magasabb régiók hűvösebb erdeiben is megvan. 4 faj : Strymon üicis Esp. Brintesia circe F. Hipparchia fagi Scop. Neohipparchia semele L. d) molyhostölgyes-bokorerdő komponensek (W-xq) Fokozott hőigényű fajok, amelyeknek elterjedése kizárólag a déli lejtők molyhostölgyeseire esik, de ott sem találhatók meg minden egyes ponton. Két igen jellegzetes faj : Lampides boeticus L. Jolana jolas O. e) Nemorális-quercetális fajok (W-nq) Szélesebb ökológiai valenciajú fajok, melyek tölgyesekben és vegyes erdőkben sokfelé megvannak a síkon is (pl. H. lucina és С arcania a Sellye környéki gyertyános-tölgyesekben is gyakori — Uherkovich, 1974). Thecla quercus L. Hamearis lucina L. Limenitis reducta Stgr. Coenonympha arcania L. 4. A Festucetum — Cotino-Quercetum mozaikkomplex lepketársulásának aszpektusai A Siklós és Máriagyűd körüli gyűjtések rendszeresen ugyanazon a területen folytak. így ugyan a faunisztikai adatok gyarapodása viszonylag lassú volt, viszont igen jól nyomon tudtam követni az élőhely lepketársulásának időbeli változásait. Az év minden szakában több gyűjtést végeztem, 6 éven keresztül, s így a társulás összetétele mellett annak aszpektusait is meghatározhattam. Balogh (1953) a zoocönózisokra 5 aszpektust ad meg. E felosztást magam is alkalmaztam korábban egyéb területek nappali lepketársulásaira (Uherkovich, 1967, 1974). Szeged, környékén, a Tisza-völgy egyéb részein és Sellye körül 5 aszpektus alakul ki. Más társulásokban — különösen a magasabb hegyvidékeken — az aszpektusok száma és határai mások lehetnek, természetesen e társulások faji összetétele is igen nagy mértékben eltér a síkság és alacsonyabb hegyvidék társulásaiétól. A Villányi-hegység déli lejtőjének Festucetum